Technológiai trendek terén mindig is rosszul döntöttem, illetve van egyfajta vonzódásom a vesztes megoldások iránt. Például annak idején szívbaj nélkül vettem egy Efika 5200b-t, pedig mindenki mondta, hogy kevés a memória benne, vannak jobb alternatívák, ha MorphOS-t akarok használni. De a microA1-t is azután szereztem, hogy az AmigaOS4 felhasználók kezdtek áttérni MorphOS-re.
Ezeket a döntéseket nem szoktam megbánni, bár sokkal több akadályt gördítek magam elé, mintha sodródnék az árral. Angliában is Windows telefont vettem, pedig a szakmai fórumok sulykolták, hogy milyen kevés a piaci részesedés, mennyire nincs szoftver támogatottság, stb.
Úgy gondoltam érdekes lesz használni. Nem is bántam meg. A Skype például remekül működött. Amíg az Androidos táblagépen a hívásokat nem kaptam meg, ha a gép alvó állapotban volt, addig a telefon vígan felébredt. Remek volt, hogy egy eszközzel elértem mindent. Természetesen Androidra is volt valami extra szoftver, amit telepíthettem volna, de nem akartam. Miért kell egy program használatához kettőt telepíteni? (Azóta ezt frissítették, most már felébred a tablet is.)
De ennek most vége. Egy hónapja nem tudtam bejelentkezni a Skype-ba a telefonon keresztül. A program a hálózati beállításokra panaszkodott, de azokkal nem lehetett gond, mert más alkalmazások remekül működtek. A netet böngészve akadtam arra a bejegyzésre, hogy a Microsoft letiltja a Skype használatát a Windows 8.1 telefonokra. (Olyan lassan írtam ezt a bejegyzést, hogy időközben a Microsoft teljesen kinyírta a mobilos részlegét.)
Mi van? Állítólag küldtek róla e-mail értesítőt, de miután a Microsoft saját levelező rendszere képtelen kiszűrni a Microsoft nevében küldött spameket, én minden ilyen levelet automatikusan törlök. Egy cég eldöntötte, hogy én mire használhatom azt az eszközt, amiért fizettem.
Ez a húzás olyan, mintha egy férfi azon erőlködne, hogy tökön rúgja magát. Próbálkozik, próbálkozik, de csak nem akar sikerülni. Aztán a megfeszített munka végül meghozza a gyümölcsét és akkor rájön az illető, hogy ez nem volt jó ötlet. De akkor már késő. A fájdalom valós és a pöttöm kis szerv is szépen lilul.
Mindezt az teszi lehetővé, hogy az eszközök nem képezik a tulajdonunkat. A felhő alapú megoldásokkal minden kikerül az irányításunk alól és ha az üzleti érdek úgy diktálja, akkor egy tollvonással eldönthető, hogy a felhasználók mit kapjanak.
Az operációs rendszerek leszedhetnek telepített programokat a gépemről, ha azt nem megfelelőnek találják. A játék kiadói lekapcsolhatják az online szervereket, ha nincs elég bevételük.
Nem teszünk más, mint lízingeljük az eszközöket. Egyre több olyan program lesz, ami havidíjas. Már azt is egyre nehezebb elérni, hogy a megvásárolt program látszólag a birtokunkba kerüljön.
Lehet említeni a szabadság jogokat, ahogy Stallman teszi, hogy csak szabad szoftvert/eszközt használjunk. Sírhatunk a retro életérzés elvesztéséért. De azt is tehetjük, hogy magasról teszünk az egész üzleti érdekek által kezdeményezett zsarolásra és a saját kezünkbe vesszük az irányítást. Rootolunk, visszafejtünk, fejlesztünk. A hardver nálunk van, kódot tud futtatni.
Nyilván sokkal nehezebb, mint átváltani egy másik platformra, de még mindig úgy gondolom, a nehezebb út nem feltétlenül rosszabb. Ráadásul a végeredmény tényleg az enyém lesz. Paradox módon úgy kerülhet valami a teljesen a tulajdonunkba, ha az őt létrehozó cég leveszi róla a kezét.
