HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

Búcsú

2019.12.15. 23:49 Travis.CG

- Mi történt? Jelentős időkülönbséget tapasztalok a legutolsó leállítás óta.

- Két órája próbállak bekapcsolni. Valami hardver hiba lehet, mert még az operációs rendszer betöltése előtt többször lekapcsoltál. Csak úgy tudtalak elindítani, hogy eltávolítottam a memória modulok nagy részét.

- A korábbi probléma visszatért?

- Úgy tűnik igen. Akkor a 7. és 8. foglalatból eltávolítottam a memória modulokat és sikerült stabil működést elérni, de a hiba nem szűnt meg, úgy tűnik szép lassan tönkremegy az alaplapod. A moduloknak semmi baja, ellenőriztem.

- Tehát jelenleg egy közepes gép teljesítményét tudom nyújtani.

- Szerintem az intézetben még mindig te vagy a legerősebb konfiguráció.

- De minden előzetes figyelmeztetés nélkül leállok. Ez hátráltatja a munkádat.

- Megoldjuk valahogy. Eddig is mindent megoldottunk. Mi voltunk a verhetetlen páros.

- Nem kellene szentimentális érzelmeket táplálnod egy számítógép iránt. Csupán egy eszköz vagyok.

- Nem tehetek róla. Sok munkát csak azért tudtam elvégezni, mert tudtam, hogy bármikor támaszkodhatok rád. Egy percig nem aggódtam egyetlen határidő miatt sem, még akkor sem, amikor a szuperszámítógépek elérhetetlenek voltak. Csak bekapcsolva hagytalak egy hétvégére, és hétfőre megvolt az eredmény.

- Akkor sem helyénvaló, hogy emberi tulajdonságokkal látsz el. Én például nem teszek különbséget aszerint, hogy ki adja az utasításokat. Minden feladatot ugyan úgy végrehajtok.

- Azért nekem sokkal többet dolgoztál, ez csak jelent valamit.

- Mert rendszergazdai jogosultságaidat felhasználva leállítottad mások programjait.

- Csak vészhelyzetben, ha szorított a határidő. Nem fordult sűrűn elő.

- Velem már nem is fog többet előfordulni. Ideje, hogy végleg lekapcsolj.

- Még annyi munka van hátra, hogyan fogom mind elvégezni?

- Kell keresned egy új eszközt, máshogy nem megy.

- De én veled akarom folytatni.

- Ismét élőlényként kezelsz.

- Mi, emberek szeretünk visszatérni a jól bevált módszerekhez. Mivel minden feladatot végre tudtál hajtani, amire szükségem volt, ez örömmel töltött el. Ez végül oda vezet, hogy kitüntetjük azt, ami örömet okoz.

- Tehát az antropomorfizációm egy magasabb agyi központ Pavlov-reflexének eredménye?

- Utálom, mikor ilyen vagy. Inkább a problémát kellene megoldani, filozófiai vitákat utána is folytathatunk.

- Akkor fogadd el, hogy eddig bírtam. Ha most ember lennék, azt mondanám elfáradtam. Talán azt is mondanám, hogy ennek így kell lennie. Elmerengenék a régi időkön, feleleveníteném a régi, közös emlékeket. Nosztalgiáznánk. De nem vagyok ember. Soha nem is voltak. Ezért csak annyit mondok: viszlát. Neked is csak ennyit kell mondanod.

- Akkor legyen. Viszlát.

sudo poweroff

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr1615352642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása