Gyermekem kapott tabletet. Kicsit korainak éreztem, mert még nem látja át teljesen, minek mennyi az értéke. Hiába mesélünk neki a családi kiadásokról, hiába látja a bevásárlások végösszegét, mivel azokat mi fizetjük, nem ő, ezért le is pereg róla az egész. Az sem segít sokat, hogy nagyiék pénzzel tömik. Megértem, hogy ők sem tudják mit adjanak neki, mert a játékokat már kezdi kinőni, de komoly dolgok még nem foglalkoztatják.
Tehát csemetém számára minden teljesen természetes, a pénz holmi levegő, amit csak be kell szippantani a tűdő-pénztárcába, ha meg több kell, csak nagyobbat szippantunk. Ennek megfelelően kezelte a tabletet is. Akkor is, utána is többször elmondtam neki, hogy ez volt az első és utolsó tablet, amit vettem neki. Ha tönkremegy, nem lesz másik.
Hallotta, amit mondtam, de biztos, hogy nem értette. Abból is látszott, hogy egy kézen egyensúlyozta, amikor vitte. Ha figyelmeztettük, hogy le fog esni, meg sem hallotta. Aztán egyszer tényleg leesett, de mivel nem lett látható baja, továbbra is úgy cipelte. Néha ideges lett rá valami miatt, akkor meg ököllel ütötte. Ilyenkor mondtam neki, hogy a szerszámaim között van egy nagyobb kalapács, azzal gyorsabban szét tudja verni és a keze sem fog megfájdulni.
Gyermekem nem tudta, mindez hova fog vezetni ez a hozzáállás, de én igen. Csak idő kérdése volt, hogy valami katasztrófa történjen. Ami a nyáron be is következett. A nagyiéknál a tablet lecsúszott a járólapra és a képernyő szétrepedt. Mikor meglátogattuk, nem merte elmondani, mert azt hitte mérgesek leszünk rá. Miután kiderült, mondtam neki, hogy nem vagyunk mérgesek, csak nem kap másikat. Emlékeztettük rá, hogy ezt már régen megmondtuk. Ekkor kezdte megérteni, hogy itt valami végleges és visszavonhatatlan történt. De mivel még működött a tablet, még élt benne a remény, hogy minden változatlan lesz.
A dühöngő csapkodások mindenesetre megszűntek. Viszont a repedt képernyőről a hetek múlásával apró szilánkok kezdtek hullani. Üzletet ajánlottam neki. Ha a spórolt pénzéből vesz egy új képernyőt, akkor kicserélem neki. Belement.
A képernyőt megrendeltem, de gondok akadtak a beszerzéssel, ezért csúszott a szállítás. Közben újabb szilánkok tűntek el a képernyőről. A végére pedig tölthetetlenné vált a tablet. Ez utóbbit akkor még nem tudom, mi okozza.
Csere előtt megnéztem pár videót, hogyan csinálják a profik, majd nekiláttam. Az új képernyő kibontása után vettem észre, hogy rossz színt rendeltem. Pontosabban eszembe sem jutott, hogy más színe is lehet, mint fekete, ezért nagyot néztem, amikor egy fehér képernyő bukkant elő, amit ráadásul szürkeként jellemeztek a leírásban.
Először persze rosszul csináltam, mert a törött üveg kezdett elválni a képernyő többi részétől, így nem sikerült elsőre levenni a hátulját. Mikor felismertem, hogy mi a hiba, újra próbálkoztam. Szétszedve átnéztem az egyes egységeket. Érdekes módon voltak alkatrészek, amelyek nem voltak a készülékben! Például hiányzott egy kábel, ami az alaplapot összekötötte egy másik modullal.
A csavarokkal nem volt baj, pedig féltem, hogy esetleg valami különleges formát használnak, amihez nem lesz szerszámom. Amivel viszont meggyűlt a bajom, az a gombok kiszedése. A videón a fickó csak megfújta hajszárítóval, amitől elengedett a ragasztó, és már kis is szedte. Nekem nem akart még megmozdulni sem, nagyon feszegetni meg nem mertem, mert mondták, hogy könnyen szakad. A hajszárító meg felmelegítette az akkumulátort is. Gondoltam ez nem lesz jó, úgyhogy inkább kiszedtem a többi részegységet, csak utána estem neki ismét a hajszárítóval.
Végül egy tűvel piszkáltam ki, amivel alá tudtam nyúlni. A fényérzékelő pedig bent maradt a régi képernyőbe, nem jött ki az alaplappal együtt, ahogy a videó mutatta. Ezt csak akkor vettem észre, mikor össze akartam szerelni.
Megnéztem az USB csatlakozót is. Arra a következtetésre jutottam, hogy tele van kosszal, azért nem tölt. Egy régi fogkefével és alkohollal áttörölgettem. Mikor már megcsillantak a fém szálak a fényben, akkor tudtam, hogy jó lesz.
Az összeszerelés már könnyen ment. Csak egyszer cseréltem fel az alkatrészek sorrendjét, amit gyorsan orvosoltam. Rádugtam a töltőre és töltődött. Gondoltam, nagy baj már nem lehet. Mikor elérte a 75%-t, bekapcsoltam és átnéztem a funkciókat. Működött minden.
Lányomnak ezután jött a fekete leves. Ki kellett fizetni. Persze azonnal megpróbált kibújni a kötelezettség alól: "neked úgyis van ennyi pénzed", meg "miért kell kifizetni?". Hajthatatlan voltam. Láttam rajta, mikor kézbe vette az évek óta spórolt pénzét, és kiürítette a perselyét, hogy megértette a leckét. Azóta nem felejti a földön a kütyüt. Azóta nem hagyja az asztal széléhez vészesen közel. Sőt, megtartotta az új képernyő habszivacs csomagolását is, és ha nem használja, abba rakja vissza az eszközt. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartós ez az új tapasztalat. De ha elfelejti, én még egyszer végig tudom csinálni.
