Van egy célom. Szeretnék egy kézzel húzódzkodni. Ehhez nagyon sok húzódzkodást kell csinálni. A házunk előtt van egy szőnyeg poroló, télen viszont nagyon hideg a vascső. A kesztyű nem jó alternatíva, mert nehezíti a fogást. A hideg egyébként is növeli a sérülés veszélyt a gyorsabb kihülés miatt. De az igazi indok, hogy lusta vagyok hidegbe kimenni.
Többször gondolkodtam rajta, milyen megoldást lehet találni a problémára. Végül egy ajtókeretbe feszíthető rúd látszott a legjobb megoldásnak, amit egy ismerősöm lakásában láttam. Azonnal megtetszett a szerkezet egyszerűsége és praktikussága. Szimpatikus volt az is, hogy bármikor eltávolíthatom, anélkül, hogy maradandó károsodást okoznék a lakáson.
Rövid kutakodás után találtam egy hegymászóknak szóló blogot, ahol a hozzászólások között írták, hogy vigyázni kell, mert a rúd talpai benyomódhatnak az ajtókeretbe, célszerű valamilyen talpat használni. Megörültem a hasznos tanácsnak. Igen, erre nem is gondoltam! Szerencsére van néhány használaton kívüli laminált padló, majd abból vágok magamnak megfelelő talpat.
Szépen le is vágtam a padlót a megfelelő méretre, majd ügyesen egyensúlyoztam, hogy miközben csavartam ki a rúd talpait, azok egyenlő távolságra legyenek, valamint a padlóból vágott darabok is az ajtókeret és a talpak között maradjanak mindeközben.
Mikor már a gravitációnak ellenállt a szerkezet, elengedtem a talpakat és tovább tekertem a rudat, hogy jól beleszoruljon a helyére. Már masszívan állt, de én tartva, hogy esetleg mégis kicsúszik, még tekertem rajta. Azután még egy kicsit, csak hogy egészen biztos legyek a dolgomban. Ekkor reccsent egy nagyot az ajtófélfa. Egy hatalmas repedés keletkezett a felső sarkában. Pár hónapja festettem és javítottam le. Szörnyű volt látni, hogyan pusztítottam el a munkámat.
Csak ezután jutott eszembe, hogy van egy másik ajtófélfa is a lakásban, amit nemsokára úgyis ki is fogunk cserélni...
Talán mondanom sem kell, hogy ott semmilyen sérülés nem keletkezett a felszerelés során.
