Nemrég kíváncsi lettem, mióta is írok blogot. Mint kiderült, pontosan tíz éve. Egy másik kerek évforduló is van, ugyanis ez az 500. bejegyzés (van három bejegyzés, amit visszavontam, az 500-ba azokat is beleszámoltam). Bevallom, azért egy kicsit manipuláltam a dolgokat, hogy pont mára jöjjön ki, de nem számít. Szeretjük a tízzel és százzal osztható számokat, még akkor is, ha matematikailag semmi különös nincs bennük.
A blognak jelenleg négy aktív követője van. A legnépszerűbb bejegyzés már bioinformatikai, és nem a villanybojler kontárkodásom, ami sokáig vezette a toplistát. Aminek külön örülök, hogy az olvasóim fele (59%) 800x600-as felbontásban nézi a blogot. Érdekes módon az ismeretlen böngészők száma is hasonló (51%), akik nem a Firefox-Chrome-Safari triumvirátusba esnek, és az ismeretlen operációs rendszert használók aránya (46%) sem tér el nagyon.
Természetesen lehet, hogy ez a három tény egymástól független, de nehezen tudom elképzelni, hogy valaki direkt 800x600-on kínozza magát Windows 10 alatt. Sokkal valószínűbb, hogy valami alternatív platformon olvassák. Nem gondolom, hogy ez MorphOS lenne, mert azt többnyire PowerMac-en használják, ami nagyobb felbontással üzemel. A 800x600 egyértelműen valami régi rendszer lesz, ami a 2000-es évekre hajaz.
Átlagosan napi 12 lapletöltés van, aminek a nagy része a Google és a Bing. Senki nem szokta linkelni az oldalakat, nem is igen hivatkoznak rá. Egyszer a prog.hu feltűnt hivatkozónak, de soha nem akadtam rá, melyik bejegyzés keltette fel az érdeklődésüket.
Ez a nagy ismeretlenség nem meglepő. A magam részéről soha nem reklámoztam a blogot. Nem árultam el senkinek, hogy blogot írok (na jó, egy embernek mondtam, de szerintem ő másnap el is felejtette). Amint mindenki láthatja, ki vannak kapcsolva a reklámok is, amivel azonnal levettek a főoldalról is. Ez egy tudatos döntés volt, mert kíváncsi voltam, mennyire akadnak rá az emberek marketing nélkül. Annak ellenére, hogy nem emelkedtem influenszeri magaslatokban, bioinformatikai körökben elég elterjedt a blog. Legalábbis erre enged következtetni, hogy sok olyan emberrel találkoztam konferenciákon, akik a blog alapján ismerték a munkámat.
A másik ok (amellett, hogy kicsit csapongó, sok helyen nehezen követhető az irásom), hogy a téma nem sok embert érdekel. Egy filmkritika sokkal több embert tud bevonni, mint a szerencsétlenkedés a számítógépekkel. Ha viszont csak a célközönséget nézem, akkor azt gondolom, elég nagy százalékukhoz eljutottak az üzeneteim. Ezt sikerként is felfoghatom.