Először is válasszunk egy programot, ami a cikkek és fórumok tanúsága szerint könnyedén megoldja az Ön összes problémáját. Például az EuGene-t, ami a leírasok szerint annotálja az Ön frissen összerakott genomját. Telepítse a programot, ami olyan rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen függőségekkel rendelkezik, mint a a4wide LaTeX stílusfájl, ami csak plusz 200Mb egyéb eszközzel válik elérhetővé.
Mélyedjen el a dokumentációban és fedezze fel, hogy bizony az igazán hasznos funkciók eléréséhez további programokra lesz szüksége. Például NetGene2 és NetStart programokra. Mindkét programot csak e-mail útján szerezhetjük be, ahol bizonyítjuk, hogy nem vagyunk gonosz cég, akik profitot akarnak. Sajnos a NetStart bináris, ezért a telepítésével még úgy is érezhetjük magunkat, hogy haladunk és célba fogunk jutni. Szerencsére a NetGene2 nem ringat minket hiú ábrándokba. A forráskódja ugyanis 2001 óta változatlan, esély nincs rá, hogy turkálás nélkül működjön. Nosza, álljunk neki! Keressük meg az összes makrót és függvény definíciót, ami ütközik a szabvány C++ matematikai és sztring könyvtárakkal. Gyomláljuk ki a GCC elavult kapcsolóit a Makefile-ból.
Úgy látom néhányan elégedetten hátradőlnek, hogy készen vannak. Csak ne olyan sietősen! Tesztelték a programot? Nem működik a programhoz mellékelt teszt adatokkal sem? Bingó! Floating point exception? Bingó! Most akkor lehet gondolkodni: A mi gányolásunk rontotta el? Rossz a program? Valami függőség változott az elmúlt 14 évben? Hétfőn beszámoló az eddigi munkáról? Kellemes hétvégét!
De addig is fordítsa le ismét a programot debug módban, gdb-vel keresse meg a hiba helyét és szörnyülködjön el! A hiba ugyanis a szekvencia index kezelő részben van! Miután kijavította a hibát és ellenőrizte, hogy az eredmény ugyan az, mint a webes verzióban, akkor indítsa el az összeszerelt eukarióta genomján is. Lepődjön meg Ön is, amikor megpillantja a program limitációit: maximum 1500 darab 1 millió hosszú szekvencia. Tehát a programmal nemhogy egy eukariótát, de még egy nyamvadt E. coli genomot sem lehet feltérképezni.
Miután végérvényesen zsákutcába jutott, gondolkodjon el azon, hogy ezek az emberek mennyi impakt faktort, kutatási támogatást és idézettséget zsebeltek be, hasonlítsa össze a saját eredményeivel és csuklassa meg a szüleiket. Esetleg nézzen szét a neten, keressen Önmagánál is nagyobb lúzereket és röghögje ki őket.