A fotózás azért is olyan jó hobbi, mert bármikor elverhetünk rá eszméletlen összegeket. Van egy géped? Kell objektív. Van objektíved? Kell még egy objektív, majd még egy szűrő, esetleg egy második fényképezőgép (nehogy már az objektív cserével értékes időt veszítsél), memória kártya, stb. Ha pedig valami csoda folytán mindegyik bigyó megvan, akkor jöhet az elvault rendszer cseréje.
Annak idején azért is döntöttem a Canon mellett, mert úgy tűnt, a cég nem cserélgeti sűrűn az objektív foglalatokat a gépeken. Majdnem 10 évembe került, mire minden lehetséges helyzetre sikerült megfelelő objektívet szerezni, erre bejöttek a MILC-ek. Egy ideig néztem magam elé, mint akiket egy felsőbb hatalom átvert, majd úgy döntöttem a középső ujjamat mutatom ennek a fene nagy megállíthatatlan fejlődésnek.
Miközben mindenki váltott Sony-ra és adta el a régi Canon-os cumókat, én szépen begyűjtöttem azt, amiről korábban csak álmodthattam. Így került hozzám egy Canon 5D mark II, egykoron felső kategóriás gép, de most olcsóbban hozzájutottam, mint egy új, belépő szintű tükörreflexeshez. Ráadásul ennek a gépnek volt egy plusz hozadéke: kiszerelték belőle az összes szűrőt. Tehát nem csak full frame, hanem full spektrum is. Lehet vele infrában és UV tartományban is fotózni. Merthát miért csak a látható tartományban fotózzunk?
Az elején kicsit ódzkodtam tőle, mert már volt benne 150 ezer expo, ami a gyári limit. Az eladó nyilván azt mondta, hogy "ennél háromszor többet is bír", ráadásul meg is volt bontva a konverzió miatt, ezért félő, hogy bemondja az unalmast, végül mégis győzött az irracionalitás és megvettem.
Az első teszt természetesen a TV távirányítója volt. Még a gyári fényképezőgépek szűrői sem képesek teljesen megakadályozni, hogy az infravörös fény az érzékelőre jusson. Halvány pislogásként látni fogjuk. Itt nem. Itt úgy világított, mint egy lámpa. (Gyakorlatilag a távvezérlőt vakunak lehet használni tök sötétben.) A belső szűrők eltávolítása hihetetlen fényerő növekedést produkált. Egy teliholdas éjszakán olyan képet lehet vele készíteni, mintha nappal lenne.
Az eladó azt mondta, hogy manuális fehéregyensúly állítással akár normál képet is lehet vele készíteni. Nos, való igaz, hogy lehet csökkenteni a vörös árnyalatot, de a kép inkább olyan lesz, mint egy öregedésnek indult színes fotó. A szaturáció nem lesz az igazi. Akármennyit is játszottam a nyers képekkel Gimp-ben, valahogy soha nem voltam elégedett az eredménnyel.
Az igazi kaland viszont akkor kezdődött, amikor megjöttek hozzá a speciális szűrők, amelyek csak bizonyos hullámhossz tartományt engednek át. Az első kiszűri az UV-t és az infrát is, vagyis a fehéregyensúly állítása nélkül is lehet megszokott képeket készíteni. Az így készült képeket összehasonlítottam a 350D-vel készült képekkel, és azt kell mondjam, hidegebbek. Az utólagos színkorrekciót nem lehet megúszni vele.
A második szűrő csak az UV-t engedi át. Emiatt a keresőből történő fényképezést el lehet felejteni. Nem csak azért, mert a veszélyes sugarakat a szemnünkbe juttatja, hanem azért is, mert látható fény híjján csak feketeséget lehet látni. Be kell kapcsolni az élő képet, ha fókuszálni akarunk.
A szűrő önmagában mégsem elég. Az UV fotósok nagy bánatára a legtöbb modern objektív tartalmaz UV elnyelő réteget. Ezért hatalmas vadászat van mindenféle világháborús lencsék után, ahol még erre nem fordítottak elegendő figyelmet. Én egy jó öreg 40mm-es objektívvel használtam, mert azt olvastam, ez még elég jó választás, ha nem akarunk adapterekkel játszani. UV-ban egyébként főleg virágokat érdemes fotózni.
A második képen folyandár szulák van. Igen, az a semmike kis gaz UV-ban elég érdekesen néz ki.
Végezetül ott van az infra tartomány, amivel olyan képek készülhetnek, mintha új metafizikai síkokat akarnánk feltérképezni. Szóval aki le akar menni a Homály első szintjére, egy 850nm-es szűrővel megteheti. A színek itt már eltűnnek. Viszont sokkal izgalmasabb az infrafotó, ha a látható fény közelében fényképezünk. Itt lesznek színek, és egy egyszerű színcserével meglepő képek születnek. A fák levelei (illetve minden fotoszintetizáló élőlény) ugyanis fény hatására gerjesztett állapotba kerül és az infravörös tartományban világít. Ezért lesznek a növények fehérek.
Ezért nagyon kíváncsi vagyok, milyen képek készülnének késő ősszel, amikor a klorofil kezd lebomlani. A fenti kép igazából nem sikerült jól, valószínűleg megint a fehéregyensúllyal lehetett gond. Ha jól csináljuk, akkor ugyanis az ég kék lesz, nem ilyen ronda vörös. Doomba jó lenne háttérképnek.
