Bevallom, engem nagyon frusztrált, hogy sok ember vért izzadt, hogy a vírust megállítsák (vagy elviselhetővé tegyék a megújult helyzetet másoknak), miközben nekem a legfontosabb munkahelyi teendőim között az szerepelt, hogy a Dropbox mappámból fájlokat töröljek ki, hogy a megosztott tartalmak ne lépjék túl a mágikus 2GB-os határt.
Arra gondoltam, ha nem is tudok intubálni, talán az évek során összegyűlt annyi bioinformatikai tapasztalatom, hogy azt valamiképp mások rendelkezésére bocsáthassam. Ezért javasoltam a főnökömnek, hogy vegye fel a kapcsolatot a hazai COVID-19 csapat bioinformatikai fejeseivel.
A kapcsolat nagyon gyümölcsöző volt, mindkét fél sokat tanult a másiktól, kemény megfeszített munkával véghezvittük a lehetetlent és a megszerzett tudást az emberíség javára fordítottuk. Eközben egy kis bioinformatikus, akit mindenki lenézett, végül hőssé vált.
Ez a Disney-féle verzió. A valóság egy kicsit más volt, még erről az alsó szintről nézve is, ahol én vagyok.
Először elindult valami kollaboráció-féleség. Azt mondták, hogy szükségük lenne egy szerverre, ami vizuálisan megjeleníti az egyes virus genomok egymáshoz fűződő viszonyát. Valahogy úgy, ahogy a Nextstrain csinálja. Mivel a Nextstrain szerver felépítése teljesen nyitott, még tutorial is van, hogyan építsünk egyet saját magunknak, ezért szépen le is másoltam.
Az egész SSH kapcsolaton keresztül volt elérhető, viszont a vírus törzsek letöltése elég nehézkes volt, ezért nem is álltam neki, amíg nem pontosítjuk a célokat. A másik, ami megállásra bírt, hogy a Nextstrain szerveren saját elemzéseket is lehet definiálni, amiről szintén nem beszéltünk. Az elérhetőségeket elküldtem, és vártam, hogy mi lesz a következő lépés. Szokás szerint jött a Nagy Kuss.
Akkor tudtam meg, hogy a kollaboráció - ami létezett is, meg nem is - véget ért, amikor megláttam a megjelent kéziratot. Vagyis, valaki velem párhuzamosan megcsinálta ugyan azt. Illetve többet is, mert ott megvolt az összes törzs, és a teljes elemzés is.
Valami olyan homályos indoklás jutott vissza hozzám, hogy a magyar vírusoknak nem szabad publikus szerveren lenniük. Nem értem, mit titkolóznak, különösen, hogy az általam készített szerver nem volt publikus, csak az láthatta, akinek hozzáférést adtunk. A fenti kézirat is úgy tudott megszületni, hogy mások évek óta fejlesztik a Nextstraint, mások megosztják a teljes vírus genomokat, erre mi, Magyarok eldugjuk ezt a pár genomot, mert ez aztán az innováció melegágya. Mitől félnek annyira? Valaki megnézi őket, és levonja azt a következtetést, hogy a Magyaroknak még a koronavírusaik is szánalmasak? Emberek személyiségi jogai rendben vannak, de most egy olyan vírusról van szó, amit mindenki ki akar nyírni.
Persze mások is szerettek volna némi bioinformatikai kollaborációt. A Magyar Bioinformatikai Társaság egy körlevélben próbálta feltérképezni (az EBI hatására), ki milyen erőforrást tud felajánlani ehhez az új keresztes háborúhoz. A felmérés kimenetele ismeretlen számomra, de annyit tudok, hogy az ELTE büszkén hívta fel a figyelmet erre a kezdeményezésre, amiben részt vesznek.
Milyen érdekes, ez is az adatok megosztásáról szól, nem arról, hogy egy barlang mélyén kell gyönyörködünk művünkben, miközben azt mormoljuk: "Drágaszágom".
