A katasztrófa-filmekben azt szeretem, hogy bármilyen nagy problémával is találkoznak az emberek, végül a leleményesség, ész, bátorság segítségével úrrá lesznek a problémákon. Természetesen mindig van egy szereplő, aki az emberi kicsinyességet és butaságot testesíti meg (valami miatt többnyire polgármester a foglalkozása), de ő létszámban alul marad és a végén valami szörnyű halált hal, mintha még a katasztrófa is büntetni akarná ostobaságáért.
Egy ideje nem nézek katasztrófa-filmeket, hiszen van saját bejáratú katasztrófánk. De ebben a történetben valami miatt a butaság van túlsúlyban. Nem kell messze menni, elég csak a saját környezetemet vizsgálni. Álljon itt elrettentő példaként, és ez alapján talán mások felismerik a saját környezetükben azt, amin érdemes változtatni.
Először is, az anyósom nagyon szerette volna, ha elmennénk hozzájuk Húsvétra. Ezt eleve egy nagyon rossz ötletnek tartottam, mondtam a feleségemnek, hogy ne menjünk. Az volt a válasz, hogy "elvárják". Az én ostobaságom az volt ebben a történetben, hogy nem álltam eléggé a sarkamra, hagytam elfajulni a dolgokat.
Annyit sikerült elérnem, hogy ne tömegközlekedéssel menjünk. Mivel nekünk nincs autónk, apósom jött el értünk, ami elég nagy tortúra volt neki, hiszen két és fél óra alatt ért el hozzánk. Indulás után arról beszélgettünk, milyen súlyos a koronavírus járvány és emberek mennyire nem veszik komolyan. Az ő ismerősei között is vannak, akik szerint az oltás hülyeség, majd beszélt egy másikról is, aki azért nem ment el az oltás időpontjára, mert pont akkor hozták neki a fát.
Aztán szóba hozta, hogy a sógornőm betegeskedik, de ő akkor is ágynak esik, ha "letörik a körme". Nem most kezdte a betegeskedést, hanem már egy hete tart, de erről az elég fontos dologról valahogy nem beszéltek nekünk, pedig a látogatásaink előtt exponenciálisan emelkedik a telefonálások sűrűsége a feleségem és anyósom között.
Ekkor már kezdett felmenni bennem a pumpa, de azzal próbáltak megnyugtatni, hogy vettek a gyógyszertárban tesztet, ami negatív volt, és ez egy olyan erejű bizonyíték, hogy egy három tagú család egészségét fel lehet tenni rá.
Az út felénél jártunk, amikor kaptuk a telefont, hogy megjött a PCR teszt eredménye, ami pozitív lett. Itt már a feleségem is, én is mondtuk, hogy forduljunk vissza. Anyósomat felhívták, aki elég szomorú volt, mert már "feltettem főni a zöldborsót". Engem ekkor személy szerint a zöldborsó hőkezelése foglalkoztatott a legkevésbé. Mivel ott volt nála a négy éves keresztlányunk is, őt is a telefonhoz adta, aki sírva kérdezte, miért nem jövünk, amikor ő annyira várt bennünket.
Szegénynek csak annyit mondtak, hogy "anya beteg". Biztos vagyok benne, hogy nem értette, hogy anya betegsége miként függ össze a mi utazásunkkal, és abba is, hogy sokkal jobb magyarázat lett volna az, hogy mi nem akarjuk elkapni ezt a nyomorult betegséget.
Szépen visszamentünk. Utána még természetesen anyósom felhívott minket, és előadta, hogy a pozitív teszt ellenére sógornőm biztosan nem lehet kovidos, mert nem lázas. Ezt kérem egy volt egészségügyi dolgozó szájából lehetett hallani. Én elhiszem, hogy egy nagyszűlőnek hiányzik, ha Húsvétkor nem örjöngenek körülötte az unokák, de szerintem ennél fontosabb dolgok is vannak.
Ha már katasztrófa van, akkor viselkedjünk úgy, mint a főszereplők, ne úgy, mint a polgármester.
