Régen elég sok időt töltöttem számítógépes játékokkal. Még C64-el kezdtem, ahol a kazettás, primitív vackokkal nyomultam, miközben a barátaimnál tátott szájjal néztem a több lemezes komplex játékokat. Ez valahogy később sem változott, mert az új játékok mindig egy nagyobb hardveren futottak, és ezek a hardverek továbbra is haveroknál voltak.
Azt hiszem, valamikor 2005 környékén csömörlöttem meg az egésztől, onnantól nem akartam játszani semmivel. Semmivel, kivéve a GTA sorozattal. Ez az egy, ami mindig le tudott kötni. Az egész még a GTA III-al kezdődött, ami annyira új volt, annyira más, mint bármi, amit addig láttam. Mászkálhattam egy városban és mindenhol apró küldetéseket lehetett találni. Bámulatos volt. Az újabb és újabb játékok pedig csak tovább növelték ezt az ámulatot.
Ezért, mikor ingyenes lett a GTA 5, nem volt kérdés, hogy kell. De egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy mit jelent mindez 15 év kihagyással.
Annak idején a játék valami hordozón volt. Kazettán, lemezen, majd később CD-n. Az ember betette a gépbe, majd jászott. Mivel a hardver ugyan az volt mindenkinél, így biztos lehettem benne, hogy a játék futni fog. Később ez már nem volt elég, telepíteni is kellett. A DOS-os időkben néha művészet volt a gépet és a játékot összhangba hozni, de ha megvolt, akkor biztosak lehettünk benne, hogy a játék működni fog, mert kevés hardver volt. Na jo, a hangkártya tényleg eltérő lehetett, de igazából szinte mindegyik DOS-os játékot lehetett hang nélkül is játszani.
A 3D gyorsítással ez végérvényesen megváltozott. Már millió hardver volt, és hiába lett DirectX, a helyzet kicsit bonyolultabb lett. Már nem csak a gép, de a különböző driverek is beleszóltak a játszhatóságba. Nem elég, hogy megfelelő vas kellett, még megfelelő driverekre is szüksége volt.
A hálózati játékok nekem kimaradtak, egyszerűen azért, mert csapnivaló játékos vagyok. Annyira csapnivaló vagyok, hogy csak úgy tudtam végigvinni a pályákat, hogy megismertem a játékok gyengeségeit. Például régen az árnyékolás olyan gyerekcipőben járt, hogy csak egy sötét kört raktak ki, ami látszott a pálya alsó szintjén is. Tehát ha a mennyezeten volt egy sötét kör, tudtam, hogy ott mászik valami szörny. Néha még le is lehetett lőni a plafonon keresztül.
Mostanra minden megváltozott. Már nincs adathordozó. Először is, kell egy Epic/Steam azonosító, amivel megszerezzük a jogot, hogy megszerezzük a játékot. Ez a rendszer természetesen folyamatosan frissíti magát. De ezzel még nincs vége, mert szinte minden játéknak van saját felhője, ezért kell még egy felhasználó név/jelszó páros, amivel az adott játékkal lehet játszani. Lejön rengeteg gigabájt, bejelentkezések, hálózati azonosítók összekapcsolása, hogy ne kelljen több ezerszer beírni őket, és már lehet is játszani.
Vagy nem. Ugyanis a rendszer komplexitása tovább nőtt, ahogy a játékok frissítik magukat. Már nem csak megfelelő számítógép kell, megfelelő driverekkel, hanem megfelelő internet kapcsolat és megfelelő frissítések is (mind a Streamhez, mind a játékhoz). Bármelyik hiányzik, nincs játék. De ha megvan minden, az sem garantál semmit, mert nem biztos, hogy a legújabb frissítéstől stabilabb lesz a játék. Bármelyik komponens bármelyikkel ütközhet. Néha csak kapok egy üzenetet, hogy a szerver elérhetetlen, és kilép a játék. Esély sincs, hogy az ember bármit is tehessen ellene. Héha teljesen érthetetlen hibákat kapok, amelyek 5 perccel később nem jelennek meg.
Ezért a játék elindítása nekem plusz logisztikát igényel. Először csak egy próba indítás van, amit akkor csinálok, amikor még nincs időm játszani. Ekkor letölt mindenféle frissítést. A net és a vinyó csak úgy izzik, miközben a gép teljesen használhatatlan a terheléstől. Ott is szoktam hagyni, hogy dolgozzon, én is csinálom a magam dolgát. Ha már a vinyó ledje nem világít folyamatosan, óvatosan megnézem, nem fagyott-e le. Ha mozog az egér, akkor letörlöm a kövér izzadság cseppeket a homlokomról és lekapcsolok mindent.
Mikor van szabadidőm, újra elindítom, mert nem kell arra várnom, hogy frissítsen, de így is 10 perc kell minimum, hogy minden elinduljon. Belépek egy online világba, ami egyáltalán nem olyan, mint a Ready Player One. Ott valahogy mindenki normális. Ebben a játékban igazi Darwini rémálom uralkodik. Az erősebb egyetlen célja, hogy levadássza a gyengébbeket.
Aki nem ismerné a játékot, annak röviden elmondom: Ez a jelenünkben játszódik, egy amerikai nagyvárosban, ahol nekünk bűnöznünk kell, hogy pénzt szerezzünk. A pénzen felszerelést veszünk, hogy magasabb szinten tovább bűnözzünk. Rabolhatunk bankot, pénzt hamisíthatunk, vagy fegyverrel is kereskedhetünk.
Viszont akik már régóta játszanak és hatalmas vagyont halmoztak fel, és már teljesen unják a játékot, azok méreg drága tankokkal, vadászrepülőkkel lelőnek mindenkit, aki az útjukba kerül. Sőt, mivel a játék készítői kifogytak az ötletekből, ezért egy idő óta különböző futurisztikus frissítéseket adtak hozzá. Ezért már van lézer fegyver, repülő motor/autó hőkövető rakétával (csak, hogy célozni se kelljen), sőt, valami világűrbe telepített csapásmérő műhold is, amivel egy gomb megnyomásával bárkit el lehet pusztítani, aki a szabad ég alatt tartózkodik.
Ezek a legális lehetőségek. A játék szkript-rendszerét ugyanis néhányan megbuherálták, amitől egyesek olyan képességekkel bírnak, mint tengeralattjárót tudnak a fejünkre dobni, közönséges pisztolyból robbanó golyót kilőni, sebezhetetlenek és bárhol megjelenhetnek a játéktérben. De meg sem kell jelenniük, egyszerűen fel tudják robbantani egyszerre az összes játékos.
Igazából maga a játék is ezeknek az attitűdöknek az erősítésére épít. Ha például én eladok valami szajrét (ami jellemzően egy fegyvertelen, lassú szállítóeszköz vezetését igényli), akkor az összes többi játékos értesítést kap, hogy én mit csinálok, és egy hatalmas piros foltként jelenek meg a térképen, hogy mindenki jól láthasson. Jönnek a taktikai harci gépek, és csak örülhetek, ha egyszer robbantanak fel. Ha olyan kedvük van, akkor amint ismét megjelenek, azonnal célba vesznek. Annyi időm sincs, hogy fedezék után nézzek.
Most elég sok negatívumot írtam, kérdezhetitek, akkor miért játszom vele? Mert nem beszéltem arról, hogy mi a másik erőssége a játéknak. Nevezetesen, hogy lehet szövetségeseket szerezni, akik segítenek. Ugyanis olyan megcsömörlött játékosok is vannak, akiknek szintén megvan minden felszerelésük, de nem abban élik ki magukat, hogy a hozzám hasonló gyíkokat eltapossák, hanem büntetik a fenti rossz szándékú játékosokat. Szabályos járőrözést tartanak, figyelik a játékosok kommunikációját és beavatkoznak, ahol kell.
Ezen felül vannak olyan játékmódok, ahol erősen lekorlátozták mit szabad és mit nem. Például ha csak versenyezni akarok, akkor senki nem repülhet oda egy bombázóval. Számtalan ilyen mini játék van. A versenyzésen kívül persze különböző egymás elleni mérkőzések is vannak és kooperációs játékok is, ahol például az a cél, hogy túléljük a ránk támadó ellenségeket.
De lehetünk akár Michael Knight is, aki egy KITT-hez rendkívül hasonlító kocsival küzdi le az akadályokat. Mi lehetünk Danny Ocean (vagy ha valakinek szimpatikusabb, Debbie Ocean), aki végrehajtja az évszázad rablását. Lehetünk világmegmentő titkos ügynökök egy tengeralattjáróvá átalakuló autóval. Vezethetünk éjszakai bárt, amit természetesen a bűnszervezet fedésére használunk, de ha mindez nem lenne elég, akár az összes pénzünket elverhetjük egy kaszinóban is. Lehetünk kaszkadőrök, akik hajmeresztő mutatványokat hajtanak végre. Vehetünk egy garázst, amiben Mad Max-szerű járműveket készítünk.
Szóval egy olyan játékról van szó, ami mindig más, és még ugyan azt a feladatot is többféle módon lehet megoldani. Ilyen nem volt régen. Régen egy játék elég behatárolt volt. Még az olyanok is, mint a Raid Over Moscow, ahol bár különböző tevékenységeket kellett csinálni, ezek akkor is kötött sorrendben követték egymást. Itt sokkal nagyobb a szabadság.
