Eljött az ősz, becsöngettek az iskolába, éééééés Function!
A demót már jó ideje írtam, de egyszerűen nem haladtam vele. Az egész demó részecske rendszerekből állt, és úgy gondoltam, milyen jó lenne, ha akadályokat képezhetnék nekik, amivel a részecskéket térbeli formákba tudnám zárni. Arra gondoltam, háromszögek lennének ezek az akadályok. Aztán jöttek az implementálandó algoritmusok: a háromszög-részecske ütközés, a háromszög-részecske visszaverődés, és még ki tudja, mennyi algoritmus. Az ötlet egy véget nem érő fejlesztésbe torkollott, aminek következtében a kódom komplexitása csak nőtt, miközben demót még mindig nem tudtam készíteni. Csak engine-hegesztés folyt.
Végül arra gondoltam, ez így nem mehet tovább. Mi lenne, ha tetszőleges háromszög helyett egy kockába zárnám a részecskéket, és azokból építkeznék, mitha Lego lenne. Voxel formákat könnyebb létrehozni.
A kocka lefejlesztése egy pillanat volt, és már kezdhettem is demót kódolni. Utána, hogy már láttam is a haladást, könnyebben ment a demó készítése is, több motivációt kaptam. Végül két nappal határidő előtt készen voltam.
De arra gondoltam, ha már van két napom, megpróbálhatnék egy videót is készíteni. Nos, a videó alapanyaga már hónapok óta készen volt, ami hiányzott, az a zene. Ezzel a zenével vért izzadtam. Pontosan tudtam, hogy olyan hangzást akartam elérni, mint a Rupture, ezért egyfolytában az hallgattam. Még a konditeremben is ezt tettem be, ha éppen hozzáfértem a terem zenelejátszását biztosító mobiltelefonhoz.
Nem haladtam. A zene, amit csináltam, még csak nem is emlékeztetett a Rupture zenéjére. Ha pedig mégis, akkor szörnyű volt a kontraszt. Ebben az állapotban voltam a parti előtt két nappal.
Itt is taktikát váltottam. Gondoltam, lemehetne a videó alatt az eredeti zene. Ezt elég hamar elvetettem, mert az eredeti zenében rengeteg háttér hang is volt, ami csak felesleges zavart keltett. Ha a másolás nem megy, akkor eredeti zene kell. Végül ez bizonyult ha nem is esztétikusnak (hiszen nem vagyok zenész), de legalább produktívnak.
Az eredmény elég elkeserítő lett. Még az is felmerült bennem, hogy álnéven adom be, annyira rossz lett. Vagy be sem adom. Elrejtem egy hosszú könyvtárszerkezet legmélyére xls kiterjesztéssel, hogy még véletlenül se nyissam meg.
Végül mégis a beadás mellett döntöttem. Miért? Mert eddig soha, egyetlen alkalommal sem csináltam semmi maradandót, tehát semmilyen reputációt nem teszek tönkre vele. Utolsó lesz? Fújjogni fognak? És akkor mi van? Ha nem adom be, olyan leszek, mint a partira járók 80%-a, akik nekilátnak valaminek, de soha nem fejezik be. Elvesztik a motivációt, nem találnak rá időt, és csak panaszkodnak, hogy most sem készültek el semmivel, pedig már mennyit dolgoztak vele. Most, a partin is beszéltem ilyen emberre, és a parti után is hallgattam a sztorikat. Én elkészültem vele. Igaz, hogy én is látom, hogy milyen minőséget képviselnek, de én ennyit tudok. A videó témája pedig jó ötlet, csak a zenével van gond.
Egyébként azzal, hogy megpróbáltam lemásolni a zenét, és ezért nagyon sokszor meghallgattam, elkezdtem észrevenni azokat az apró struktúrákat, amiből felépül. Úgy érzem, ebből megtanultam, hogyan lehet elkerülni, hogy ne legyen olyan monoton egy zene felépítése, valamint miként lehet előkészíteni a zenei témák váltását.
Ráadásul csak úgy tudok fejlődni, hogy megmutatom ezt a rossz zenét valami hozzáértőnek, aki tud javaslatot tenni a javításra. Ha nem mutatok semmit, nem lehet mihez képest fejlődni.
Szombaton a gyér látogatószám idején érkeztem. Sokan épp ebédelhettek, de legalább volt szabad helyem, ahova lecuccolhattam. Feltöltöttem a releaseket, és körbenéztem. Megcsodálhattam egy Mega 65-t.
Később, mikor visszamentem a gépemhez, addigra egy német kontingens elfoglalta a helyemet, valamit nagyon kódolhattak, azért kellett egy csomóban lenniük. Addig elmentem ismerősöket üdvözölni. Volt egy érdekes beszélgetésem Aha-val, aki a JS jövőjéről beszélt a demosceneben. A lényege, hogy a scenerek már annyira lusták lettek, hogy sajnálják az időt a letöltésre és kicsomagolásra. Ha JS-ben van a demó, akkor elég egy link és a böngészőből fog futni.
Ratman talált egy C64-t még két éve egy bokorban. A megtalálás körülményeit még mindig viselte a gép. Az egyik német annyira meghatódott ettől, hogy össze-vissza járta a partit egy diagnosztikai cartrige után kutatva.
Blala DJ lett. Ez a dolog, csak engem ért meglepetésként, úgy tűnt mindenki más tisztában van vele, hogy a Haskell programozási nyelv elkötelezett térítője DJ lett. Hiába, nem lehet tudni, milyen rejtett értékek rejlenek egy-egy emberben.
Zene kompóra már ismét szabad volt a gépem előtti hely, gyorsan el is foglaltam. Az indulók száma nem hagyott kétséget afelől, hogy már komoly partival van dolgunk. Voltak igazán jó zenék is, úgyhogy bizalommal tekintettem a többi kompó elé.
A játékok igen színvonalasak voltak. Négyen indultak, és mindegyik nívós induló volt. Még ahol csak ötletet villantottak, ott is látszott az igényes kidolgozás.
A fotón előzsűrizték a képemet. Ettől egy kicsit letörtem, mert azért így is maradt bent olyan kép, ami sem kompozícióban, sem témában nem kimagasló (khm Autók (5).jpg). De az is lehet, csak én nem vagyok a megvilágosodás ezen szintjén. Az volt a legelkeserítőbb, hogy ez volt az első képem, amiben tudatosan megterveztem a kép felépítését. Amikor nem gondolok semmire, csak kattintok egyet, akkor ilyen nem történik.
A grafikák többsége nagyon jó volt. Grass és SP képe különösen tetszett. Grass egyébként a Vakondok következő filmjéhez készítette ezt a posztert. A kézirajzok nagyon különböző technikával készültek, változatos stílust követtek.
A wild-ok változatosak voltak. Láthattunk Arduino cuccot, videót. Valahogy nem volt nagy viszhangja a videómnak, mikor lement. Szerencsére utolsó sem lett. Mint utólag megtudtam, a legtöbben nem is értették, hogy a Rupturt vettem alapul. Úgy tűnik, az elvont figurák között is kezdek elvont lenni, ami már hatványozott elvontságot jelent egy átlagemberhez képest. Ha így folytatom tovább, a végén egyedül fogok röhögni a saját vicceimen. Bár a díjkiosztó után Slyspy elmondt, hogy neki átjöttek a poénok, úgyhogy még van némi remény számomra.
Viszont a nyertes alkotás, a Poligon nagyot ütött. Nem állítom, hogy a teljes szimbólum rendszert értettem, és a teljes díszlet elégetése nagyon lehangolt, de akkor is torony magasan verte a mezőnyt.
A Sequence is elég jó volt, bár ott nem értettem, hogy most az elvált nő (vagy annak lánya?) hogyan jutott el a NASA űrhajós kiképző programjába. Bizonyára nem is ez volt a célja a filmnek.
A 256byte kivételével az összes intrót összevonták. Probléma nem volt velük, élvezetesek voltak. Na de, a 256-ok! A néző kezdi azt hinni, hogy már mindent látott, de kiderül, hogy nem. Azt hiszem az új trend a true color, de a részecske rendszer is népszerű effekt volt idén.
Öt demó volt, ebből az első három korábbi ötletek felfrissítése volt egy magasabb szinten, ha lehet ez mondani. Az Away jól illeszkedik a Rainbow Clash sorozathoz, amit Slyspy évek óta visz, de a tiritarka színorgia helyett egy melankólikus demót kapunk, az elmúlást bemutatva. Netro az Night M. Shyamalan-i hagyományokat követte, amikor is csak a végére áll össze a kép. Talán a fáradság volt az oka, de most tényleg nem értettem, mit is látok. Ezen az sem segített sokat, hogy az egyetlen általam felismert formánál, a vörös vértestnél valaki felkiáltott mögöttem: vérlemezke. Mikor eljött a döntő pillanat, akkor kezdett világossá válni, hogy ja, azok a polipok neuronok voltak. Így már oké! Gargaj pedig a Piledriver stílusát emelte meg egy esztergapaddal:
A díjkiosztón Gargaj azt mondta, hogy szerinte Netronak kellett volna nyernie, ezért át is adta a díját neki.
Összességében elmodható, hogy a demoscene punnyadás véget ért. A Revision - QBParty - Assembly fáradt, néhol erőltetett vonaglása helyett kaptunk egy igazi demópartit, igazi release-ekkel. Mondhatni a Function saját gravitációs mezőt fejlesztett. Annyian jöttek el, hogy alig fértek el a teremben. Plusz szavazólapokat kellett nyomtatni, mert elfogytak. Még Spenót is eljött, pedig korábban nagyon aggódott, hogy elkapja a koronavírust, és meghal. Ha így nézzük, akkor az élete kockáztatása árán is eljött. Remélem nem hirtelen fellángolás volt ez, hanem egy új trend kezdete.
