A demót két nappal a határidő előtt befejeztem. Még arra is jutott időm, hogy a fordító figyelmeztetéseit is eltűntessem. Sajnos túl magabiztossá váltam a kezdeti sikerek miatt.
Mivel napok óta mondogatom otthon, hogy demópartira megyek, az indulás reggelén a lányomnak eszébe jutott, mennyire szereti a .the .productot, ezért teljes hangeről azt hallgatta. Gondoltam jó kis bemelegítés lesz. Lassan pakoltam össze, hogy biztosan ne felejtsek ki semmit. Többször végig gondoltam, mire is lesz szükségem, amitől még biztosabb lettem benne, hogy minden simán fog menni.
Nagyjából 10 perccel indulás előtt a tökéletesség buborékján repedések keletkeztem. A laptopon is meg akartam nézni a demót, és ekkor szembesültem vele, hogy ami az NVidia kártyán tökéletesen ment, az Intel HD-n nem egészen úgy fut. Úgy is mondhatnám sehogy sem fut. Kijavítani már nem volt idő, ezért mindent bepakoltam és útnak indultam.
A vonatot majdnem lekéstem, de "szerencsére" késve indult, ezért még várhattam is 15 percet. A vonaton release-t heggesztettem, de nem értem el sikereket, ráadásul netes segítség nélkül a hatékonyságom is felére csökkent. Sülysápra a tervezett érkezésnél fél órával később értem be. Reménykedtem benne, hogy a release leadás határidejét nem veszik olyan szigorúan. A partira nem tudtam bemenni, mert zárva voltak az ajtók. Egy táblát láttam csak: Zárt körű rendezvény. Azért volt annyi helyismeretem, hogy tudjam, hol a hátsó bejárat, ezért onnan settenkedtem be. (Később megtudtam, csak egy ember vitte a jegypénztárt, váltás nélkül és épp el kellett mennie, ezért zárta be az ajtót.)
Feltöltöttem a fotót, majd további egy órán keresztül próbáltam kitalálni, mi lehet a hiba a demóval. A végére annyit elértem, hogy a kód lefutott, úgy futott le, ahogy szerettem volna, viszont egy shader validálási lépés szűntelenül nyekerett, hogy különböző típusú textúrák ugyan azt az azonosítót használják. Gondoltam, majd a veterán demósok megsegítenek, de akiket megkérdeztem, azok sem találtak semmi hibát a kódomban. Közben egyesületi ügyeket is intéztünk.
Három óra magasságában indult az első compó: a paprikáskrumpli. A szervezők főztek egy nagyon finom paprikás krumplit, amit természetesen meg is kóstoltam. Az első igazi compó a fotó volt, nyolc indulóval. Ha már fotóra is csak nyolc képet adnak be, akkor lehet sejteni, hogy nem lesz nagy dömping a többi kategóriában sem.
Bár a tavalyi partiról azt írtam, hogy olyan, mint egy ébredező medve, azért még most is félálomban volt. Legjobban Spenót fogalmazta meg, hogy annyira elszokott az emberektől, hogy délután már elfáradt a sok beszélgetésben. Talán emiatt kissé álmatag hangulat miatt sem fogom a releaseket értékelni. Bár azért Viti legújabb lézershow-ja megérdemli, hogy megemlítsem. A vektoros ábrák mellett bitkép-szerű látvány is volt. Ha így folytatja, a végén még épít egy R2D2-t Lea hercegnő üzenetével.
Az udvaron Fun Compó néven olyan versenyek voltak, amik a józanul kínosnak tűntek. Például csipeszeket kellett arcra pakolni és az győzött, aki a legtöbbet tudta magára aggatni. A vizipisztoly csata pedig olyan volt, mint egy gettó Mátrix.
Később volt tombola is, ahol kegyetlem mennyiségű nyalókát és egéralátétet lehetett nyerni (voltak más nyeremények is, de azok nem maradtak meg úgy, mint ez a kettő). A másfél órás sorsolás alatt a nézők folyamatosan csökkenő lelkesedéssel tapsolták meg a nyerteseket. Csak akkor tért vissza a hallgatóságba az élet, ha nő ment ki a nyereményért, akkor valami miatt az éljenzés hangereje megnégyszereződött.
Az intrók közé valahogy belekevetredett a demóm, mire egyes alkohol gőzös nézők azt hitték, hogy 116 fotót sűrítettem 1k-ba. Nagy volt a csalódásuk, amikor megtudták, hogy mégsem. A demó egyébként az utolsó helyen végzett, de a többi indulót látva ott is volt a helye.
A parti nagyon jól sikerült, egyik szervezési hiba sem volt szerintem végzetes, bár a szervezőket nagyon megviselte a mostani party. Ebből én nem vettem észre semmit. Nekem annak a felismerése volt a parti, hogy megvan bennem az elhatározás és akarat, hogy további demókat készítsek. Még akkor is, ha az utolsó helyen végeznek.
