Szerettem a tanulmányi versenyeket. A legtöbb meghírdetett versenyre elmentem, bár soha nem jutottam túl az iskolai fordulón. Nemrég megkért az egyik prof, hogy segítsek egy gimis srácnak felkészülni az IBO országos fordulójára.
Én csak az OKTV-ről hallottam, az IBO-ról soha, ezért elkezdtem némi információt gyűjteni róla. El is jutottam a régi feladatlapokhoz, és kíváncsian belelapoztam. A harmadik feladat után rá kellett jönnöm, hogy diploma, doktori ide vagy oda, ezen a versenyen bizony elvéreznék.
A gyakorlati résznél (mert ilyen is van) már határozottan ideges lettem. A versenyzőknek adnak mikroszkópot, tűt, szikét és egyéb kínzóeszközöket, felboncoltatnak velük valami bogarakat, majd papíron rajzolják fel a dögök törzsfáját UPGMA módszerrel. Ez még nem tűnik annyira vészesnek, de nem ártana némi ismétlés. Utána ugyan ezt el kell játszani néhány növénnyel, de a változatosság kedvéért Neighbor-joining módszerrel rajzoljanak törzsfát. Menjetek a fenébe - gondoltam. Mikor a végén valami koevolúciót kellett nézni a dögök és a gazok között, akkor döntöttem úgy, hogy ebből elég.
A felkészítés során a statisztikáról kellett beszélnem, amihez felhasználtam néhány Coursera-s kurzuson hallott példát, mert ott néha nagyon jól megvilágítják az okokat, míg a hazai oktatásban csak rálöncsölik a hallgatókra a képleteket, fogalmakat. Mint kiderült, ez jó ötlet volt.
Gondoltam faggatom kicsit a versenyről. Mint kiderült, ez egy elitista verseny, aki nem jutott tovább az OKTV második fordulóján, azt meghívást sem kap. A srác elmondta, hogy az a stratégiája, hogy olyan gyorsan végigmenni a teszteken, amennyire csak lehet, és csak arra válaszolni, amit gerincvelőből is tud. A gondolkodást a végére hagyja. Ha marad ideje, akkor alszik egy kicsit, de fél, hogy nem jut rá ideje, mert nagyon sok feladatot kapnak.
Kérdeztem tőle, miért kell aludni? Azt mondta, hogy a teszt után (ami három órás), este nyolc órakor lesz a gyakorlati rész, újabb két, két és fél óra hosszan. Este? Miért? Azért, hogy az állóképességet is igénybe vegyék.
Összegezzük: Van egy kegyetlenül nehéz feladatsor, amire egy átlagos középiskolásnak esélye sincs felkészülni. Ennek a srácnak is a fél kutatóintézet segített a felkészülésben. Ezekből a feladatokból adnak sokat, de azért nem kapnak annyi időt, hogy minden beleférjen. Az időpontot pedig úgy állítják be, hogy lehetőleg baromi fáradtak legyenek. Kérdem én, ennek mi értelme?
Az Olimpián sem látunk olyat, hogy az úszókat lovagpáncélba öltöztetik, mert ők már annyira profik. Kíváncsi lennék mit szólnának a 100 méteres síkfutás döntősei, ha rekortán helyett mondjuk folyós homokban küzdhetnének az aranyért.
De az is lehet, hogy én gondolom rosszul és ez a verseny kicsit másmilyen, ehhez hozzátartozik a "megperzselt föld".
