Rambo a katonai kiképzés csúcsa. Szinonímája a legelitebb csapásmérő erőnek. Nekem mégis a legemlékezetesebb jelenetem az első rész végén hallható monológja, ahol elpanaszolja, hogy hiába a szuper kiképzés, békeidőben még parkoló fiú sem lehet. (Amikor a feleségem felhánytorgatja, hogy nem szeretem az érzelmes, romantikus filmeket, ezzel szoktam rácáfolni.)
Ez a Rambo-szindróma. Tünetei: Az ember azt kérdezi, miért nem csinálhatom X dolgot, ha korábban csinálhattam? Ha valamit jobban is el lehet végezni, miért kell rosszul csinálni? Motiválatlanság a kapott feladat elvégzésére, mert nincsenek megfelelő feltételek. Szélsőséges esetben dühroham a korlátolt rendszer által generált akadályok láttán.
A Rambo-szindróma könnyen összekeverhető a lusta-arrogáns magatartással. Tünetei hasonlóak, csak a lusta-arrogánsokat könnyen leleplezhetjük, ha megnézzük múltbeli teljesítményüket. Az ugyanis közel nulla. A fennálló rendszer elleni gyűlöletük abból adódik, hogy dolgozniuk kellene, de mivel lusták, ezt nem akarják. Lustaságukat arroganciával leplezik és ez a két tulajdonság egyenesen aránylik.
Az igazi Rambó-szindrómás viszont dolgozni akar. Érdekes szekvenálási projektekben akar részt venni, miután visszatért Svédországból. Esetleg Lendület pályázatot beadni, hogy bokorugróból csoportvezető lehessen. De az is lehet, hogy csak egy szuperszámítógép hozzáférést szeretne.
Kezelése még kísérleti fázisban van. Először tüneti kezelést érdemes alkalmazni, hogy megakadályozzuk a "minden pocsék" mentalitás kialakulását. Miután a páciens stabilizálódott, megkezdhetjük a folyamat visszafordítását vicces motivációs videók megtekintésével. A lelkileg megerősödött emberekben tudatosítani kell, hogy egy új élethelyzetben vannak és több energiát kell befektetniük céljaik elérésében, mint korábban.
Esettanulmányok említik, hogy a felépülés nem megy zökkenő mentesen. Gyakoriak a regressziók, aminek hatásai csökkenthetőek, ha a pácienst emlékeztetjük korábbi sikereire.
De talán a legfontosabb, hogy érezzék. Nincsenek egyedül. A problémák talán nem ugyan olyan horderejűek mindenki számára, de az érzések hasonlóak.
