A szerver adminisztráció nagyon megváltozott a régi időkhöz képest, amikor az ember beült a szerver terembe a rengeteg süvítő, zuzogó gép közé és nyomkodta a gombokat. Esetleg kihozták neki a gépet a szerver teremből és ott visított a fülébe az az átkozott ventillátor.
A távoli felügyelet, ahol a virtuálizáció segítségével a teljes boot folyamat egy laptop képernyője előtt nyomon követhető, könnyen elfeledteti az emberrel, milyen is volt a múlt. Egy VMWare-el felszerelt szerver üzemeltetése az egész torúrát könnyed böngészéssé redukálja. Ha különböző pillanatképeket készítek a rendszer állapotáról, még attól sem kell tartani, hogy a figyelmetlenségemmel helyrehozhatatlan kárt okozok.
Annak idején a VMWare nagy durranás volt. Egy időben lehetett különböző operációs rendszereket futtatni, ami azelőtt soha nem látott dolog volt. Akkor még nem volt minden processzorban virtualizációs utasítás készlet.
Természetesen az édes élet elég sok kompromisszummal jár. Először is, a VMWare is kér enni a rendszer erőforrásaiból. Nem is keveset. Nem használhatjuk a teljes memóriát. A CPU minden ideje sem lesza miénk. De talán, ami egy bioinformatikusnak a legjobban fáj, hogy a lemezterület is jelentősen csökken.
Egy 80T-s tárhelyre először kell egy partíciós tábla. Arra egy VMFS fájlrendszer, arra egy virtuális lemezkép. A virtuális számítógép a virtuális lemezképen szintén létrehoz egy partíciós táblát, azon van egy újabb fájlrendszer. Végül marad 62T tárhelye. Húszonnyolc terabyte csökkenés azért elég mellbevágó volt.
Az erőforrások terén a liszenszelés is erősen beleszól, mit használhatunk. Ha olcsón akarjuk megúszni és alacsony árkategóriás liszenszet vásárolunk, még az összes CPU-t és memóriát sem használhatjuk!
Még nem is beszéltünk a virtuális gép kezelő virtuális gépről, a VSphere-ről. Mert ha van két külön host, akkor azokon a munkát össze kell fogni egy harmadik számítógéppel, amin egy VSphere fut. A VSphere-nek külön liszenszelése van, ami szintén korlátozza a vezérelhető virtuális gép-hadsereg létszámát.
Ezekkel a liszenszekkel az a baj, hogy a megvett gép árára ráfizetünk egy összeget, aminek hatására kisebb teljesítményt kapunk, mintha nem vennénk pluszba semmit. Igaz, azt a kisebb teljesítményt nagyon könnyen kezelhetjük.
Ráadásul a klikkelés sem feltétlen könnyíti meg a munkát. Képzeljünk el egy 20 gépből álló szerver parkot. Nem valószínű, hogy valaki nekiáll egyenként végigklikkelni, csak az indítást. Szerencsére van egyfajta paranccssor. Erről nincs közvetlen tapasztalatom, de a doksikat, amiket olvastam, nem tűnik méltó ellenfelének az OpenStack-nek a felhasználhatóság terén.
Tehát a bioinformatikában nem látom létjogosultságát, ahol a teljesítmény fontosabb szempont a rendszergazda kényelem felett. Ahol viszont látom értelmét, az az oktatás. Az egyetemi oktatás mindig is limitált erőforrásokkal küszködött. Egy hallgatói számítógép labornak meg kell felelni a legkülönbözőbb karok igényeinek, úgy, hogy közben évről-évre a tanterv is változik.
Az oktatói igények kiszolgálásánál nem a teljesítmény a legfontosabb, hanem az, hogy gyorsan rendelkezésre álljon az egész terem. Ehhez viszont gyors és kényelmes adminisztrációs eszközök kellenek, amit a VMWare képes biztosítani.
