Egy orvos 6 évig tanul az egyetemen. Utána két év rezidenskedés vagy 3 év PhD fokozat szerzés következik, Ez akatt az idő alatt megtanulják az emberi szervezet felépítését olyan szinten, hogy a csontokon található apró dudorok nevét is megtanulják latinul. Megismerik a biokémiai hátterét a sejtfolyamatoknak és a gyógyszerek hatásmechanizmusát.
Ennek ellenére az emberek (és itt én is gyakran ebbe a hibába esem) úgy gondolják, hogy mivel az ő testükről van szó, az orvos ebbe nem lehet kompetens. A másik ok vélhetőleg az, hogy egyes orvosok hibákat követnek el, amitől az a téves következtetés él az emberekben, hogy az orvos nem ért semmihez. De vajon tényleg jobban értünk saját testünkhöz? A következőkben leírok néhány esetet, aminek a fültanúja voltam.
A gyógyszerek mindenhatóságáról eléggé megoszlanak a vélemények. A tömegközlekedésen üldögélve egy néni például azt kifogásolta, hogy akár hányszor elmegy az orvoshoz, az új gyógyszereket ír fel neki. Ezért mikor megkapta őket, az ablaka alatt csipegető madaraknak szórta azokat. A madarak szépen fel is eszegették valamennyit, majd annak rendje és módja szerint fel is fordultak. A néni tudományos alapossággal levonta a következtetést: milyen jó, hogy nem ő ette meg őket.
A másik esetben egy ritka betegségben szenvedő ember kifogásolta, hogy az orvos nem avatja be őt a kezelés döntésmechanizmusába. Ugyanis a beteg elmondása szerint minden szakirodalmat elolvasott, ami az adott betegséggel kapcsolatos. Hozzáteszem, biológiai képzettsége még nálam is rosszabb, tehát eléggé kétségesnek érzem, hogy mit értett meg az angol nyelvű szakirodalomból. (Különösen azok után, hogy elkezdte nekem magyarázni az epigenetikát, mert szerinte én azt nem ismerhetem, az annyira új "valami". Maradjunk annyiban, hogy több volt a hiba a mondandójában, mint a tény.)
A harmadik eset még megdöbbentőbb. Egy idős bácsi betegségéből kifolyólag sok gyógyszert szed. A gyógyszerek egy része a többi gyógyszer mellékhatásait mérsékli. A bonyolult szedési sorok betartásában a bácsi egy közeli ismerőse segít. Eddig nem is lenne baj, de a segítség ennél tovább megy. Történetesen az orvos előírásának enyhe módosításán. Az oka, hogy elolvasták a betegtájékoztatót, ahol az szerepel, hogy hozzászokás esetén növelni kell az adagot. Ezt megakadályozandó, ez a gyógyszer kimarad néha. Az persze senkinek nem tűnik fel, hogy ha rendesen szedik a gyógyszert, a bácsi tünetmentes, de a segítő szándákú módosítások időszakában köhög, légzési nehézségekkel küzd.
Persze nem ilyen fekete és fehér a helyzet. A bácsi is szokott segíteni ismerősének. Mikor annak fájt a lába, a bácsi nyugodtan felajánlotta fájdalomcsillapítóját, amit csak vényre lehetett kapni, de marad még. Az egyetlen probléma, hogy az a fájdalomcsillapító szívfájdalomra volt. Ne tudjuk meg, milyen hatása volt.
Vannak mások, akik saját képességeiket túlértékelik. Ők úgy gondolják, hogy a valóság megegyezik a TV sorozatokban bemutatott világgal, tehát a gyógyítás érdekében az ott leírtakat kell alkalmazni. Tehát ha valaki a Dr. House-t nézi, azt gondolja, hogy a gyógyítás egyfajta nyomozó munka. Például volt egy ismerősöm, aki vesegörcsökkel küzdött, sokat járt orvoshoz. Főnöke erre leszúrta, hogy miért nem maga próbálja meg meggyógyítani magát, hiszen csak meg kell keresni a kiváltó okot. A főnök példát is adott. Mikor lázas volt, sokat böfögött. Empirikusan kiderítette, hogy ennek oka a megnövekedett nyálelválasztása volt, amit le kellett nyelnie. A nyeléssel jelentős mennyiségű levegő is a gyomrába jutott, aminek ugye valahol távoznia kellett. Tehát, ha valaki kitalálja mitől böfög, az a vesebetegséget is gyógyítani tudja.
A lényeg, hogy gondoljuk végig: mi mit szólnánk hozzá, ha egy nem szakmabeli felülbírálná a döntesünket szakmai kérdésben? Nem kérdeznénk meg tőle, hogy akkor miért nem csinálja maga?
