HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

Csapatjáték

2017.03.02. 02:34 Travis.CG

Ha az ember önéletrajzot készít, hajlamos gyakran összeegyeztethetetlen dolgokat is beleírni:

- Tud Ön egyedül dolgozni?
- Igen, nincs szükségem senkire.
- Ön csapatjátékos?
- Természetesen, akkor érzem igazán elememben magam, ha sok ember vesz körül és közös erővel dolgozunk.

De legutóbb arra jöttem rá, hogy nem vagyok csapatjátékos.

Mit csinál egy csapatjátékos? Egy jó csapatjátékos. Természetesen elfogadja, hogy ő egy kis fogaskerék, megkapja a maga kis inputját, hozzáteszi, amit tud, majd továbbadja a következő fogaskeréknek. Mindenki egy valamivel foglalkozik, nem akar senki több lenni a másiknál, egyformán mosolygunk és kis hangya szívünket melegség tölti el, ha arra gondolunk, hogy a nagy gépezet olajozottan működik.

Ez mind rendben is van. Semmi bajom vele. De vannak pillanatok, amikor a kis fogaskerék arra lesz figyelmes, hogy nincs input. Nincs min csámcsogni és nem lehet mit tovább adni. Természetesen a jó csapatjátékos ilyenkor hátradől és várja, hogy megjavuljanak a dolgok, esetleg egy kicsit zsörtölődik félhangosan, csak hogy lássák, saját hibáján kívül kénytelen Facebookozni.

Ez az, ami nekem nem megy.

Itt a Sangerben a DNS hosszú utat tesz meg az élőlényből a képernyőig. A kutató izolálja a DNS-t, átadja a Központnak, ahol elkészítik a könyvtárakat, betöltik a szekvenáló masinákba. A FASTQ fájlokat illesztik, az illesztést feltöltik egy fájlszerverre. A Rák genom program (illetve idéntől Rák, öregedés és szomatikus mutációk program) ügyintézői levelet kapnak, hogy új szekvenciák érhetők el. Létrehozzák az adatbázis bejegyzéseket (projektet, mintákat) egy weboldalon keresztül, majd a szkriptek működésbe lépnek és megindul az előfeldolgozás. Az előfeldolgozás során megnézik, hogy a szekvenálás milyen minőségű és az eredménytől függően az ügyintézők elfogadják vagy eldobják azokat.

A kutató végül kap egy levelet, hogy kész a projektje, majd a weboldalon keresztül kijelöli, hogy milyen vizsgálatokat kíván végrehajtani és a farm processzorai felizzanak. Ha bármilyen probléma adódna, a program bioinformatikusai (helpdesk) megoldják. Aztán már nincs is más hátra, mint táblázatokat generálni.

Az ügyintézők hárman vannak. Véletlen szerűen rendelik őket egy-egy szekvenáláshoz, de ha hozzárendelték őket, akkor az adott folyamattal kapcsolatos összes levelezést ők kapják. Mivel én tagja vagyok a genom program bioinformatikai csapatának is, nyomon tudom követni a szekvenciák útját, de nincs jogosultságom minden tevékenységhez.

Mi történik, ha például az egyik ügyintéző (vagy kettő) nyáron elmegy két hét szabadságra? Az egész rendszer megreked. Hiába van ott a harmadik, nem kap semmilyen értesítést a már futó projektekről. Az új igényeket megpróbálja kiszolgálni és ezzel el is megy minden ideje.

Én láttam, hogy kész minden szekvenálás, de hiába vártam, hogy elkészítsék a projektet. Végül felmentem az ügyintézőkhöz, de meglepetésemre az egész iroda sötét volt. Visszamentem a gépemhez és létrehoztam a projekteket. Ez nem volt nehéz, még dokumentáció is volt hozzájuk. Eltelt még egy nap és meg kellett volna nézni a minőségi mutatókat. Ehhez már nem volt jogosultságom.

Gondoltam egyet, elmentem az egyik principális bioinformatikushoz és megkérdeztem, kaphatok-e jogosultságot. Azt mondta, ha csak a saját projektjeimet birizgálom, kaphatok. Becs'szóra megígértem. Mire az ügyintéző visszajött, már kész volt minden. (Aztán egy másik alkalommal leszúrtak, mert létrehoztam egy projektet, de a pipeline nem tudta használni azt. Ugyanis nem tudtam, hogy bizonyos referencia szekvencia, analízis kombinációkat nem állíthatok be. Szépen elmagyarázták nekem, hogy a projekt létrehozás nem az én dolgom.)

A másik példa deviáns viselkedésemre és a szabályok figyelmen kívül hagyására Katerina esete. Majd részletesebben is írok róla, most csak annyit elöljáróban, hogy volt kb. 700 szekvenciája, ami vegyesen tartalmazott egér és ember readeket. A pipeline-t úgy tervezték, hogy csak egy referenciával dolgozzon, tehát szerencsétlennek mindent kézzel kellett volna csinálni. Talált valami béna szkriptet, ami a leírás alapján képes megoldani a problémáját, de képtelen volt működésre bírni. A bioinformatikus csoport (a nevünkben benne van, hogy támogató, de ez alkalommal nem támogatták) kétszer hajtotta el, mindenféle segítségnyújtás nélkül. Először azért, mert a rendszer nem kezel hibrideket, másodszor, mert a csoport által nem támogatott szoftvert akart használni. Pont helpdeskes voltam, amikor sokadszorra keresett valakit, aki megoldja a problémáit.

Nekem is egyszerű lett volna a szabályokra hivatkozva lepattintani (a feladatkörben benne van, hogy ha egy munka várhatóan 2 óránál hosszabb időt vesz igénybe, nem kell megcsinálni, hanem akkor a főnökség kirendel valakit a megoldására, ha prioritást élvez), mégsem tettem. A kollégák a szabályokra hivatkozva később is mondták, hogy ne segítsek neki, de mivel nekem nem főnökeim, nem kell hallgatnom rájuk.

Ha ezt jelenti csapatjátékosnak lenni, akkor köszönöm, nem kérek belőle.

Szólj hozzá!

Címkék: életmód

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr5012284001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása