Az algoritmusok ajánlásai maguk alá temettek. Pörgetem a Twittert, itt egy jó cikk, ott egy érdekes bejegyzés. A YouTube ajánl egy érdekes, öt órás videósorozatot, jönnek a cikkek a ResearchGate-en, és pont olyanok, amelyek engem érdekelnek. Én meg csak nyomkodom a készülékeket, mentem, letöltöm.
Milyen jó lesz, ha majd egyszer lesz időm, és megnézem, elolvasom az összeset! De nincs idő, mert egy órával később újabb adag érdekes, nekem való tartalom jön. Kezdődik elölről az egész. Nyomkodás, letöltés, minden szanaszét van a sok gép, operációs rendszer, tárhely között.
Lassan azt vettem észre, hogy igazából semmivel nem foglalkozom, csak gyűjtögetek mindent, mint valami idegbajos hörcsög, és a képletes pofazacskóm már nem bírja. De az információ csak ömlik minden csatornán megállíthatatlanul.
Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Egyrészt, egy csomó idő elmegy az ajánlások szortírozásával, miközben a nettó eredmény, hogy mindezeket asszimilálom, nulla. Mert egyiket sem olvasom, nézem, csak lementem őket. Ennek semmi értelme, ez csak az időm elpazarlása.
Úgyhogy elzártam az információs csapot, és eldöntöttem, hogy megpróbálom feldolgozni azt, amit eddig összeszedtem. Azt hiszem, ez sokkal nehezebb lesz, mint összeharácsolni ezt a sok mindent. De meg kell tenni, mert a másik lehetőség, hogy az eddig gyűjtögetett tartalmakat szépen letörölöm és elismerem, hogy a gyűjtögetéssel töltött idő felesleges volt.
