Vannak alkalmak, amikor minden összejön. A sürgős munka, ami miatt hétvégén is dolgozni kell, az igéret, hogy weboldalt fejlesztek és a bojler elromlása. A teendők gyors prioritizálása után a bojler javítása mellett döntöttem.
A jelenség az volt, hogy a bojler alján folyt ki a víz. Az áramot gyorsan lekapcsoltam, majd elkezdtem leereszteni a vizet a kis szelepen keresztül. Naívan azt gondoltam, ha már úgyis le kell ereszteni a vizet, akkor a kifolyó vízben mindjárt megfürdök, nehogy kárba vesszen az a sok meleg víz. A leeresztés hatására nagyjából 20 liter folyt ki, ami még ahhoz is kevés volt, hogy a lábamat rendesen megmossam. De hol van a többi 100 liter?
Mivel még soha nem szereltem bojlert, elérkezettnek láttam az időt, hogy ebbe is belekóstoljak. A netes forrásokat gyorsan átnézve azt láttam, hogy valószínűleg túl sok a vízkő, ami felforrósodva tönkretette a tömítést a bojler alján. Mivel már két éve nem tisztítottam ki, ennek igen nagy volt az esélye. A javítása nem foghat ki rajtam, gondoltam szombat este.
Az elektronika eltávolítása előtt fényképeket készítettem a még összeszerelt állapotról, hogy lássam a fekete drótok merre mennek. Ez a későbbi összeszerelésnél nagyon hasznosnak bizonyult.
A szétcsavarozás könnyen ment. A fenéklemez eltávolításánál viszont hiába lazítottam a csavarokat, a lemez úgy tapadt, hogy ellenállt a vízkő súlyának, és még kb. 100 liter víznyomásnak. Visszacsavartam a csavarokat, majd szépen óvatosan elkezdtem lefeszegetni a fenéklemezt. A víz végre elkezdett távozni a rendszerből, a folyás mértékét pedig szabályozhattam a csavarokkal.
Mivel elég lassan eresztett a bojler, ezért addig elmentem befejezni a munkahelyi munkákat és csak néha néztem rá, hogy a víz távozása megfelelő-e. Egy óra múlva le is vehettem a fenéklemezt. Ezt láttam:
A kép címe a régi vicc is lehetne: "Kapard fiam, ott lesz valahol a póló is!".
Az anód eltörött, annyira el volt vékonyodva. A helyzet nem volt jobb a tartály belsejében sem. Összesen ennyi vízkövet kapartam ki belőle:
Mivel nem volt tartalék alkatrészem, ezért abba is hagytam itt a szerelést. Vasárnap reggel korán felkeltem és elindultam egy másik városba, ahol biztos voltam, hogy egy nagy áruház nyitva van. Abban már kevésbé voltam biztos, hogy alkatrészeket is fogok kapni. A félelmem alaptalan volt. Vettem egy új fenéklemezt, fűtőszálat, tömítést és anódot. A kincsekkel hazatérve nekiláttam az összeszerelésnek.
A fenéklemez visszahelyezése volt a legmacerásabb. A csavarok ugyanis egy kis fülön lógnak. Mikor hozzájuk ért a fenéklemez, néha leugrottak a fülről és nagyot csattanva a kádban landoltak. Ha a csavarokat először a fenéklemezbe raktam, akkor meg nem tudtam a fülekre rakni őket. Végül nagy ügyességgel mégis valahogy felhelyeztem és átlósan elkezdtem megszorítani az anyákat, hogy egyenletesen legyenek terhelve. Mikor minden a helyén volt, egy kicsit megnyitottam, hogy megnézzem, mindenhol jó-e a szigetelés.
Nem volt. A fűtőszálnál folyt a víz. Számba vettem, mit raktam be és mit nem. Lehet, hogy oda is kell valami tömítés? A neten rákeresve kiderült, igen, oda is kell tömítés. Akkor ismét felkerekedtem, hogy másodszor is elmenjek egy másik városba alkatrészért. A vonaton már törzsutas leszek. A nagy áruháznál viszont pont a fűtőszál tömítésből készlethiány volt. Abban reménykedtem, hogy vasárnap este már lesz melegvíz, de csalódnom kellett. Az este hátralevő részében befejeztem a melóhelyi feladatokat és a weboldallal is játszottam kicsit.
Másnap reggel elmentem egy kb. 200 méterre lévő szerelvény üzletbe és megvettem a tömítést. Az ára harmad annyi volt, mintha egy nagy barkácsáruházban vettem volna. Nem akartam felhúzni magam, ezért nem kérdeztem meg, hogy a többi alkatrész mennyibe került volna. Otthon összeszereltem mindent. Megpróbáltam visszahelyezni a fenéklemezt, de a fűtőszál nem fért be a bojlerbe. Sikerült fordítva összeraknom! Ismét szétbontottam, majd összeszereltem. Megfogadtam, hogy szerzek egy villáskulcs készletet, mert a Multitoolból kialakítható fogó jó, de nehezebb jól megszorítani az anyákat vele. Összeszereltem. Tartottam egy nyomáspróbát. A víz sehol nem szökött, aminek nagyon örültem.
A korábban készített fotók alapján visszakötöttem az elektronikát, majd lélegzet visszafojtva vártam, hogy életre kelljen. Mikor a piros lámpa világítani kezdett, akkor tudtam, hogy győztem.
