Legújabb cikkünk egy együttműködés keretében született. Megkerestek az állatorvosok, hogy segítsünk nekik egy Staphylococcus genom összeszerelésében és mutassuk meg nekik a felhasznált bioinformatikai módszereket is. A Mira-t hasznaltuk, de megpróbálkoztunk különböző scaffolderekkel is, hátha sikerül alacsonyabb scaffold számot kapni. Végül az így kapott eredményeket elvetettük.
Kezdetben tényleg nagyon lelkesen látogattak minket. Még egy kis finom noszogatást is kaptunk: ("A főnököm nagyon szeretné látni az eredményeket, de mondtam neki, hogy ehhez idő kell."). Mikor tényleg megkaptak minden eredményt, hirtelen eltűntek és a cikk nagyon nem akart megjelenni. A levelekre csak olyan válaszokat kaptunk, hogy most nagyon elfoglaltak. Oktatni kellett, beteg nyuszikat istápolni, stb. Javasoltam, hogy legalább a szekvenciákat töltsük fel. Ezt sem akarták, mert attól féltek, a szemfüles kínaiak megneszelik és cikket írnak belőle. Legalább ők akarnak cikket írni.
A bioinformatika oktatás sem lehetett túl sikeres, mert végül eljutottak oda, hogy ez a Linuxos parancssoros időtöltés nem gyümölcsöző, de a Geneious bezzeg kiváló program, nekem is azt kellene használni.
Már kezdtem teljesen lemondani róla, hogy ebből valaha publikáció lesz, amikor váratlanul megint elkezdtek özönleni a levelek. Hirtelen mindent fel kellett tölteni, kéziratot átnézni, sebtében többszörös illesztéseket végrehajtani. Kérdeztem is, mi ez a nagy pálfordulás, már nem félnek a kínaiaktól? Természetesen féltek, de a főnökségtől még jobban, akik eredményeket akartak látni.
Összességében nem volt rossz projekt. Már csak olyan cikkek kellenének, amiknek impaktja is van.
