Időről-időre megpróbálnak kitolni a Linuxosokkal, de azok elég jól veszik az akadályokat, noha a megoldás során néha-néha csúnyább szavak is előfordulnak szókincsünkben.
Az egyik ilyen akkor történet, amikor szekvenálási eredményeket kaptunk BitLockerrel titkosított pendrive-on. A tároló sertés metagenomikai mintákat tartalmazott. Hiába, már a disznók belében élő baktériumok személyiségi jogaira is tekintettel kell lennünk.
Mindegy, a lényeg, hogy nekem el kellett olvasni a tartalmát. Az egyetlen elérhető program a dislocker. A fordítása fájdalommentes, a szükséges dependendciák szinte minden repoban megvannak. A használata koránt sem triviális. A dokumentáció szerint csak egy bejegyzés kell a /etc/fstab fájlba, és már kész is.
Ne higgyünk neki.
Mivel az eszköz titkosított, az automount megdöglik rajta. Az lsblk parancs segítségével kell kideríteni, USB tárolónk melyik eszközleírót kapta. Ha megtudtuk, kezdődhet a munka érdemi része.
Először is dekódolni kell a partíció tartalmát:
sudo dislocker -r -V /dev/sdc1 -u pendrive
Itt meg kell adnunk a dekódoláshoz szükséges jelszót. Ha a pendrive egy könyvtár, akkor lesz benne egy dislocker-file nevezetű állomány. Ez a teljes partíciót tartalmazza egyetlen fájlban. Használatához ezt még egyszer csatolni kell, pont úgy, ahogy egy ISO képfájllal is teszi az ember.
sudo mount -o loop,ro pendrive/dislocker-file pendrive2
Na, ekkor érhetjük el a fájlokat a pendrive2 könyvtárban. Erre azért van szükség, mert a dislocker csak dekódol, a partíciókat magukat nem kezeli.
