- Bocsánat, főfelügyelő úr, de a segítségét kell kérnem - mondta félve a kalaúz, mikor belépett a szűk kis vonatfülkébe.
A férfi letette az újságot, amit éppen olvasott és a kalaúzra pillantott.
- Ennek köze van ahhoz, hogy a vonat nem megy? - kérdezte Poirot.
- Azt hiszem, igen. Tudja, lefagyott a Számítógép, és Ön, mint az összeomlások szaktekintélye, talán tud segíteni.
- Roppant sajnálatos, amit mond, de most épp nyaralok. Ki a területi illetékes?
- Már felvettük a kapcsolatot a hatóságokkal, de amíg ideérnek, kihülhetnek a nyomok. A tetteseknek itt kell lenniük. Mint Ön is tudja, a legközelebbi állomás is több száz kilóméterre van innen. Úgy is mondhatnám a semmi közepén vagyunk.
- Ez esetben a tettes sem tud elmenekülni. Nincs más dolgunk, mint megvárni, hogy a hatóságok ideérjenek - dőlt hátra Poirot.
- Van még egy dolog. Ha megvárjuk, hogy megérkezzenek a nyomozók, az legalább öt óra. Megkezdik a nyomozást, további órák fognak eltelni.
- Értem, de az illetékesek biztosan nem fognak örülni neki, hogy belekontárkodom az ügyükbe. Mint rendőrnek, nekem is kellemetlen, ha mások akarják elvégezni a rám szabott teendőke.
A kalaúz roppant feszélyezetté vált. Szemmel láthatóan gyötrődött, hogyan vegye rá a híres főfelügyelőt, hogy szegje meg a bűnüldözők íratlan szabályát. Poirot látta ezt.
- Talán annyit mégis megtehetek, hogy előkészítem a terepet a kollégáknak.
A kalaúz láthatóan megkönnyebbült. Egy biccentéssel köszönte meg, majd így folytatta:
- Kérem főfelügyelő úr, erre jöjjön. Az utasok már várják.
Egy kis kupéban foglalt helyet a nyolc ember. Poirot alaposan szemügyre vette őket.
- Üdvözlöm Önöket. A nevem Poirot. Egy sajnálatos összeomlás miatt vagyunk itt. Önök mindegyike hardver komponens, akik jelen voltak. A felelős önök között van.
- Tipikus - szólalt meg egy díszes ruhába öltözött hölgy. Lila ruhája és millió fodros kalapja volt. - Amint történik egy összeomlás, azonnal a hardverekre esik a gyanú. Miért nem nézi meg a másik kocsit, ahol a szoftver komponensek vannak? A bárban hallottam, hogy a Windows például hónapok óta nincs frissítve.
- Kit tisztelhetek kegyedben? - kérdezte Poirot.
- Ms. Memória vagyok. Nem kevesebb, mint 32 GB. Négy modulban helyezkedem el és évek óta gond nélkül látom el a feladatomat.
- Igaz, de elég csak egy modul rossz működése és máris kimerevedik a kép. Mivel Ön 32 GB, ami elég nagy, a hiba nem lesz perzisztens, csak ha épp a rossz modul kerül használatba.
Ms. Memória dacosan felhúzta az orrát, és elfordította a fejét.
- A hölgyne ettől függetlenül igaza van. Miért nem az operációs rendszereket kérdezi ki? - vetette közbe egy magas, fehér öltönyös úr. Hanyagul keresztbe tette a lábát és épp kávét szürcsölt.
- Mert több fagyás is történt. Windows és Linux alatt egyaránt. Ez pedig a hardver hibára utal.
Döbbent csend követte a bejelentést. Az emberek zavartan egymásra néztek.
- Bocsátnat, a nevem Tápegység. Nekünk a kalaúz azt mondta, hogy csak egy fagyás történt - mondta egy kopott kabátot viselő úr. Kicsit kilógott az úri társaságból. A többiek látszólag tudomást sem vettek róla.
- Mert a második fagyásról a kalaúz nem tud. Ő csak a Windowst ismeri, ezért a Linux alatti fagyás elkerülte a figyelmét. Észrevettem, amikor bekövetkezett, de nem szóltam, mert nem voltam biztos, hogy Windows alatt is meg fog-e ismétlődni. Ráadásul nyaralok, hivatalosan nem kezdeményezhetek nyomozást.
- Most mégis itt van - jegyezte meg a fehér öltönyös úr.
- Csak addig, amíg a hivatalos szervek meg nem érkeznek. Az érkezésükig órák is eltelhetnek, a vizsgálat lefolytatása szintén hosszadalmas lehet, ha addig közelebb jutunk a megoldáshoz, hamarabb elmehetünk. Közös érdekünk, hogy ne vesztegeljünk itt sokáig.
- Mi történik, ha nem működünk együtt? - kérdezte egy merev tartású, katonai egyenruhát viselő férfi. - Hiszen maga mondta, hogy csak nyaral. Csak annyi joga van, mint bármelyikünknek itt a kocsiban.
- Úgy látom, Ön ezredesi rangban szolgál a seregben.
- Jól látja. Processzor ezredes vagyok, a 8350FX-es zászlóaljban. Nyolc mag tartozik a parancsnokságom alá.
- Az jó sok mag. Elég nagy eséllyel okozhat fagyást.
- Ha tényleg olyan szaktekintély lenne, mint ahogy hírlik Önről, akkor tudná, hogy hibás CPU esetén egyáltalán nem indul el a számítógép.
- És mi a helyzet a túlmelegedéssel? Alaphelyzetben semmi rendellenes nem látszik, de elindul két-három program, és megnövekszik a fogyasztás. Megemelkedik a hőmérséklet, majd minden lefagy.
- Az én parancsnokságom alatt ez elképzelhetetlen. Legfeljebb, ha az a léhűtő Ventillátor nem végzi a dolgát.
Minden szem egy flegma fiatal emberre szegeződött. Drága ruháit lezserül viselte, egyik-másik darab még gyűrött is volt, de Ventillátort ez nem zavarta. Haja is rendezetlen volt.
- Nem értem ezt a felhajtást - mondta egy fintor kíséretében. - A fordulatszámomat, Processzor kapitány...
- ...ezredes... - sziszegte a fogai közül a katona.
- ...bármikor megmondja az Alaplap. Tőle kell kérdezni ezeket.
- Gondolom, Ön lesz Alaplap - fordult Poirot a fehér öltönyös férfihoz, aki meglepetten nézett vissza.
- Honnan...
- Egyszerű. Az Alaplapnak mindenkivel kapcsolatban kell állnia. A testbeszéde elárulta, hogy Ön központi személy ebben a helyzetben.
- No, igen, az én szakmámban a kapcsolat jelent mindent - jegyezte meg nem kis önelégültséggel.
- Egy kapcsolat lehet jó, és rossz is. Nem kerülte el a figyelmem, milyen szemeket mereszt Önre Ms. Memória. Processzor ezredes pedig látszólag ellenséges Önnel.
- Ez egy régi vita közöttünk. Az ezredes felsőbbrendűnek tartja magát, mert minden számítást ő végez. Szerintem pedig fontosabb, hogy minden komponens zökkenőmentesen együttműködjön. Az adatnak el kell jutnia egyik helyről a másikra, nem elég kiszámolni azokat.
Az ezredes horkantott egyet, de nem szólt semmit.
- És mit mond Ön a fordulatszámról?
- Teljesen normális, a beállított értéken pörög.
- Észrevett bármilyen problémát a fagyás előtt? A szenzorai bizonyára érzékeltek valamit.
- Nem - majd kis szünet után hozzátette - De az újraindulás utána feltűnt valami.
- Micsoda?
- Processzor hiba.
Az emberek felhördültek. Az ezredes feje vörösödni kezdett, mint egy kitörni készülő vulkán.
- Az én részegységem minden pillanatban tökéletes munkát végez. Miközben maguk csak henyélnek, én akkor is dolgozom. Én gyűjtöm be az összes információt, és feldolgozom azokat a legjobb tudásom szerint! Míg Ms. Winchestene felpörög, én már milliónyi számítással végzek. Ventillátor mást sem csinál, csak szelet kavar. De ön - remegő ujjával Alaplapta mutatott - ahelyett, hogy eljuttatná az általam kiszámított eredményeket, csak megakasztja az egész folyamatot! Egymás ellen hangolja a részegységeket és meghamisítja a diagnosztikai jeleket.
- Én nem hamisítok meg semmit! - emelte fel a hangját Alaplap is. - Ha a POST alatt bármi történik, akkor jelzem. A fagyás után egyedül Önnel volt probléma.
- Kikérem magamnak! A maga szenzorai hibásak, hibás diagnózist állapított meg.
A kocsiba szó nélkül belépett egy hadiapród és az ezredeshez ment. Átvett tőle egy papírt és távozott.
- Mit adott át neki? - kérdezte Poirot.
- Lehet, hogy Önnek van ideje itt beszélgetni, de a munkának folynia kell tovább. Processzorként vannak bizonyos kötelezettségeim.
- Ahogyan nekem is. Ha megbocsátanak, akkor egy kicsit magukra hagyom önöket - mondta Poirot, majd válaszra sem várva az ajtó felé indult.
- Mégis hova megy? - csattant fel Ms. Memória.
- Megkérdezek valamit a kalaúztól - mondta titokzatosan a felügyelő, majd távozott.
- Most meg itt hagy minket - állapította meg Ms. Memória, inkább csak úgy, magának.
- Nem kell aggódnia drágám, hamar vége lesz ennek - vígasztalta Alaplap.
- Lehet, hogy azért próbálja rám hárítani a felelősséget, hogy leplezze a kisasszony bűnösségét - jegyezte meg Processzor.
Mielőtt bárki válaszolhatott volna, ismét megjelent Poirot.
- Kérem, kérem! Vádaskodással nem megyünk semmire. Azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a problémát.
- A felügyelőnek igaza van - mondta Ms. Memória. - Én készen is állok, hogy bebizonyítsam ártatlanságomat. Csak futtatni kell a MemTest86-t, és utána látni fogják, hogy velem nincs semmi probléma.
- Hajlandó alávetni magát a tesztnek? - kérdezte Poirot. - Mint tudja, nem utasíthatom rá. Viszont ha megjönnek rendőrök, ők megtehetik.
- Természetesen alávetem magam. Nincs okom félni a teszttől, ártatlan vagyok.
A teszt nem volt rövid. Többször is meg kellett ismételni, hogy mind a négy modult leellenőrizzék. A végén Poirot szomorúan közölte:
- Önnek két memóriamodulja is hibás.
A hölgy nem szólt semmit. Méltósággal hallgatta, majd a szemében könnyek kezdtek gyűlni.
- Egészen biztos benne?
- Sajnos igen. Az random írás-olvasás teszt rendszeresen hibás értéket adott vissza. Többször is ellenőriztem.
- Akkor végig én voltam a hibás? Ez olyan hihetetlen. Amikor az ember összeomlást lát, mindig azt hiszi, az csak valaki más hibájából történhet. Soha nem gondoltam volna, hogy...
Befejezni már nem tudta. Hirtelen kialudtak a fények. Az utasok összerezzentek.
- Mi történt? - kérdezte pánikkal a hangjában Tápegység.
- Egy újabb fagyás, az történt - jegyezte meg csendben Poirot.
- Szóval Memória kisasszony újabb hibát produkált - jegyezte meg Processzor nem kis gúnnyal a hangjában.
- Nem. Ezuttal nem. A hibás modulokat eltávolítottuk a teszt végeztével. Memória kiasasszony már csak a jó modulokkal üzemel.
- Vagyis? - kérdezte Alaplap.
- Van még egy tettesünk. Mr. Alaplap, most mit mutat a POST teszt?
- Processzor hibát.
- Hogy nem sül le a képe még mindig engem pocskondiázni!
- Maga csak ne beszéljen. Folyton másra akarja kenni a problémát, holott már korábban is mondtam, hogy a maga tesztje nem sikerült. Minden részegység mellett van egy kis LED, és folyton maga melletti gyullad ki. Ezt mivel magyarázza?
Processzor ezredes nem válaszolt azonnal. Száját ragadozó mosolyra húzta.
- Maga azt sem vette észre, hogy Ms. Memóriával gondok vannak. Lehet, hogy Ms. Memória tényleg ártatlan, és az Ön foglalatai kontaktosak. Azt jelzi, hogy hiba van itt is, ott is. De valójában csak egyetlen hiba van - az ezredes közelebb lépett. - Maga.
- Nem - csak ennyit tudott mondani Alaplap, és hátrálni kezdett.
- De igen. Mondja csak meg neki, felügyelő úr. Egy kis áram ingadozás, korrodáció az érintkezőknél. De elég egy kis hibás kondenzátor, felpúposodott tetővel, és máris kész a baj.
- De..de...
- Az ezredesnek igaza lehet, de áram ingadozást más egységek is okozhatnak. Olyan egységek, amelyek egyébként is sok áramot vesznek fel - ezzel Poirot egy ikerpár felé fordult, akik eddig csendesen figyeltek. - Ha nem tévedek, a híres GPU ikrekhez van szerencsém.
- Igen - felelte a jobb oldali testvér. - SLI-be kötve - fejezte be a bal oldali.
- A teljes rendszer áramfelvételének a 2/3-a maguknak kell.
- A nagy teljesítményhez - kezdte a jobb oldali. - Nagy áram kell - mondta a bal oldali.
- A hőtermelésről nem is beszélve.
Az ikrek bólintottak. Lassú mozdulattal, akár csak a szinkron úszók.
- Úgy gondolja felügyelő úr, hogy az ikrek miatt megzavarodtak a szenzoraim? - kérdezte Alaplap.
- Csak arra akartam utalni, hogy a feszültség fontos tényező. Amíg kevés kell, addig észre sem vesszük, de ha megnövekedik a részegységek igénye, akkor akinek nem jut elég áram, nem működik megfelelően.
- Szerintem pedig az ezredes a ludas - mondta Alaplap, hogy visszaszerezzen némi önbecsülést, amiért allul maradt az előző szópárbajban.
- Figyelmeztetem, hogy... - kezdte vörösödő fejjel az ezredes.
- Az ezredes teljesen ártatlan - vágott közbe Poirot.
- Miből olyan biztos benne? - kérdezte Ms. Memória.
- Mert az ezredes parancsai nem jutottak ki ebből a szóbából. Mikor kimentem az apród távozása után, akkor azért mentem ki, hogy elintézzem, hogy a parancsai ne jussanak tovább. Egy másik katonatiszt látta el az ön feladatait ez idő alatt.
- Hogy mert engem lecserélni!? Ehhez nem volt joga.
- Ez igaz. Viszont szükséges lépés volt, hogy kiderüljön, Ön áll-e a hibák hátterében.
Alaplap láthatóan összetört a hallottak alapján.
- Akkor mégis csak én vagyok a hibás - mondta, majd egy fotelba huppant. Ms. Memória együttérzően mellé ült, és megsimogatta a kézfejét. - Az lenne a feladatom, hogy összehangoljak mindent, de képtelen vagyok rá. Ezek alapján csak is én lehetek, aki nem megfelelően működik.
- Kicsit túl szigorú magához - mondta Poirot. - Maga csak látott egy anomáliát, de nem látta az igazi okot.
- Ezt hogy érti?
- Amikor érzékelte, hogy Processzor felől nem jön információ, akkor azt hitte azért, mert Processzor működésében van valami probléma. De azért nem jött információ, mert nem jöhetett. Processzor ezredes ugyanis nem kapott áramot.
- Ezt nem értem. Összeomlás csak ritkán fordult elő. Az esetek nagy részében minden zökkenőmentesen működött. Hogyan lehetséges, hogy egyszer kap áramot, egyszer meg nem? Ennek semmi értelme.
- Igen, magam is szívesen venném, ha felvilágosítana - jegyezte meg az ezredes.
- Azonnal. Az áram ellátás ugyebár úgy néz ki, hogy megy egy 24 tűs ATX csatlakozó Alaplaphoz - a férfi bólintott. Van egy másik, illetve jelen konfigurációban két másik ár a GPU ikrekhez.
- Igen, igen, tudjuk mind. Kapnak Winchesterék, GPU, Alaplap. Minden részegység árammal megy, ezért van rajtuk csatlakozó. Legyen szíves a lényegre térni!
- A lényeg, hogy van még egy 12 Voltos csatlakozó, ami közvetlenül Önnek jár, bár Alaplap kapja. Ha ez az ág nem szállít elég áramot, akkor Alaplap úgy érzékeli, hogy Ön nem működik. Általában nincs is gond, de ha megnő a számítógép áramfogyasztása, akkor jelen esetben ez az ág nem ad le elég áramot. Tehát a tettes Tápegység!
Az említett férfi szeme elkerekedett. Hirtelen felugrott, és az ajtó felé kezdett futni. Az ezredes, azonnal utána vetette magát. Ms. Memória felsikoltott. Tápegység feltépte az ajtót, de visszahőkölt. A rendőrség emberei már ott voltak. Éppen be akartak kopogni. Tápegység kikapta az egyik rendőr övéből a pisztolyt.
- Álljanak meg. Maguk ketten - fordult az újonan jött rendőrök felé - jöjjenek be, és álljanak a többiek mellé. Gratulálok felügyelő úr. Kicsit alábecsültem magát. Utoljára fogom megölni, hogy kifejezzem elismerésem.
- Maga álnok, képmutató disznó! - kiáltotta Processzor. - Tegye le azt a fegyvert, nem méltó rá, hogy viselje.
- Nem vagyok rá méltó? Mégis, hogy mondhat ilyet? Mindenki az én áramomat fogyasztja, mégis folyton panaszkodnak: "Nem lehetne még egy +12V csak nekem?" "Közös ágon vagyok a DVD olvasóval, ezt nem tűröm." Mégis lenéznek, tudomást sem vesznek rólam. Elegem van, hogy nem tekintenek igazi számítógép komponensnek. Processzor ezredes a megaherzekkel büszkélkedik. Alaplap az USB csatlakozók számával henceg. Fogadjunk, még a teljesítményemet sem ismerik. Ha pedig felmelegszem, annyi áramot adok másoknak, akkor meg a hűtőm zajával van bajuk.
- Ezért tette? Szeretne több figyelmet?
- Nem. Emlékeznek a tavalyi nagy túlmelegedésre? Amikor a hűtőpaszta annyira megszáradt, a házban 70 fok fölé ment a hőmérséklet.
Többen bólogattak.
- Akkor történt. Az egyik csatlakozóm pontosan Processzor fölött volt. Az összes meleg levegő ott keringett és megolvadt a csatlakozó műanyag vége. Azóta nem működök rendesen. Nem mertem szólni. Féltem, és összezavarodtam.
- Mutassa a sérült csatlakozót, kérem - mondta Poirot.
- Annyira sajnálom - mondta összetörten Tápegység. - Annyira sajnálom.
Leengedte a fegyvert, és hagyta, hogy a rendőrök elvezessék.
