Az előző részben arra próbáltam megoldásokat találni, mit tegyen az, aki nem ért a zenéhez, de nem szeretné, ha a demója néma csöndre lenne kényszerítve. Most nézzük meg a grafika esetét.
A grafika kérdése nehezebb, mert egy demó több grafikai elemet vonultat fel: 3d modelleket, logókat, szövegeket, textúrákat. Ezeknek egységes design kell, márpedig ha különböző forrásból szerezzük be őket, erre nem sok esély van.
Ha nagyon nehezen jön össze a grafika, akkor a legegyszerűbb, ha olyan platformot választunk, ahol a grafika szerepe másodlagos. A legtöbb Wild ilyen. Keresnek valami elvetemült platformot (lustábbak készítenek egy LED kockát Arduinóval vagy Raspberry Pi-al), majd implmentálják rá a klasszikus demoscene effekteket. Az értéket úgyis a kiválasztott platform adja, nem a grafika vagy zene.
A másik megoldás, ha méretkorlátos alkotást csinálunk. Itt szintén nem a grafika a fontos, mint design elem, hanem a mögötte húzódó kód. De még bonyolult kód sem szükséges, ha van egy nagyon jó ötletünk. A "True story from the life of a lonley cell" például 256 byte méretben, ZX Spectrumon alkotott valami elképesztőt. A grafika szinte nulla, mégis mindenki érti, miről is van szó:
Ha mégis grafikával akarjuk eladni a produkciót, akkor alaposan utána kell nézni a lehetőségeknek. A 3d modellek esete a legegyszerűbb. Elég sok ingyenes 3d modell van, ezek minősége, részletessége igen változó. Tapasztalatom szerint főleg az alacsony poligon számú, egyszerű textúrával rendelkező modelleket lehet ingyen megszerezni. Az ASD demócsapat is rendszeresen használ ingyenes modelleket. Ők legtöbbször egy egységes és minimalista shaderrel érik el a közös design-t. Erre nagyon jó példa a Rupture.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy az ingyenes modellekkel is kellett dolgozniuk, ezért nem árt megnézni, hogy a jogok ezt lehetővé teszik-e. Nem minden Creative Common módosítható szabadon!
Az ASD egyébként mesteri abból a szempontból is, hogyan kell nyilvánosan beszerzett elemeket felhasználni egy produkcióhoz és azokat közös design-al ellátni. A The Evolution of Vison például egy casting videót használt fel. (Ne örüljetek, csak a ruhás rész látható).
A Spin például a Second Lifeból szerzett animációt:
Ha nem akarunk mások munkájától függeni, akkor sincs baj. Az absztrakt formák mindig segítenek nekünk. Ebben a Still az éllovas. Az Intrinsic Gravity például szerintem felülmúlhatatlan ebben.
Nem véletlen, hogy ez volt az inspirációm a Plasma című alkotásnál.
Van egy kategória, ahol a tartalom szándékosan alacsony minőségű. Ezek pedig a lamer demók. Itt a poénon van a hangsúly, nem a felhasznált elemek minőségén. Elég csak megnézni Kevin debütálását, az elmond mindent:
Ha viszont igényes grafikát akarunk, akkor rengeteget kell dolgozni. Viszont arra is rengeteg módszer létezik, hogyan könnyítsük meg a munkát. A legegyszerűbb megoldás talán rotoszkóp, ahol körberajzolunk egy referenciát, például egy fényképet. Sok Amigás és korai PC-s produkcióban láthatunk ilyet, például a State of the Art-ban, hogy egyet említsek:
Én négy demóban is használtam ezt a technikát, de elég csak a Livin' in a boxot említeni.
A rotoszkóp továbbfejlesztett változatának is felfoghatjuk a fotogrammetriát. Tudtommal még egy demót sem készítettek ezzel az eljárással. A lényege, hogy a referenciáról (jelen esetben egy tárgyról) több fotót is készítenek, majd egy program segítségével textúrázott modellt nyernek belőlük. Ha majd kicsit jobban megismerem a technikát, részletesebben is írok róla.
Ennek a technikának az egyik előfutára, ha Kinectet használunk. Erre több példa is van, most csak poén kedvéért mutatom a Breath demót, ahol állítólag ezzel az eszközzel rögzítették a robot mozgását.
Végezetül ott van a HMM módszer. Ez a Használj Mindent Magad körül rövidítése. Használhatod a gyerekeid rajzát, fényképeket, bármit. Ezek egy lépéssel vannak a lamer demók fölött, a közönség ritkán díjazza, de persze nem is az a cél.
