Ez a történet alapvetően ellentmond egy korábbinak, nevezetesen a régi hardverek használhatóságának mai világunkban.
Új munkatársunk érkezett, akinek egy támogatásból új gépet is rendeltek. Bár igyekeztek számára a terepet minél hamarabb elrendezni, ahogy várható volt, mikor munkába állt, a gép éppen a következő "két hét múlva itt lesz" periódsuban volt.
Semmi baj, mentora az irodában fellelhető elavult gépekből összerakott neki egy kofigurációt. A megoldás, ahogy várható volt, félig teljesítette az elvárásokat. Megismerni a Linuxot meg lehetett alatta, távoli gépekre be lehetett jelentkezni, de a böngészőt már nyekeregve indította.
Egyik reggel arra mentem be, hogy a gép rejtélyes módon megállt. Egészen pontosan bootolás után random pillanatokban megfagyott. Rögtön elkezdtünk tanakodni, mi lehet a probléma. Én arra gondoltam, a processzor túlmelegszik. Mivel a hűtő fordulatszámával nem volt gond, elképzelhetőnek tartottam, hogy a hővezető paszta száradt be.
Rövid ideig szenvedtünk a CPU hőmérsékletének megjelenítésével, aztán úgy döntöttünk, nem éri meg vesződni vele. Rakjunk össze egy másik gépet abból a temérdek alkatrészből, ami még ott található. Korábban felhoztam a szerver teremből egy sokkal modernebb PC-t (ez már kb. 2008-ből származott). Biztonsági mentések tárolására használtuk, de miután meghibásodott a tápegység, és egy merevlemez benne, már nem tudta ellátni feladatát.
Lementem a rendszergazdákhoz, hátha tudnak adni ideiglenesen egy tápegységet. Nem tudtam, mi a pontos elnevezése, ezért olyat kértem, amin "szélesebb molex van". A rendszergazda értetlenül nézett rám, majd megkérdezte: ATX2? Azt mondtam, igen. Levett egyet a polcról, megsimogatta, de olyan gyengéden, mint apa a lányát, ha egy rockerrel engedi el randizni.
- Vigyázz rá!
Megígértem, hogy vigyázni fogok a nyomorult tápegységre, és gyorsan elfordultam, nehogy véletlenül könnyeket lássak a szemében.
Beszereltem a tápegységet. Mivel a gép azelőtt biztonsági mentéseket tárolt, volt benne hat merevlemez, de arra már nem emlékeztem, melyik romlott el, ezért lehúztam a felét az alaplapról és néztem, elindul-e. Nem indult. Megcseréltem a másik hárommal. Nem indult. Vissza az eredeti hármat, elindult. Mi a fene? Kerestem a hibás vinyót, de a gép néha elindult és panaszkodott a hibás vinyóra, néha nem indult.
Szép lassan kezdtem rájönni, hogy ennek a gépnek több baja is lehet és ebből nem lesz egyhamar használható gép.
Közben mentor munkatársam elkapott egy kollégát a folyosón, akikről tudta, hogy laptopokat vettek "nemrég". Bár kezdtem megérteni, hogy az időt másképp kell mérni. Minden esetre nekik voltak öt éves számítógépeik.
- De a vinyók nem jók benne - mesélte. A renszer vinyó tönkrement, de egy másik is volt benne, tele adatokkal. Már fél éve kérem a rendszergazdákat, hogy mentsék le nekem róla az adatokat.
Megígértük, hogy mi le tudjuk menteni, csak adja nekünk a vinyó nélküli számítógépet. Megkaptuk. Az első roncs gépből áttettük a vinyót bele és volt egy működő gép. Szerelés közben megláttam, milyen kábelt kapcsolt rá a vinyóra és megrökönyödve kérdeztem:
- Ez a gép még IDE-s?
Munkatársam nem értette, mire gondolok, mire röviden elmagyaráztam.
- Azt nem tudtam, hogyan hívják -felelte. Én csak busznak hívom.
Gondoltam elsütök egy tömegközlekedéses poént, de visszafogtam magam. Végül is miért kéne bárkinek is ósdi tehnológiákat ismernie? Az egykori szerverből ezután visszaadtam a "drágaszágot" a rendszergazdának. Közben, akitől kaptuk a gépet, visszatért, kezében egy drótkupaccal. Úgy nézett ki, mint aki slusszkulcs nélkül akar autót indítani.
- Ismét szóltam a rendszergazdáknak, hogy mentsék le az adatokat, erre ezt adták nekem - panaszolta. - Fél év könyörgés után ezt nyomták a kezembe - azzal megrázta a kábel köteget.
- Ne aggódj, működni fog - nyugtatta munkatársam. - Tudom, hogy olyan, mint egy tyúkbél, de azzal lementheted az adatokat.
Otthon elmeséltem a kalandjaimat, mire feleségem felugrott.
- Most jut eszembe, ezeket a munkahelyemen találtuk, gondoltam, te meg tudnád nézni, hogy mi van rajtuk.
Azzal a kezembe nyomott egy zacskó floppy lemezt.
