Már régen tervbe vettem, hogy elmegyek a cambridge-i számítógép múzeumba. Most végre lehetőségem is nyílt rá. Nem volt könnyű megtalálni, mert egy raktár bázis szélén volt és csak annyit mutattak a táblák, hogy menjek be a sok bádog épület közé, azon belül nem sok jelző tábla volt.
Azért aki nem adja fel, megtalálja. A legérdekesebb része az egész múzeumnak, hogy a gépek működnek és kipróbálhatóak. A legtöbb gép előtt szék van, már betöltöttek egy játékot, amivel azonnal beszippanthat a retró hangulat. Aki pedig emlékszik még a használatukra, további lemezeket, kazettákat talál a gépek mellett.
Az első teremben volt kiállítva a Megaprocesszor. Természetesen erre is írtak játékot, egy tetriszt, amit hatalmas bumfordi gombokkal lehetett vezérelni. Bevallom, ez volt a legunalmasabb játék, amit valaha játszottam. A processzor olyan lassú, hogy képtelenség rendesen irányítani a blokkokat. De nem is ezért építették.
A második teremben telepedtek le a gamerek. Nem tudom, mivel játszottak, csak a lövéseket és puffanásokat hallottam. Ugyancsak ebben a teremben voltak kiállítva az Acorn modelljei. Két sorban csak BBC Microk voltak, felhasználói kézikönyvekkel. Nagyjából 10 percig tanulmányoztam a könyvet, majd nekiláttam kódolni az egyiken. Az első gépen nem működött az O betű, ezért nem tudtam begépelni a gonosz GOTO utasítást. Átültem egy másikhoz, ahol már nem volt ilyen problémám. Ez lett az eredmény:
A régi szép idők, mikor még StackOverflow nélkül is lehetett kódolni, csupán egy kézikönyv segítségével.
A harmadik terem volt az igazi kánaán. Itt volt kiállítva a C64, C+4, Atarik, egy Amiga 500 (James Pondal). Felsorolni is reménytelen, mennyi gép volt ott. Olyan gépekkel játszottam, amiről nem is hallottam korábban, pedig a demoscenén belül találkoztam pár antik darabbal. (Tatung Einstein demóról még nem hallottam, nem találtam. Úgyhogy itt a nagy lehetőség!)
A kiállított C64-en egyébként egy crackelt International Karate futott, megcsodálhattam egy régi introt is, miután betöltődött a játék.
Egyébként az Acorn hasonló utat járt be, mint a Commodore, legalábbis, ha a számítógép generációk fejlődését nézzük. Először ők is egy 64k-s modellt adtak ki, majd jött a "mindent egybeépítünk" modellek, amint az Amiga 500, végül a PC dobozok majmolása. Viszont nem maradt utána akkora felhasználói bázis, akik életbe tartották volna. Ha csak a demoscenét nézem, még az Amstrad CPC-nek is nagyobb tábora van, mint az Acornak.
Itt is voltak kiállítva konzolok, időrendben. Nem vagyok egy játékos típus, ezért ez a vonal kimaradt az életemből. Meglepő látni, hogyan fejlődött a technika, miközben az irányítás szinte semmit nem változott. Ennek ellenére mikor újra kellett indítani egy játékot, nem tudtam, hogy az X, A, O közül mit kell nyomni.
Az Apple korai modelljeit is meg lehetett csodálni. Ezek mondjuk kellemetlen emlékeket idéztek fel bennem, mert annak idején, PhD hallgató koromban a főnökömnek hála egy Power Machintossal "dolgozhattam".
De a Silicon Graphics kiállított munkaállomásai gyorsan elfeledtették a múlt sötét árnyait. Azok nagyon tetszettek. De ezek már Unix munkaállomások voltak, nem okozott gondot, hogy használjam őket. Egy látogató még Hello Worldöt is fordított rá.
Persze nem minden kiállított termékkel lehetett játszani. Voltak gépek, amiket csak nézni szabadott. Egy szekcióban a telekommunikációs eszközök is voltak. Itt ért a második sokk. Az a telefon modell, amit mind a mai napig használok, kiállítási darab volt! Ott ült velem szemben! Ne szóljatok semmit, én is le tudom vonni a megfelelő következtetést.
Ha már ennyit emlegettem a demoscenét, tudni kell azt is, hogy egy tábla erejéig bizony arról is megemlékeztek a múzeumban. A korai PC-k között kiállítottak egy olyan darabot, ami már nem csak pittyegett, hanem dedikált hangkártya volt benne. Egy Gravis Ultrasound. A kis tábla említette, hogy mennyire népszerű volt a demoscenerek között. Sajnos a gép lefagyott, nem hallhattam a GUS-t működés közben.
Végezetül láthattam, hogyan fejlődtek a hordozható gépek. Úgy látszik a cipelhető számítógépekre már kezdetekben is elég nagy igény lehetet, mert rengeteg megoldás volt a problémára. Csak azt nem értem, miért kellett két floppy meghajtó mindegyikbe?
Még egy katonai modellt is sikerült szerezniük, amiről nem sok információjuk volt.
Eredetileg csak két órát terveztem, hogy maradok, de a programozás, a sok játék miatt észre sem vettem, hogy már négy órája számítógépekkel bohóckodok. Miután kijöttem, akkor éreztem csak, milyen éhes is vagyok.
Ha van mennyország, akkor az így néz ki. És ha van pokol, akkor az is, csak áram nélkül.
