Ide első publikációm két élesztő hibridről szólt. Az egész úgy kezdődött, hogy elhívtak egy megbeszélésre, ahol arról megtudtam, hogy izoláltak két Saccharomyces törzset, amelyek az elsődleges vizsgálatok alapján hibrideknek tűntek. A feladat a szülő fajok azonosítása lett volna.
A témát két részletre bontottuk, hogy még több cikkünk legyen, és minden cikkben mindenki szerepel, mert ki ne örülne még potya publikációknak? A most megjelent cikk inkább az élesztők által készített bor fizikai tulajdonságokról szólt, nem az élőlények genetikájáról (ami később fog megjelenni), ezért eredetileg úgy tűnt, nem is lesz szerepem benne. A bírálók viszont máshogy gondolták.
Történt ugyanis, hogy a kézirat első verziója után plusz kísérleteket kértek, amitől a szerzők száma megemelkedett. Azt is kritizálták, hogy a fizikai tulajdonságokat elemző ANOVA túl nagy szórást mutatott, ami állítólag rendes fermentálás esetén nem szabadna, hogy bekövetkezzen.
Ezt úgy oldották meg, hogy a 3 ismétlésből kivették a kiugró értéket, és újraszámoltattak velem mindent, mert én tudok for ciklust írni R-ben. Úgyhogy az én munkám egyetlen nagy ANOVA táblázat elkészítése volt. Arra számítottam, hogy a kisebb adatmennyiségen fenn fognak akadni a bírálók, de nem tették. Ebből is látszik, hogy ha a bírálóknak megírod, hogy javítottad, amit kértek, akkor már nem olvassák el újból, hogy hogyan is javítottad azt.
Kis kitérőként megemlítem, hogy tavasszal pont ezzel a módszerrel akartak átverni egy cikket rajtam, amit bíráltam. Abban a cikkben kifogásoltam, hogy az RNA-seq nem tartalmaz párhuzamos mérést, mire azt válaszolták a szerzők, hogy azt a módszert alkalmazták, amit XY et al. 2019-ben. Dobtak valami csontot a kutyának, hogy elhallgattassák. Sajnos vettem a fáradságot, és elolvastam XY cikkét, amiben nyoma sem volt ismétlés nélküli RNA-seq-nek.
De térjünk vissza a mostani cikkhez. Egy másik táblázatból is kellett volna ANOVA-t számolni, de ez végül mégsem számoltam, mert nem találták az eredeti adatokat! Mai tanúságunk, hogy ha van egy szakdolgozónk/PhD hallgatónk, akkor a nyers adatokat ne hagyjuk náluk úgy, hogy nálunk nincs belőle másolat. Az eredeti, nyers adatok a kincsek. A belőlük készült színes-szagos Excel tábla nem kincs, csak egy eredmény. Azt újra lehet generálni. A nyers adatért viszont meg kell szenvedni, azt nem könnyű pótolni.
Miután kijavítottunk mindent, amit kértek, elfogadták a cikket, de még nem ért véget a tortúra. Maguk a formai változások is három vagy négy revíziót éltek meg, amivel a levelező szerző igencsak megszenvedett, mert szűk határidőket szabtak, miközben mindenki szabadságon volt. Minden második levélváltás az editorokkal arról szólt, hogy haladékot kérjen nekünk.
Szerencsére megértőek voltak, úgyhogy minden elkészült. Nem valószínű, hogy ezeknek a hibrideknek a hatására jobb borok fognak megjelenni a piacon, de azért jó volt dolgozni a projekten. Remélem nemsokára azt is megmutathatom, hogyan dolgoztam fel a genomokat.
