Szokták mondani, hogy mindenki jó valamire, mást nem elrettentő példának. De azt is hozzá kell tenni, hogy mindenki fejlődő képes. Mindenki jobb lesz, ha sokat csinál valamit.
Úgy hozta a sors, hogy megint láttam akció közben Stant és Pant, az intézet két legendás rendszergazdáját. Igen bonyolult, és körmönfont feladatot kaptak: Nyomtatót kellett telepíteni. Linuxra!
Előzményként annyit érdemes megjegyezni, hogy a PhD hallgató, aki még mindig két hete várja a számítógépét, kapott egy cserekészüléket, hogy amíg megjön az igazi vas, tudjon min játszani. Erre a gépre az IT telepített Linuxot, Sophost, és nem adtak rendszergazdai jelszót, mert ennyire utánozzuk a nagyvállalati környezetet.
Ha viszont nincs sudo/root jelszó, akkor a gép konfigurálását a rendszergazdáknak kell megtenni. Eljött Stan és nekilátott a munkának. Én levettem a fülhallgatót, mert tudtam, hogy sokkal jobb előadás következik. Csak reménykedtem benne, hogy a gép működő képes marad. Illetve nem, biztosra vettem, hogy használhatatlan lesz.
Stan először nem találta a nyomtatót. Mármint nem az asztalon, mert az látótávolságban volt, hanem a hálózaton. Azután arra panaszkodott, hogy két nyomtatót is lát ugyan azon a címen. Majd, miután kigyógyult kettős látásából, csönd lett. Egy órán keresztül nem mondott semmit, csak az enter billentyű egyre erőteljesebb leütése árulta el, hogy valami nem sikerül.
Bár ő volt az egyik rendszergazda, elég sűrűn kérte a felhasználót, hogy írja be a jelszavát. Bevallom, ezt nem tudtam hova tenni, gondoltam, ki fog derülni a végére. Másfél óra múlva kifakadt:
- Nem engedi!
- Mit nem enged? - kérdeztük.
- Nem engedi feltenni a csomagot.
- Miért nem engedi? - kérdeztük, ahogy az általános iskolába a tanár próbálja kiszedni azt a kevéske tudást a felelő fejéből.
- Nem tudom, csak azt írja, hogy nem engedi. Szerintem újra kell telepíteni az operációs rendszert.
Egy kollégám finoman megmutatta neki, hogyan nézheti meg a hibaüzenetet. Ebből még Stan is látta, hogy nem az operációs rendszert kell újratelepíteni, csupán egy függőséget felrakni. Egy pythonos D-BUS csomagot.
Stannal vigyázni kell. Nagyon ideges lesz, nem csak az operációs rendszert fogja újra telepíteni, hanem létrehoz egy másik processzor architektúrát, és akkor jajj a számítástechnikának.
De a pythonos D-BUS telepítése sem ment zökkenő mentesen, mert kiderült, hogy mindent user space-be akart telepíteni. Ezért kellett neki a felhasználó jelszava! Azért, hogy a nem szakmabeliek is értsék, ez olyan, mintha egy autószerelő az utastérbe akarná tenni a motort, de az a fránya anyós ülés ezt megakadályozná.
Egyik pillanatban felpattant, és azt mondta, elmegy a telefonjáért. Mikor visszajött, Pan volt vele. Lehet, hogy a beceneve Telefon, nem tudom. Már ketten akarták a felhasználó könyvtárába pakolni a rendszer fájlokat. Egy ponton Pan megállapította, hogy miért nem sikerül erőfeszítésük:
- A nyomtató jelszóval védett.
- Akkor én hogyan tudom jelszó nélkül használni? - kérdeztem csodálkozva.
Ezután új hipotézis után kellett nézniük. Sajnos ekkor ott kellett hagynom őket, mert egy megbeszélésre kellett mennem. Ekkor már két órája próbálták a nyomtatót telepíteni.
Az igazán meglepő, hogy végül sikerült nekik. Sikerült feltelepíteni és még gép is működőképes maradt! Több, mint két órát vett igénybe, két ember kellett hozzá, de megoldották. Fejlődnek. Nagyon lassan, de fejlődnek.
