2020 sok új szót hozott nekünk: nyunyóka, Mortran, QAnon. Mi? Ti nem tudjátok, mi az a Mortran? Akkor azt sem tudjátok, hogyan dolgozik egy igazi Nobel-díjas? Elmagyarázom.
Először is, meg kell szerezni a Nobel-díjat. Miből? Teljesen mindegy. A díj megszerzése ugyanis autómatikusan feljogosít arra, hogy az illető mindenhez értsen. Ehhez adjunk hozzá egy világjárványt, amihez egyéként is mindenki ért. A kettő együtt már jó alap arra, hogy bármilyen hülyeséget is mondjunk, arra mindenki figyelni fog. Újságok írják meg, miniszterelnökökkel találkozhatunk, akiknek személyesen mondhatjuk el. Ha egy-két jóslatunk véletlenül be is jön, az csak jó.
Nem hiszitek? Ezt csinálta Michael Levitt is. Az életműve előtt le a kalappal, hiszen a hatvanas-hetvenes években komplex molekulák számítógépes modellezésével foglalkozott. El lehet képzelni, milyen hardver és szoftver környezettel dolgozhatott, úgyhogy abban alkotni maradandót, nem kis munka. Ezzel nem is akarok vitatkozni. De, ami azután jött, az már nem ilyen elismerésre méltó. A járvány kitörésével ugyanis COVID szakértő lett, és lépten-nyomon hangoztatta is jóslatait.
Viszont ezzel a tudományos közösséggel valami baj lehet, én mondom. Nem volt nekik elég a sok nyilatkozat, kijelentés, előrejelzés, amit Levitt tett. Azt is tudni akarták, mégis mi az alapjuk ezeknek a jósnatoknak? Nem azért, mert annyira pontosak voltak, hanem ellenkezőleg, mert úgy tűnt, semmi közük a valósághoz. Például az Egyesült Államokban négy hét alatt vége lesz a járványnak, 170 ezer halottal. Ha pedig egy ilyen befolyásos ember mond hülyeséget, annak következményei vannak, gondoljunk csak a C-vitaminra és a megfázásra.
A nagy unszolásnak az lett a vége, hogy született egy kézirat, ami a szokásos csontot veti oda a nyílt tudomány híveinek: minden adat és kód nyilvános lesz. Hol és mikor, az már egy más kérdés. Ezek a hátul gombolós tudósok folyton ilyen apróság miatt hisztiznek. De azért így is érdekes dolgokat tudhatunk meg. Például Levitt Mortranban kódol. Nem kell félni, nekem is kiadós utánajárást jelentett, ami azt jelenti, mégsem vagyok olyan öreg. :-) Ez a csökevény még '75-ből maradt ránk, a trapéz gatya és a hippi hajviselet korából. Tudom, hogy régi programnyelv, nem vén programnyelv. Azt is tudom, hogy a COBOL is milyen értékes lett. De bárki, aki számítógépekkel foglalkozik, lépést kell, hogy tartson azok fejlődésével is, nem igaz? Ha pedig programozik, akkor a programozási nyelvek fejlődésével is. Nem baj, ha valaki szereti a Fortrant, de akkor tartson is lépést vele!
Azért nehogy azt higgyük, ez az ember képtelen a fejlődésre! A cikk következő bekezdésében megtudjuk, hogy Levitt másik kedvenc programozási nyelve egy elavult Perl. Nem kéne ilyen szigorúnak lennem vele, lehet, hogy magabiztosan kezeli a Python 2.3-t is...
Nem sokat tudok a Mortranról, de valószínűleg manapság nem lehet binárist készíteni vele, hiszen a kéziratban is azt írták, hogy átfordították C-re. De mi is az a nagy titok, amit ebben a nyelvben fejlesztettek? Mi lehet az, amit csak Mortranban lehet megoldani? A válasz nem más, mint a loess normalizálás. Ez nem más, mint egy közönséges görbe simító eljárás, amit ilyen ujhullámos nyelvekben, mint R és Python rutinszerűen szoktak meghívni. Nos, a szerzők találtak egy '76-ból származó Fortran kódot (biztos az egyik szalagos egységen pihent), amit átírtak Mortranba. Igen, abba a Mortranba, amit végül C-re fordítottak.
Így dolgoznak az igazi nagyágyúk. Ezek a mai tejfölös szájú mitugrászok meg jönnek a deep learninggel, meg virtualizációval, hogy mindent a nyomorult felhőben futtassanak. Még egy nyamvadt Mortran kódot sem tudnak összedobni. Bezzeg régen! A mai fiatalok azt hiszik, hogy a forráskódból olyan természetességgek jönnek létre a binárosok. Klikkelgetnek az IDE-n aztán deployolnak operációs rendszertől függetlenül? Régen nem így volt. Régen a binárisért meg kellett szenvedni, és aki nem szenved meg érte most, az nem is tudja értékelni azt! Van még mit tanulni.
