A frissítések elméletileg egyre jobbá teszik eszközeinket. Ez igaz is a nagy cégek által készített termékekre, ahol tesztelnek, figyelik a felhasználók visszajelzéseit, hiszen az elégedetlen felhasználó nem hoz pénzt. De mi a helyzet azokkal a termékekkel, amelyek fanatikus rétegközönségnek készülnek? Ahol egyetlen ember harcol a bugok ellen? Ahol a béta kiadások az urak? Ez egy teljesen más világ.
Itt soha nem lehet tudni, mit hoz egy frissítés. Néha új funkciót, de előfordulhat, hogy egy bejáratott módszer törik el. Az embert érhetik nagy meglepetések, akár csak egy Kinder tojás kibontásakor.
Egyik nap ültem, és vártam, hogy a gyerek végezzen a délutáni elfoglaltságával, és nem tudtam magammal mit kezdeni. Elővettem a Pinephone-t és elkezdtem a kamerával bohóckodni. Nem csináltam semmi különöset, csak konfig fájlokat másolgattam, szerkesztettem random fórumbejegyzések alapján és reménykedtem, hogy működni fog. Az egyik bejegyzés azt írta, hogy a Megapixels nem működik, de a Pinhole igen.
A Megapixels-t egy ember fejleszti, aki a blogjában azt állította, hogy működik a program, de csak a saját gépén. Később panaszkodni kezdett, hogy mennyire hálátlan feladat egyedül fejleszteni egy programot, miközben a felhasználók csak fanyalognak, ha nem megy valami. Úgy döntöttem, a Pinehole tényleg jobb megoldás lesz, mert annak fejelsztése nem egy ember kezében van.
Először nem akart elindulni, ezért nézni kezdtem a konzol bejegyzéseket, mi nem tetszik neki. Már pontosan nem emlékszem melyik konfigurációs fájlt hiányolta, de másoltam neki egyet. Utána bizonyos sorok nem tetszettek neki, azokkal kezdtem el bíbelődni.
Egyszer csak bejött a kamera képe. Nagyon megörültem. Hirtelen felindulásból le is szedtem a Megapixels-t, majd a gyerek is végzett, úgyhogy zsebre vágtam a készüléket és hazamentünk. Otthon feltettem az aktuális frissítést, majd megint meg akartam csodálni a telefon készítette képet. Az alkalmazás már nem működött. Visszatettem a Megapixels-t, de az sem segített. A kamera többet nem indult el. Csalódott voltam, de legalább biztos lehettem benne, hogy a hardver működőképes.
A szoftver frissítő alkalmazás is eltűnt egyik nap. Ezt nem is értettem, hogyan történt. Mivel parancssorból még tudtam újabb programokat letölteni, nem foglalkoztam vele túlzottan.
Egy másik frissítés után az USB eszközök nem működtem tovább. Ott is rengeteget kísérleteztem, de a funkció nem ment. Elég csalódott voltam. Minden további frissítés alkalmával reménykedtem, hátha visszajön, ami elveszett, de nem volt szerencsém.
Végül egy fórumon egy másik ember is az USB eszközök miatt sírt, és azt tapasztalta, hogy Manjaro alatt minden működik. Egy dual bootos telefonról van szó, szóval könnyedén kipróbálhatok egy másik Linuxot, anélkül, hogy tönkre vágnám a rendszert. (Már amennyire tönkre lehet vágni egy béta rendszert.)
Így is tettem. Feltettem a 36-os Majaro-t. Elsőre nem akart bootolni, csak villogott, de a második indításra elindult. Ott nekem is működött az USB-s wifi, sőt még a kamera is! (Bár a zöld derengés megmaradt, de már ez is több, mint a semmi.)
Egész pofás kis rendszer lett. Nem kell aggódni, a GPS még nem száz százalék, és a kamera képe sem tökéletes, de a többi funkció egészen használható. Még a hálózathoz való csatlakozás is könnyen ment. Létező cloud azonosító hozzáadása nem ment, mert nem működött a szöveg bevitele.
