Szakdolgozóimtól meg szoktam kérdezni, miért akarnak bioinformatikával foglalkozni. Legtöbbjüknek nincs előzetes tapasztalata a témában, ezért színtiszta prekoncepció, amit mondanak. Legtöbbször az hallom, hogy "ez fontos", "nagy szükség van rá", stb.
Ez egy baromság. Ha csak emiatt akar valaki bioinformatikus lenni, legjobb, ha tűzoltó lesz, mert akkor tényleg érezheti, hogy fontos munkát végez.
Természetesen fontos a bioinformatikai munka, mint ahogy a gumicsizma is fontos munkát végez, ha tehén istállóban dolgozunk. De a munka végeztével nem a kandalló párkányra helyezzük, a családi fényképek mellé. Nem mutogatjuk a vendégeknek: Látod azt a gumicsizmát? Az igazán derék munkát végez. Nélküle még most is bűzlene a lábom.
A bioinformatikában sincs másként. A laborosok fejéből kipattan valami, amit sürgősen meg kell csinálni, ha pedig megkapják, a bioinformatikust elfelejtik. Ha megkérdezik tőlük:
- Hogyan készült ez az ábra?
- Nem tudom - válaszolják. - Valami kócos ember csinálta, aki itt őgyelgett.
- Nem egy kollégád?
- De, csak nem emlékszem a nevére. Tudod, ő egy bioinformatikus.
Nem véletlen, hogy sokan a bioinformatikai csoportokat csak "adat parazitáknak" tekintik, akik semmi mást nem csinálnak, csak lefuttatnak egy programot olyan adatokon, amit mások véres verejtékkel állítottak elő. Miért van az, hogy egy vegyes (tehát ahol laboros munkát is végeznek) kutatócsoportban csak a bioinformatikusnak nincs első szerzős cikke? Ha olyan fontos a bioinformatika, miért nem kérik ki a véleményüket a kísérlet tervezése során? Utána meg megy a sírás, ha az újság nem fogadja el a két ismétlésen alapuló Wilcoxon tesztet. Miért kell harapófogóval kihúzni az elemzéshez nélkülözhetetlen részleteket a laborosokból?
A válasz egyszerű:
Mindezt az hozta elő belőlem, hogy a Sangerből ismét kijöttek egy cikkel. Nagyon jó cikk, emlékszem mennyi RNA-seq elemzést csináltam az első szerzőnek ezzel kapcsolatban. Aláírom, a legtöbbnek tényleg nem volt semmi értelme, ez már akkor is látszott. De valahogy megfeledkeztek erről és még a köszönet nyilvánításba sem tettek be. Meg is kérdeztem tőlük, hogy miért hagytak ki, de még csak válaszra sem méltattak.
A csoportnak van egy új bioinformatikusa, akiknek az idéjét valószínúleg azzal pazarolták, hogy megismételtettek vele mindent, amit én csináltam. Egy paraszt lekerült a sakktábláról, de van helyette másik. Érdekes, a labor vizsgálatokat valahogy soha nem ismételtetik meg. Hiszen az pénzbe kerül. Az elemző programok meg "ingyen" dolgoznak.
Ennyire fontos a bioinformatika és ennyire fontos a bioinformatikus. Mit lehet tenni ellene? Több csoportnak is dolgozni, több projektbe is befolyni. Mert ha három témán dolgozunk, akkor egy elhal féluton, egynél amnézia lép fel a szerzőknél, egy pedig eljut a publikálásig.
