Néha a legváratlanabb helyről kapok tippeket. Még a pandémiás idők előtt a konditeremben kérdezték tőlem, milyen programmal szoktam videókat szerkeszteni. Az én régi módi módszereim számítógépet igényelnek, de kiderült, hogy elég tekintélyes számú megoldás létezik mobiltelefonra is.
Beszélgetőpartneremnek természetesen ez feküdt, mert úgyis a telefonnal készíti a videókat, miért másoljon mindent át egy másik eszközre? A telefonnál a kijelző mérete az, ami megnehezíti egy klippben való pozícionálást. Ha ezt a lépést valahogy ki lehetne váltani, akkor semmi nem gátolná meg, hogy a kütyün szerkesszük a videókat.
A Magisto ezt a lépést egy tanuló algoritmusra bízza. Mikor először megláttam, mire képes, nagyon impozánsnak találtam az eredményt. Látványos volt, dinamikus, miközben a belefektetett emberi munka minimális volt. Elhatároztam, hogy kipróbálom, nekem is beválik-e.
A munka érdemi része természetesen nem az eszközön történik, hanem a felhőben, ezért egy jó internetes kapcsolat elengedhetetlen. Arra gondoltam, letesztelem, hogy mire képes a program, ha például a 2019-es Functionra beadott videóm alapanyagával etetem meg. Legyen ez amolyan ember vs gép összecsapás. Nézzük meg, félni kell-e adtól, hogy a wild compókat elárasztják az olcsó, AI szerkesztette videók.
Általában én úgy dolgozom, hogy több, hosszabb videót készítek, majd az editálás során kivágom az érdekesebb részleteket és elkezdem a zene ütemére összepakolni őket. Közben többször is megnézem a klippeket, hogy inspirációt szerezzek, melyik részhez melyik klipp lenne jó. Nyilván nem ez a legjobb megoldás, de nekem nem is kell a legjobbnak lenni.
Az első probléma az volt, hogy a Magisto csak legfeljebb 10 másodperces klippeket engedett feltölteni, mert ezzel tud csak dolgozni. Kénytelen voltam kivágni neki megfelelő hosszúságú részeket a nyers videókból. Ezekből sem lehetett feltölteni akármennyit, mert én csak a próba verziót használtam. Ha ezt nézzük, akkor a rendszer nálam meg is bukott, hiszen egy 3-4 perces videót nem tud készíteni 1-2 órás alapanyagból. De ha már itt tartunk, nézzük meg, mennyire tudja megkönnyíteni a munkát.
Feltöltöttem az általam kivágott részeket, hozzáadtam a zenét, majd néhány kérdésre kellett válaszolni, hogy milyen legyen a videó stílusa. Ezek igazából csak különböző filtereknek tűntek számomra, tehát senki ne gondolja, hogy kattintok a Michael Bay opcióra, és rögtön jön a forgó kamera.
Az én esetemben nem sok mindent csinált a program (vagy fogalmazzunk úgy, nem sok látványos dolgot), szinte csak egymás mellé pakolta a klippeket és szénné effektezte. Egyetlen kockát sem hagyott érintetlenül, mindenre adott valamit, még abban az esetben is, ha direkt visszafogtam az alkalmazandó effektek számát a beállításokban.
Túl sokat sajnos nem lehet játszani az ingyenes kipróbálási lehetőséggel. A második-harmadik próbálkozásra már csak SD felbontású videót eredményez. Rövid játszadozásom tehát egyetlen értelmes videót sem eredményezett. Ezért elhatároztam, megnézem, mások milyen eredményre jutottak a program segítségével. Egy idő után már kezdtem felfedezni némi mintázatot, feltűntek az így készült videókkal a közös elemek. Vagyis úgy tűnik, kreatív munkára nem alkalmas. Amit készít, egyfajta tömegtermék.
Ezt erősíti meg a cég weboldalán látható különböző sablonok, valamint mely területeknek nyújtanak támogatást. A tucat munka elsőre derogáló kifejezésnek tűnhet, bár vannak bizonyos előnyei is. Például szerintem a legtöbb mobiltelefonos videó elég pocsékul néz ki. Remeg a kép, nincs elég fény, elmozdul a fókusz, stb. A megfelelő pillanatot is nehéz elkapni. Ha évekkel később megnézzük a felvételt, gyakran már nem is értjük, miért vettük fel valaki hisztérikus kacagását. Ha pedig értjük, akkor az válik rejtéllyé, miért találtuk ezt régen viccesnek. Ráadásul a telefonos videózás olcsó, ezért gondolkodás nélkül levideózunk mindent, nem mérlegelve azt, hogy van-e értelme.
Ezekből a nagyszámú, többnyire selejtes videóból a Magisto készít egy vállalható eredményt, amivel lehet villogni a haverok előtt. Jó eséllyel képes kiválasztani a megfelelő pillanatot, a hibákat pedig digitális sminkkel szépen elfedi, ha pedig a havernak is hasonló a videója, az nem zavar senkit, mert nincs verseny.
Azoknak, akiknek a munkájukhoz kell videó tartalmat készíteni (például egy ingatlan ügynöknek), azoknál szintén előny, ha a minden lakást hasonló módon mutatnak be. Ráadásul nem kell alkalmazni egy embert, aki a 200. videó után elátkozza azt is, aki feltalálta a videókamerát, mert már annyira unja, hogy mindent ugyan úgy kell megcsinálni. Nekik segítség lehet egy ilyen program. Ráadásul ők készítenek annyi videót, hogy megérje előfizetni a szolgáltatásra.
Mert a másik rékfenéje a Magistonak, hogy előfizetéses rendszerben működik. Egy magánembernek szerintem nem éri meg. Hiszen egy évben van egy nyaralás (esetleg kettő, ha télen síelni is elmennek), egy-két születésnap, karácsony, és néhány emlékezetes esemény. A többi időszakban nem csinálnak videókat, de a pénzt akkor is be kell fizetni.
Beszélgettünk is a konditeremben, hogy talán érdemes lenne többünknek összeállni egy előfizetésre, mert külön-külön nem videózunk annyit, hogy megérje előfizetni. Végül nem mentem bele, mert nekem szükségem lenne, hogy letötlhessem a videót, ráadásul én a kreatív alkotás felől közelítem meg a videóvágást, még ha ez nem is látszik meg a végeredményen.
Annyit viszont én is tanultam ettől a mesterséges intelligenciától, hogy nem kell félni egy kis effektezéstől. Ha például van két nagyon hasonló beállítás, akkor egy effekt alkalmazásával el lehet érni, hogy ne tűnjön annyira repetitívnek. Ezt alkalmaztam is a tavalyi Revision-ön, bár így is csak 11. lettem.
