Csinátak egy wörksoppot hogy emagyarázzák a hüje kutatoknak hogy kő dé1 es cikket irni. Me nem tuggyuk. Két ellőadó gyütt, hogy magyarázzon. Az első emonta, hogy nem lehet eccerűen megmondani, hogy kő déeggyes cikket irni, me minden cikk más. De azé mégis megmonta, mer akkora ász.
Aszonta kell jó cím. Mint a filmekben. Meg köll valami kísértet levél, vagy kísérő levél. Túl sokk az infó, alig bírom viszaidézni a sok bőcsességet. És jó kísérőlevél köll, mer különben el sem óvassák a kéziratott. Meg jó absztrakt is kell. Tök jó, hogy igy emonták, me én eddig aztatat hittem, hogy jó téma köll, meg jó móccerek. De errül nem beszét, szóva az nem köll. Ja, meg monta, hogy kell sztori. A sztori fontos szerintem is. Onnan tudom a sztártitkokatt.
A másodikk ellőadás a zeggyes kiadókró szót. Van ugyebár a Szpringör, meg van az Emdípéi. Az első a jóó a másodika rossz, eztet rögtön leszürtem. Azé rossz az Emdépéi, mert nagyon gyorsan kinyomja a cikkeket, trükköznek a Q1 számítássalz, mert mútidiszcipilinárisak, és mindég azokat a bessorolásukat hasznájják, amiben magasabb a Q1. És ez rosz. És a Maggyar Tudómányoss Akadémián sem nézik jó szemme azokatt, akik Emdépéíbe publikának. Mikó ott dógoztam, akkó senkinek nem vót baja a Szájentifikk Ripórtal, pedig az is ilyen hulladék lap. Azis elfogad mindent csak jó legyön a móccer. Még azsem baj nekik, ha mások má leírtákk az egészett.
Dehát én csak egy bugris vok, nem érhetem fel éssze eztetet. Tehát Emdépéi rossz, de Szipringer jó.
Aztán nem vót rendes ebéd az ellőadások után. Csak pogi. Abbó is keveset raktak ki, nehogy ebízzuk magunkat. Délután meg jött a kiscsoportos foglalkozás. Kis papírokra felirtuk a problémáinkatt, mié nem tudunk D1-be publikáni. Aztán kerestünk megódást. Néha még talátunk is.
Aztatat javasúták, hogy nézzük meg a zujságot, ami déegy. Nézzzük meg mit szeretnek leközőni. Alakiccsuk úgy a szöveget, hogy szeressék leközőni. Nekem ugy tünik ezaz egész déegy cikkesdi ojan, mint amikó a rosszlányok teszik a szépet a gazdag kuncsaft elött. Csak itt még a pénzt is mi fizettyük a kiadónak.
Ellég sok problémája vót a kutatóknak. Csak néhányat sorollok föl, mer nem akarok könyvet írni. Túl sokkat kell oktatni. Nincs egyértelmü követelmény, mert a minusztérium mást ir ellő, mint a zegyetem, meg mást ir elö a zintézet. És ezek néha nem kompótib...konpatib...szóval nem vágnak ösze. Ezé a kutatok nem tuggyák mihez igazoggyanak. Meg hogyan fizessék ki a drága déegy pulikácijós dijjat.
Gondókodtam ezen az egészen, mikó mentem hazafelé. Egy időben az vót a fontos, hogy legyen cikk. Aztán az inpaktfakor köllött. Meg kelett az idézeccség. Mosmeg a déegy. Mindig van valami, amive mutatni akarják milyen frankok vagyunk. De ettő leszünk frakkok? Me ebbő nem láccik mit csinálunk kutatóként. Ebbő csak számok láccanak. Ez ojan, mintha a filmekrő csak arra emlékeznénk, hogy hány millát termelt és nem arró, mi vót a történés bene.
Me most a zegyetem vezetői nem tuggyák mit csinának a kutatókk, csak azt mennyi déegyet hagyott hátra hasmenés után. És arra buzditanak, hogy miné többet haggyunk hátra. Azé emlékezzenek rám, mert minden cikkbe beirom, hogy GPU, mestersegges intellektus, meg nagy nyelves modell? Mert ez a menő és akkó déegy lesz a cikk? Vagy azé emlékezzenek rám, mert klónoztam egy durva nagy bolhát? Vagy mer szekvenátam egy ritka büdös gombát?
Én azé azt szeretném, ha öreg koromra nem azt kérdeznék, hogy "hogy tudott ennyi déegyes Szpringer cikket irni". Hanem azt: "Papa, minek kelle ekkora bolhát klónozni?" És én ellégedett mosojjal mondhassam: Mert jólesett.
