Sajnos tökéletes kis lakunk kezd elöregedni és az egyik ronda elem benne a fürdőkád. Akril kádunk van, amit kikezdett a sok ugrálás, forró víz, meg még ki tudja mi. Apró repedések jelentek meg, amik az idő előrehaladtával nőttek, növekedtek.
A kádcsere szóba sem jöhetett, mert akkor burkolni is kellene, ami most tényleg nem fér bele a keretbe.
Keresgéltem a megoldások között. Több lehetőség is volt. Az egyik egy spray, ami kis repedéseket képes befedni, a másik egy kétkomponensű epoxi gyanta, ami akár mélyebb árkokat is kitölt. Régi vonzódásom az epoxi gyantákhoz itt is kiütközött, mert azonnal arra startoltam rá.
A boltban egy csónak javító készletet ajánlottak, mert abban még egy selyem háló is volt, amivel az adott területet meg is lehet erősíteni. Mivel eddigi tapasztalataim a gyantákkal megerősítettek abban, hogy bizony, ha rugalmasság is kell, önmagukban a gyanták nem elegek. Megvettem.
A leírás szerint a két komponenst 1:10 arányba kell összekeverni, majd a színváltozás fogja elárulni, hogy mikor dermed meg az anyag. A keveréshez egy fecskendőt használtam. Mivel az aktivátor, amit csak kis mennyiségben kell hozzáadni a gyantához viszonylag sűrű, 5ml-es fecskendőből talán ki sem lehet nyomni. Keverés után egy picit állni hagytam, hogy addig átcsiszoljam a felületet. A leírással ellentétben én semmilyen színváltozást nem láttam. Bár 20 perc alatt kellett volna megkötnie, nekem kb. 5 perc után zselatinszerűvé vált és már nem lehetett vele semmilyen felületet kezelni.
Cserébe ilyen állapotban még könnyen ki tudtam merni a mérőpohárból, és a kukába dobhattam. Mint később kiderült, ez egy hiba volt. A műgyanta ugyanis olyan büdös volt, hogy hiába vittem le a szemetest a művelet után, még két napig nem ment ki a szaga. Feleségemtől meg is kaptam a magamét.
A második keverésnél már résen voltam. Mikor elkészült az elegy, először egy vékony rétegben a kádra kentem, majd ráfektettem a hálót, majd az egészet lekentem. Egy rossz fogkefét használtam a felhordásra, mert tudtam, ha megköt a műgyanta, annak a tárgynak annyi lesz.
Most is rövidebb idő alatt kötött meg, mint ahogy a leírás mondta, de mivel számítottam rá, nem volt bonyodalom. A háló miatt nem simult be a kád síkjába, a szélét igyekeztem minél jobban elvékonyítani. A fogkefe miatt a felület sem lett teljesen sima.
Egy nap száradást hagytam, addig büdösödött mindenki. Mi a melegtől, a kád az epoxitól. Tényleg rettenetes szaga volt. Másnap pedig nekiestem, hogy eltűntessem az egyenetlenségeket. Mint az sejtheti az olvasó, könnyebb frissibe megcsinálni simára, mint utólag csiszolgatni. Azért egy kis gépi segítséggel tűrhető simaságúra csiszoltam.
Hanem kiderült, hogy ismét nem olvastam el rendesen a használati útmutatót vásárlás előtt, ezért száradás után tudatosodott bennem, hogy a gyanta átlátszó, nem fehér. A repedések továbbra is szépen látszottak. Mehettem vissza a boltba festékért.
A kádfesték elég drága mulatság. Először nem is akarta nekem odaadni az eladó, hanem keresgélt az olcsó radiátor festékek között. Csak akkor ment a pénztárhoz, mikor megmondtam neki, hogy jó megoldást akarok, nem félmegoldást. A festék szintén kétkomponensű, szintén eltúlzott keverési arányokkal és szintén rettenetes szaggal.
A leírás szerint két napig kell hagyni száradni, ezért fürdés után álltam neki festeni, mikor másnap úgyis elutaztunk. Ez tényleg remek festék volt, de ezután tűnt csak fel, milyen kopott is a festék a kádon.
Összességében jó lett az eredmény, még ha nem is teljesen esztétikus. Valódi fényviszonyok között nem ennyire feltűnő, mint az utolsó képen.
