Emberek veszítik el szeretteiket, munkanélküliség, sosem látott gazdasági recesszió. túlterhelt kórházak, szükségállapot, kijárási tilalom több országban. Mindeközben mit csinálnak a demoscenerek? Természetesen partit tartanak, és buliznak.
Sokáig úgy tűnt, hogy a demó partik gerincét képező Revision bedobja a törölközőt, és elmarad, de a kockákat egy világjárvány nem állítja meg. Amíg áram és net van, addig parti is lesz. Csak kicsit máshogy.
Az otthonunk ugyanis már nem csak munkahely, iskola, mozi, edzőterem, hanem immár egy demó parti helyszíne is. Ami azt jelenti, hogy igazából egyik sem teljesen, ami kihat az élményre. Például ha a fotó kompó egybe esik az esti fürdetéssel, akkor az eredmény, hogy egyik sem sikerül igazán.
Én két dologgal készültem. Az egyik egy fotó volt, amit nem adtak le, a másik egy videó, ahol nem volt kép. De ezzel egy kicsit előre szaladtam.
Tehát kezdjük az elején. Egy héttel Revision előtt eszembe jutott, hogy akár csinálhatnék is valamit. Futtatható stuff szóba sem jöhetett, de a szokásos videó+fotó kombináció kivitelezhetőnek tűnt. Találtam egy félig használható zenét Shamen tíz éves CD-jén. Azért mondom, hogy félig használható, mert egészen jól indult, de három perc után témát váltott. Mivel a korábbi videómnál is az volt a legfőbb kritika, hogy túl hosszú, ezért itt elvágtam a zenét, hogy teljesen használható legyen.
Három nap alatt össze is vágtam az anyagot és feltöltöttem. Egy ponton nagyon aggódtam, mikor kérték a zeneszerző lakcímét. Ezt nem tudtam, de nélküle nem engedték feltölteni a cuccot. Végül beírtam valamit, majd jeleztem a szervezőknek, hogy mit tettem.
A fotóra egy 360 fokos kamera képét választottam. Bevallom, nem számítottam semmi galibára, de tudtam, hogy nem egy égbekiáltó eredmény.
A szombati kompók este 6-kor kezdődtek. A fotók egy része nagyon jó volt, de azt nem értettem, ha előválogatás volt, akkor a szőnyegről készült kép miért maradt benne? Végül is mindegy, de azért elkeseredtem egy kicsit. Az animációknál sem lett jobb kedvem. Nosfe ismét egy zajdemót adott be, és én első alkalommal örültem neki, hogy otthonról nézhetem ezt a rettenetet, és közel a hangerő szabályozó.
Majd jött az én entry-m, de a streamen csak valami feketeség látszott. Egyesek szerint még így is jobb volt, mint a zajdemó, de ez nem sok vigaszt jelentett. Majdnem fél perc lement, én meg úgy éreztem magam, mint 2010-ben, bár akkor hang nem volt. Szerencsére leállították a vetítést és elkezdték előről, de addigra annyira elment a kedvem mindentől, hogy tovább már nem is néztem, inkább olvastam.
Másnap azért ránéztem a streamre. A 8K elég vérszegény volt. A feltöltött alkotások böngészése közben még nekem is feltűnt, Jézus milyen aktív volt. Időről-időre feltűnik egy feltűnési viszketegségtől szenvedő valaki, aki a pocsék releaseket azzal ellensúlyozza, hogy egy ideológia mögé bújik. Ilyen volt annak idején a Horror Terror Elite Legion, most meg a Love Jesus.
Aztán elkezdődtek az Amiga demók. Igazából a vége felé elég hangulatos alkotások voltak, de nem ültem a székem mellé. Amit nagyon sajnáltam, az a Titan demó. Olyan ígéretesen indult, aztán ellaposodott.
A PC demók jó része valami keretrendszerrel készült. Még Godot is volt. A legrosszabb mégis az volt, hogy szinte lehetett látni, mely alkotások készültek saját motorral. Még a Unity demók is, amelyek öt éve még tehetség pótlásnak számítottak, olyan minőségű eredményt produkálnak, hogy csak nézek.
Nem tudom, mit is gondoljak az idei Revision-ről. Egyrészt jó, hogy a szervezők nem adták fel, és sikerült valamit összehozniuk. Nem látok a színfalak mögé, de szerintem elhivatottság kell ahhoz, hogy úgy is végrehajtsák az emberek a feladatukat, hogy nem felügyelik őket. Másrészt nem tudtam rákoncentrálni a compókra, annyi minden történt.
