Egyszer láttam egy TV műsort, ami különös baleseteket dolgozott fel. Az egyiknél egy 17 éves fiú egyedül üldögélt egy lőtér bódéjában. Nem ment be rajta kívül senki, ő mégis meghalt egy fejlövésben. A nyomozók végül kiderítették, hogy egy ember a megengedettnél erősebb lőszerrel lőtt a lőtéren, elvétette a célt, a golyó átment az eltévedt lövedékek megállítására felállított palánk alatt, eltérítette egy fém akadály, végül a bódé falát átütötte és megölte a fiút.
A tanúság, hogy egy-egy hiba kivédhető, de néha több hiba összhatása hihetetlen kárt tud okozni.
Most valami ilyesmit csináltam. Az én esetem inkább vicces lesz, mint tragikus. Legalábbis akinek eddig elmeséltem, az nevetett rajta.
Már korábban is utaltam rá, hogy egy webes szolgáltatást kell most készítenem. Részletekbe nem megyek be, de a rendszer egy gén nevet vár bemenetként, majd zötyög egy kicsit, mint valami traktor és kidob más génneveket. Főnököm letesztelte a PD-L1 génre. Illetve tesztelte volna, mert a PD-L1 valami régi azonosító, a HUGO nomenklatúrában nem található, ezért a weboldal egy böffenés digitális megfelelőjével válaszolt.
A főnök ezután nekem támadt, hogy miért nem talál semmit a rendszer? Mondtam, hogy a CD274-el kell próbálkozni, akkor lesz eredmény. (Persze előtte megnéztem a Wikipédiát, attól voltam ilyen tájékozott.) Közben képbe került egy másik számomra teljesen random gén, a PD-1, ami meg a PDCD1-nek felelt meg.
Egyik nap éppen a weboldalt teszteltük. A főnök nem emlékezett a HUGO azonosítókra, de én már annyit dolgoztam velük, hogy fejből mondtam. A keresőbe beírta, a program meg kidobott kb. 500 gént. Se nekem, sem a főnökömnek egyik azonosító sem mondott semmit. Akár a Szilmarilok családfáját is kiköphette volna a program. A főnök mégis egyre türelmetlenebbül kérdezgette, hogy ezek milyen gének? Miért adta ki őket a program? Én csak vonogattam a vállam és azt mondtam: azért adta ki őket, mert a statisztikai számítás ezeket adta eredményül.
Aztán észrevettük a NOP14-et. Szerelem volt első látásra. Máig nem tudom, mi váltotta ki ezt a szenvedélyes tüzet, de onnantól a NOP14 csodagénné lépett elő. Voltak nála szignifikánsabb eredmények, voltak nagyobb változást okozók, de azoknak csúnya nevük volt, mint például POM121C vagy ARHGEF10L. A NOP14 pedig a maga szemérmes, egyszerű nevével maga volt a csoda. A főnök különféle beállításokat eszközölt a weboldalon, állítgatta a paramétereket, de a NOP14 kiállt minden próbát. Amikor kiderült, hogy a másik vizsgált gén eredményei között is ott a NOP14, akkor elindult a lavina.
Estére már egy absztraktot kaptam, a főnök riasztotta a tengeren túli kapcsolatát, hogy ellenőrizze a betegek NOP14 mutációit, mert itt valami nagy dolog van készülőben. Nekem már csak annyi dolgom akadt, hogy a weboldalt átalakítsam, hogy a régi gén szinonimákra is működjön.
Át kellett tervezni az adatbázist, de nem volt túl bonyolult. Csupán az adatok ismételt importálása miatt húzódott el az egész. Mikor végeztem, leteszteltem a programot a PD-1 génre. A NOP14 a maga szerény módján továbbra is ott állt, félénken meghúzódva a többi szignifikáns eredmény mellett. Kipróbáltam a PD-L1-t is, de a NOP14 eltűnt!
Nem értettem. Ha beírtam a CD247-t, a NOP14 ott volt. Ha beírtam a PD-L1-t, a NOP14 hiányzott. Néztem az adatbázis tábláit, ellenőriztem mindent, de sehol nem találtam a hibát. Újra elővettem az absztraktot, amikor feltűnt, hogy rosszul emlékeztem a HUGO névre. Nem CD247, hanem CD274! Rossz gént mondtam a főnökömnek a tesztelés idején. Véletlenül azzal is kijött a NOP14, és írtunk egy absztraktot egy webszolgáltatásról, ami forradalmasítja az immunterápiát. Bizonyítékként pedig a két gént hoztuk fel, amelyek megtalálják a NOP14-t.
A főnök elég jól fogadta a hírt. Azt mondta, az absztraktot már nem tudjuk megváltoztatni, de a poszteren már nem fog ez szerepelni.
