HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

  • sdani: Sajnos nekem is hasonló érzéseim vannak az R kiszorulásával kapcsolatban. Remélem jobban fogja tar... (2024.04.29. 10:48) R meetup
  • sdani: Nagyon jók ezek a bejegyzések! Feszültséggel teli, fordulatos, mint egy jobb krimi. :D Abba ne hag... (2024.04.29. 10:35) Wgel CTF
  • sdani: @Travis.CG: Egy kis szerencse sosem árt. :D (2024.03.01. 13:19) A bioinformatika helyzete 2024-ben
  • Travis.CG: Szóval az akadémiai szféra mazochistává tett, amit a Pinephone-al élek ki? Hmm, érdekes összefüggé... (2023.10.05. 18:23) Új barátom az Informatikai titkárságról
  • Travis.CG: Túl nagy a hype körülötte, ezért túlzó elvárások vannak vele szembe. Ha a korábbi chatbotokhoz kép... (2023.02.28. 06:28) chatGPT, a bioinformatikus

UTGB genom böngésző

2010.11.24. 13:54 Travis.CG

Mai alkalommal az UTGB-t veszem górcső alá. A program minden Java fejlesztő álma lehet, mert Mavent, Tomcatet is használ. A honlap szerint képes leszek pár perc alatt genom böngészőt varázsolni a gépemre. A korábbi bejegyzésem az EnsEMBL-től megmutatja, hogy ott a telepítés igencsak fájdalmas és hosszadalmas lehet. Nézzük, mire is képes ez a kis program.

A telepítésnél lehetőség van egy klikkeléssel a gépünkre rakni Java Web Starttal. Mivel én felhőre akarok telepíteni, csak a manuális munka jöhet szóba. Pedig milyen jó lenne, ha egy klikkeléssel megcsinálná helyettem! :-)

Komolyra fordítva a szót: Le kell tölteni egy zip fájlt, és a dokumentáció szerint eljárni. Valóban gyorsan és egyszerűen lehet telepíteni. Az első projekt létrehozása sem bonyolultabb, mint GWT-ben. Elkészül egy könyvtárstruktúra. Ebbe bele kell lépni a további műveletek végett. Az első fordítás viszont a Mavennek hála letölt egy csomó Javas csomagot. Ez persze nem baj. Bizonyára mások sem szeretnek a különböző függőségekkel bajlódni. Fordítás után elindítjuk a szervert, mire az utgb még több csomag letöltésébe kezd. Végül elindul, és a portable Tomcat nem válaszol. Ezen nem is kell csodálkozni, rendbe kell hozni.

Igen, az Amazonos gép portja nem volt nyitva. Miután korrigáltam, szépen meg is jelenik a teszt oldal. Mivel Java-s alkalmazásról van szó, nem csoda, hogy Eclipse nélkül nem lehet birizgálni a forráskódot. Legalábbis a készítők szerint. Az Amazonos virtuális gépen nincs X, ezért ez számomra nem opció. Nincs is rá szükség. A lényeg az src könyvtárban található.

Szólj hozzá!

Címkék: bioinformatika

EnsEMBL weboldal telepítés

2010.11.19. 13:19 Travis.CG

Az adatbázis telepítése viszonylag egyszerű volt, ráadásul a rutin is segített. Most viszont egy új kihívással állok szembe. A teljes weboldalt telepíteni akarom egy Amazonos gépre.

Mindjárt az elején közlöm, hogy a dokumentáció nem sokat ér. Sok olyan lépés van, ami vagy hibás, vagy elfelejtették leírni, ezért most röviden összegzem ezeket.

Mindjárt az elején a Perl modulok listája hiányos. Szükség van az

  • LWP::Parallel::UserAgent
  • JSON
  • GD::Text

modulokra is. Ráadásul az előbbi modulnak van egy elavult függősége, csak a tesztelés kihagyásával lehetett feltenni, ami nem egy életbiztosítás.

Az Apache telepítésről szóló rész rossz. A helyes konfigurálási opció: ./configure --enable-deflate --enable-headers --enable-expires --prefix=xxxx

A dokumentáció elfelejti, hogy miután konfiguráltuk, make és make install is kell.

Nem úgy csomagoljuk ki a mod_perl csomagot, hogy tar zxf mod_perl-2.0.3.tar.gz | tar xvf - Ennek semmi értelme.

CVS segítségével nem lehetett leszedni a BioPerl-t, de ezt korábban már telepítettem, ezért nem foglalkoztam vele.

Az Apache és a mod_perl installálását nem bízhatjuk sajnos az apt-get-re Ubuntu alatt, mert olyan beállításokat tartalmaznak, amely miatt az ensEMBL nem fog elindulni. Bizony célszerű kézzel lefordítani. Persze, aki ezt meg tudta oldani, az kommentben nyugodtan leírhatja, hogyan kell.

A sors fintora, hogy miközben eddig eljutottam, észrevettem, hogy nem kapcsolódik a weboldal az adatbázishoz. Az ok egyszerű. Megjelent az legújabb adatbázis, és nekem eggyel régebbi verzióm volt, miközben a weboldal pedig a legújabb. De ez már csak egy ilyen munka.

Frissítés: Közben ráakadtam a neten erre a cikkre. Úgy látszik másoknak is meggyűlt a baja az ensEMBL-el.

Szólj hozzá!

Címkék: cloud computing bioinformatika

Amazon és a biztonság

2010.11.17. 15:20 Travis.CG

korábban bemutatott EnsEMBL adatbázist akartam kiegészíteni a weboldallal. Ennek érdekében felállítottam egy webszervert. Nagyjából három óra elteltével a logfájlok tele voltak ilyen bejegyzésekkel:

File does not exist: /usr/local/ensembl/htdocs/phpMyAdmin

Minden féle adminisztrációs felületet keresett egy script és próbált behatolni. Már elszoktam attól, hogy az internet igazi háborús övezet. Az Amazon virtuális gépek valószínűleg a figyelem középpontjában vannak, hiszen könnyű végigscannelni a tartományt. Arról nem is beszélve, hogy a virtualizációhoz használt XEN biztonsági hibáit ismerve könnyen térdre kényszeríthetőek a virtuális gépek.

A netes keresések alapján a használt script valószínűleg a DFind lehetett, ami el is küldi a "névjegyét". Az én támadóm már eljutott addig a szintig, hogy ezt a névjegyet módosítsa erre:

w00tw00t.at.blackhats.romanian.anti-sec

 

Szólj hozzá!

Címkék: biztonság cloud computing

Bioscope

2010.11.03. 10:38 Travis.CG

Kicsit megtévesztő a cím, mert a bioscope-ban található programok olyan verziójáról lesz benne szó, amit kiadtak GNU liszensz alatt. Már ez a kijelentés is sántít, mert a programok letöltéséhez regisztrálni kell, ami után megkapjuk a jogot, hogy letöltsük az ingyenes programokat. Stallman biztosan hőzöngene miatta.

Tehát a vizsgált programok a diBayes, a MaToGff és a mapreads. A mapreads az új generációs szekvenálások eredményét képes referencia genomhoz illeszteni. A diBayes ebből keresi meg az SNP-ket. Mivel a két program be- illetve kimeneti valami ok folytán nem kompatíbilis, ezért a MaToGff konvertáló segítségével fogom áthidalni ezt a problémát.

Először is meg kell jegyeznem, hogy jelenlegi formájában egyik program sem használható. A diBayes és a mapreads kódja hiányzó fejléc állományok miatt panaszkodik, a MaToGff indító szkriptjei rossz parancsértelmezőt akarnak betölteni. Nem komoly egyik sem, fél óra alatt sikeresen működésre bírtam őket, mert mint ahogy a jelmondatom is hírdeti: "Senki nem csinálja meg helyetted". Aki viszont nincs megáldva programozói vénával, inkább neki se álljon.

A mapreads kimenete inkább egy szűrőnek tekinthető, mint valódi térképező programnak. Gyakorlatilag leválogatja azokat a readeket, melyek megtalálhatóak a referencia szekvencián. Valami hozzávetőleges pozíciót is ad hozzá. Ha fel akarjuk használni ezeket az eredményeket, akkor a MaToGff segítségével át kell alakítanunk a formátumát. A keletkezett GFF validálását nem végeztem el, mert úgyis adtam tovább a diBayesnek, ami gond nélkül elfogadta. A diBayes elméletileg egy SAM formátumot ad eredményül, de az már ránézésre sem szabványos. Több kötelező mező is hiányzik belőle.

Összegzés: Ezeket a programokat senki ne használja. A SHRiMP és a Bowtie sokkal jobb eredményt ad, kevesebb járulékos munkával. Ha majd lehetőségem lesz kipróbálni a Bioscope-ot, akkor arról is írok. Ezekkel viszont semmit nem lehet kezdeni.

Szólj hozzá!

Címkék: bioinformatika

Aeronautism

2010.10.29. 11:35 Travis.CG

FunctionX-re készített demónk címéhez két szó ötvözéseként jutottam. Az első az aeronauta, amit az Arany iránytű olvasásakor ismertem meg (a demóban egy léghajó kisebb viszontagságait ismerhetjük meg). A másik része pedig az autizmusból eredt. Tetszett a szavak összefonódó jellege.

Nemrég azzal töltöttem az időt, hogy a népszerű keresőoldal segítségével a demócsapatunk nevére kerestem. Legnagyobb meglepetésemre ide jutottam. Tehát a szó, amiről én azt hittem, hogy csupán a képzelet szülte, valójában létező terminológia, a léghajó emelkedésének és lebegésének gyakorlása az atmoszférában.

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene

Gondolatok a kézmosásról

2010.10.25. 10:36 Travis.CG

A mai nap kézmosási műveletei közben egy kolléga a következő megjegyzést tette:

- Tudtad, hogy a meleg víz bezárja a pólusaidat?

Mivel a szépészeti műveletek teljesen hidegen hagynak, azt válaszoltam neki, hogy nem tudtam.

- Ha meleg vízben mosol kezet, a bezáródott pólusokban ott maradnak a baktériumok.

- Te meg tudtad, hogy a hideg vízben kevésbé hatékony a szappan? - dacból mondtam, mintegy visszavágásként.

- Beszéld meg az orvosoddal.

Gyors információ szerzés a gugli után azt hozta ki, hogy a meleg víz pont, hogy tágítja a bőrpólusokat. Ami - nyugodt körülmények között végiggondolva - logikus is. A kérdés, ami felmerült bennem, honnan származott kollégám hamis információja, és mi viszi rá, hogy másoknak is ezt terjessze? Nyilván ő hisz benne, én pedig nem, de nem a valóság tartalma miatt, hanem azért, mert úgy éreztem "beszól" nekem, amitől autómatikusan ellenkező véleményre álltam át. Sőt, információt szereztem arról, hogy nekem van igazam, neki nem.

Tovább gondolva: Vajon hány olyan tudást birtokunk, ami nem tényeken, hanem személyes érzéseken alakul? Van rá egy másik példám is. Az egyik asszisztens kérte, hogy segítsek neki olyan tudományos cikkeket keresni, ami arról szól, hogy a tej ártalmas. Mivel én nagyon szeretem a tejet, megkérdeztem, hogy miért keres ilyesmit.

- A fiam annyi tejet iszik, hogy már rosszul vagyok tőle.

Tehát nem akarta, hogy a fia tejet igyon, ezért "tudományosan" alátámasztva meg akarta mutatni, hogy az nem jó, még abban az esetben is, ha esetleg tízszer annyi irodalom szól arról, hogy a tej jó. Ha már egy cikket talált volna, már igazolja is az érzéseit.

Kérdem én, mit tekinthetünk tisztán látásnak? Mikor mondhatjuk azt, hogy objektíven szemlélünk egy kérdést, ha már olyan egyszerű ügyekben is, mint a kézmosás, ennyire az érzelmek dominálnak?

Talán nem is kell mást tennünk, mint meghallgatni a másik véleményét, és azt mondani: igazad van, ha egy kicsi bizonytalanságot is érzünk.

Szólj hozzá!

Címkék: életmód filozofálás

Hogyan botránkoztassuk meg családunkat

2010.10.21. 10:45 Travis.CG

Gyakorlati útmutató adok azoknak, akik túl nyugodt, kiegyensúlyozott életet élnek, hogyan tegyék változatossá családi életüket, miként lendüljenek túl azokon a pillanatokon, amikor egy-egy beszélgetés elakad, mert nem tudjuk, mi újat mondhatnánk. Az itt vázolt módszer ahhoz is remek segítség, hogy két ellenséges családtagot kibékítsünk, mintegy új ellenséget teremtve nekik általunk.

1. Lépés: Keress hobbit.

Ez talán elsőre könnyűnek tűnik, de nagyon megfontoltnak kell lennünk. Nem választhatunk közismert, elfogadott hobbikat, melyek akár még érdekelhetnek is másokat környezetünkben. Azzal sem elégedhetünk meg, ha csak udvariasan hallgatják mondandónkat eljövendő szenvedélyünkről, mit sem fűzve a hallottakhoz. Ez csak azt mutatja, hogy szeretünk különcködni. A különcöket megtűrik, esetleg pajkosan összepillantanak a hátunk mögött, jelezve, hogy ők nem különcök. A mi célunk nem ez. Ezért olyan hobbit kell választani, ami első hallásra is a "Minek?" kérdést váltja ki mindenkiből, akibe egy kicsi jóérzés is szorult és "Ez baromság!" felkiáltást a kevésbé toleránsokból. Ilyen lehet például a legózás (szigorúan 30 év felett!), helikopter modellezés, esetleg mások által teljesen ismeretlen számítógépek gyűjtése.

2. Lépés: Spórolj.

A spórolás teljesen elfogadott a mai világban. Mást sem hallani, mint tudatos vásárlást, környezettudatosságot és egyéb zöld/öko címszavakat. Ezekkel nincs is semmi baj. Nekünk viszont ennél tovább kell menni. Prédikációkat előadni az olcsóbb margarinról, alig világító égőket beszerezni, hogy csökkenjenek az energiaköltségek. Régi termékek cseréje esetén a "Jó az még" választ adni. Ez egy nehéz szakasz. Családunk tűrőképességétől függően jó sokáig kell húzni ezt az időszakot. Közben igyekezzünk minél több pénzt felhalmozni.

3. Lépés: Költekezés.

Eljött a nagy nap! Most az összes spórolt pénzt el kell költeni az adott hobbi egy nélkülözhetetlen elemére. Legózók esetén ez egy motorizált AT-AT lépegető, helikopterezőknél egy T-Rex 900, számítógépgyűjtőknek egy AmigaOne X1000. Az sem baj, ha több pénzt áldozunk rá, mint amennyink van. Ne döntsük a családi költségvetést nagy adósságba, de ha csak szűkösen bírjuk ki a hónap végéig, az elég a siker érdekébe.

4. Lépés: Sztoikus nyugalommal hallgatni a család dühkitörését

Igény esetén a 2-3 lépések megismételhetőek, de ekkor készüljünk fel, hogy a 4. lépés meghatározatlan időközönként újra bekövetkezik. Később, ha elég ügyesek leszünk, viszonylag drága, de apróságnak tűnő tárgyakkal járulhatunk hozzá a hobbinkhoz (például új rotorlapátok, minifig készletek).

Szólj hozzá!

Címkék: életmód

EnsEMBL telepítés a felhőre

2010.10.20. 12:57 Travis.CG

Korábbi bejegyzésemben arról panaszkodtam, hogy az Amazon Cloudon csak az ember adatait tette fel az EnsEMBL, abból is egy régi verziót. Örömmel közölhetem, hogy ez nem igaz. A teljes adatbázis fent van MySQL és Fasta formátumban.

Mostani írásomban arra akarok kitérni, hogyan lehet feltelepíteni ezt az adatbázist saját instance-ra. Első lépésként indítsunk el egy Amazon virtuális gépet. Mivel én GNU/Linux rendszert használok, a továbbiakban erre térnék ki. Első lépés, hogy telepítsük a MySQL-t, Perl-t. Ha az Olvasóim olyan kényelmesek, mint én, akkor egy Ubuntu alatt az apt-get/aptitude parancsokkal bűvészkednek, ha pedig nálam ügyesebbek, akkor forráskódból telepítik azt tetszőleges disztribúció alatt ;-)

Ha Elasticfox Mozilla bővítménnyel vezérlik a virtuális gépeket, akkor a Volumes and Snapshots fülön, a Saved Snapshots táblázatból kiválasztják a kívánt EnsEMBL adatbázist. Jelen esetben EnsEMBL 59 MySQL-t és jobb egérgomb segítségével létrehoznak egy kötetet (volume) belőle. Ez amolyan virtuális háttértárólónak fogható fel. Ha megjelenik a Created Volumes listában, akkor kapcsoljuk hozzá a futó gépünkhöz. (Figyelem! A kötet és a gép legyen azonos zónában, különben nem kapcsolhatóak össze) Adjunk meg egy eszköz nevet (jelen esetben ez a /dev/sdd lesz).

Jelentkezzünk be a virtuális gépbe ssh-n keresztül. A következő paranccsal hozzunk létre egy könyvtárat és csatoljuk be a korábban létrehozott kötetet:

sudo mkdir /ensembl
sudo mount /dev/sdd /ensembl

Természetesen a jogok beállításáról se feledkezzünk meg. Az ensembl könyvtárban ott a teljes MySQL struktúra. Most már csak az adatbázis kezelőnek kell megmondani, hogy hol találja a fájlokat. Az ensembl könyvtárban mindennek adjunk mysql tulajdonosi jogokat.

sudo chown -R mysql:mysql /ensembl

Hozzuk létre az adatbázisokat. Az EnsEMBL ugyanis minden egyes fajnak egy adatbázist hoz létre. A könyvtárat elnézve ez jó sok adatbázis, ráadásul olyan vicces neveik vannak, mint spermophilus_tridecemlineatus_core_59_1i. Utálok sokat gépelni, ezért a következő módon hozom létre az adatbázisokat:

cd /ensembl
ls | awk '{print "create database "$1";"}' >~/createdb.sql

Majd beletöltöm az adatbázisba:

mysql -u root <~/createdb.sql

Most jön a trükk. A /var/lib/mysql-ben vannak a létrehozott adatbázisok. (Kivéve, ha valaki nagyon profi és máshova tette, de az úgyis tudja, hol keresse) Meg is nézhetjük őket. A sok sudo gépelését kezdem unni, ezért root leszek. (sudo su, de gondolom ezt már mindenki tudja).

Kitörlöm a könyvtárakat, amiket fáradságos munkával létrehoztam.

cd /ensembl
for i in *; do rm -fr /var/lib/mysql/$i; done

Ezután hozzunk létre symlinkeket és állítsuk be a jogokat.

cd /ensembl
for i in *; do ln -s /ensembl/$i /var/lib/mysql/$i; chown -h mysql:mysql /var/lib/mysql/$i; done

Ennyi. A rendszer működik. Illetve mégsem. Ha bármi miatt nem megy a fenti módszer, akkor a jogosultságok tájékán kell keresni a megoldást. Amikor próbálgattam a módszereket, sokszor a következő hibaüzenettel találkoztam:

ERROR 1018 (HY000): Can't read dir of './homo_sapiens_core_59_37d/' (errno: 13)

A mysql nem tudott belépni a könyvtárba. Fórumokat olvasgatva a következő megoldások segítenek:

1) A szülő könyvtárnak is mysql tulajdonában kell lennie.

2) Legyen bekapcsolva a have_symlink (kövesse a linkeket)

3) Ubuntu alatt az apparmornak be kell állítani, hogy olvashassa azt a könyvtárat is, ahova áthelyeztük az adatbázis fájljait. Ezt röviden be is mutatom, mert az Ubuntu nagyon népszerű, talán többen belefuthatnak a hibába. (forrás)

Az /etc/apparmor.d/usr.sbin.mysqld fájlt szerkesszük, adjuk hozzá a következő sorokat:

/ensembl/ r,
/ensembl/** rw

(természetesen a kapcsos zárójelen belül). Indítsuk újra az apparmort (sudo service apparmor restart) és minden megjavul.

 Most hozzunk létre egy mysql felhasználót, és adjuk meg neki a megfelelő jogokat, hogy használhassa az adatbázist.

mysql -u root

create user 'ensembl'@'localhost' identified by 'ensembl'

Emlékezünk még a createdb.sql fájlunkra? Használjuk ismét, hogy jogokat adjunk az első felhasználónak:

sed 's/;//' createdb.sql | awk '{print "grant select on "$3".* to '"'"'ensembl'"'"'@'"'"'localhost'"'"'; "}' >grant.sql

Az idézőjelek kicsit ilyesztőek lehetnek. Ha ezzel megvagyunk, nincs más dolgunk, mint beadni a mysql-nek, a korábban leírt módon.

A következő lépés, hogy Perl API-t telepítsük.

Először a Bioperl csomagot telepítsük. Adjuk ki a sudo cpan parancsot. Ez elindítja a telepítő scriptet. Adjuk ki az install Bundle::BioPerl parancsot. Ha nem tudjuk, milyen válaszokat adjuk a kérdésekre, akkor az enter megnyomásával léphetünk tovább. Ezzel nagy hibát nem követünk el.

A BioPerl csomag telepítése után következik az EnsEMBL perl csomagok telepítése. Én itt el szoktam térni az általánosan elfogadott telepítési módszertől, mert én a modul könyvtárat egyszerűen bemásolom a többi Perl modul közé.

Tehát kicsomagolom a Perl modulokat a jó öreg tar -xfz -vel, majd a modules könyvtár teljes tartalmát átmásolom pl. a /usr/lib/perl5 könyvtárba. (Vagy más perl5 modul könyvtárba, ahol megtalálható a Bio névteret jelölő könyvtár) Az EnsEMBL moduljai nem fognak felülírni egyetlen más modult sem. (Legalábbis nekem még nem tették)

Ha készen vagyunk, próbáljuk ki a következő rövid szkriptet, amivel ellenőrizhetjük, hogy mindent jól végeztünk:

use Bio::EnsEMBL::Registry;
use strict;

# Get all exons

my $reg = 'Bio::EnsEMBL::Registry';
$reg->load_registry_from_db(-host => 'localhost', -user => 'ensembl', -pass => 'ensembl');
my $adaptor = $reg->get_adaptor('Human', 'Core', 'Exon');
my @exons = $adaptor->fetch_all();

 

Ha hiba nélkül lefut, akkor végeztünk.

Szólj hozzá!

Címkék: cloud computing bioinformatika

Main party riport 6. rész

2010.10.07. 12:46 Travis.CG

Hazaút. A hazajutásról akár még filmet is forgathatnánk. Eredetileg
úgy volt, hogy kocsival visznek minket ki a repülőtérre, de elromlott
az egyik járgány, ezért Unreal és én kaptunk egy vonatjegyet, hogy azzal
menjünk el Villion (az elgépelésért elnézést kérek, de már nem emlékszem a
nevére) repülőterére, majd ott szálljunk át egy buszra, és azzal menjünk
Marseille-ba. A vonatra felszálltunk. Akár csak Budapesten az elővárosi
vonalakon, itt is van egy kis ledes tábla, ami mutatja, hogy melyik
állomás is jön. De még van 3-4 féle információk közöl. A célállomásunkat többször
is mutatta, amiből én arra következtettem, hogy azon keresztük fogunk menni.

Így történt, hogy fent ültünk a vonaton akkor is, amikor le kellett volna
szállni. Épp balra néztem ki az ablakon, amikor valami repülőtér szerű
képződményt láttam. Megkérdeztem Unreal-tól, nem itt kellett volna-e
leszállni. Az utasok faggatása után kiderült, hogy igen. A következő
megállónál leszálltunk. Tanácstalanul forgolódtunk az állomáson. Végül azt
javasoltam, keressünk egy taxit, majd menjünk egyenesen a Marseille-i reptérre,
mert félő, hogy lekéssük a buszt. Egy taxi jött is felénk, de integetésünkre,
nem állt meg. Unreal stoppolni próbált, de sikertelenül. Végül kerestünk
egy helyet, ahol hívtak nekünk taxit. Egy idősebb ember nyitott ajtót, akinek
elmutogattuk, hogy taxit hívjon ide. Mondtam taxi. Mutattam egy telefonálás
egyezményes jelét (hüvelykujj fülbe, kisujj a száj elé). Majd a föld felé mutattam.
Közben angolul artikuláltam. Csak négyszer kellett megismételni, mire felfogta,
hogy taxit akarunk hívni. (Nem is rossz egy embertől. - mondaná Bishop, az android)

A taxi megérkezett. Itt következett a második probléma. A Marseille-t még értette.
Azt is, hogy airport. De utána kérdezett valamit, mire mi azt mondtuk, egyes terminál.
Mutogattunk is, mert persze ő sem értett más nyelven. Ezt sem értette. Pedig a felfelé
mutató hüvelykujj gondolom elég egyezményes. (Lehet, hogy azt hitte, azt mondom,
fasza a járgányod). Valami csoda folytán mégis kiértünk a repülőtérre időben. Sajna
a csomagok miatt plusz pénzt vakart le tőlünk, pedig a taxióra kevesebbet mutatott.

A becsekkolás sem ment minden probléma nélkül. Kis autómatákkal kellett volna megoldani
a problémát, de az valahogy nem akarta az igazságot. Volt ott egy kockás inges öreg fickó,
aki rendszeresen belenyúlt folyamatba. Például az ellenőrzéshez szükséges útlevelet
forgatta el a kezemben. (Pedig jól raktam be). Az idő fogyott, ezért végül az emberi
személyzet segítségét vettük igénybe. A kockás inges férfi továbbra is ott matatott
a gépek mellett, végül mintha egy nagyot csapott volna az egészre.

A Marseille-i gép késve indult. Ennek ellenére még időben megérkezett, mert a másik
gép is késett. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem vidéken lakunk Unreallal,
és nem ment volna el az összes tömegközlekedési eszköz. Unreal végül egy kis telefonálással
kiderítette, hogy egy éjszakai járattal szolnokig el tud menni, oda pedig kijönnek érte
kocsival. Én pedig bementem a munkahelyemre, megágyaztam és másnap nagyon korán
kezdtem dolgozni.

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Main party riport 5. rész

2010.10.03. 00:11 Travis.CG

A 4k intrók kellemes szórakozást nyújtottak. Rögtön az első egy procedurális
grafika volt, ami egy pouet.net oldalt jelenített meg. Eredeti ötlet. Volt
egy Chaos theory remix. A készítők a nagy sikerű 64k intrót tömörítették
még apróbbra. A jelenetek egy része nagyon hasonló a nagy előd jeleneteihez, a zene
pedig megállja a helyét. Amstradt CPC-n futó 4k is készült. A gép képességeihez
mérten igen látványos alkotás kerekedett belőle. A Rebels csapat grow up c.
intrója egy növény életét próbálja meg bemutatni. Az alkotás ötletes. Nem
a szokásos geometriai alakzatok bonyolult torzításai köszöntek vissza,
amitől az egész produkció "élővé" vált.

Hamár a mértani alakzatoknál tartottunk, az Amsterdam Cancer - Cube képviseltette
magát a stílus. Szép színek és igényes zene jellemezte. Csak egyetlen 64k intró
volt. A régi nagy hírű Razor 1911 képviseltette magát, a cracktrók stílusában.

A demóktól már nem voltam ennyire elragadtatva. Mindjárt az elején meg kell
említeni az anoxia reduxot az ASD-től. A görög csapat szemlátomást nem vitte
túlzásba a munkát. Méltán népszerű demójukat használták fel, teljesen lezanzásítva.
A zene helyett játszott zaj és a három szín a csapat programozója szerint egyfajta
művészi kiterjesztés és a tömérdek kocka forog témájú demóra adott válasz. A pouet.net-en
hosszan ecseteli demója művészi értékét és mindjárt magyarázatokat is fűz hozzá, hogy
ez vagy az a jelenet mit jelent.

Kicsit had időzzek el itt. Ha a művésznek kell magyaráznia a saját művét, akkor ott
baj van. A művész tulajdonképpen lekódolja üzenetét, amit a nézőnek kell megfejtenie.
Erre sokféle technika van, de a cél, hogy megfejthető legyen. Az más kérdés, hogy
ezek a kódok idővel változnak. Ha a mai kor műélvezője elfelejti ezt, akkor a
kritikusok/művészettörténészek segítségével támpontot kaphat, hogy ő is megismerje
az üzenetet. Természetesen az is megtörténhet, hogy a művész üzenetét csak a későbbi
korok fogják fel. Őket tekinthetjük az adott művészeti ág előre mozdítóinak. Ők
azok, akiket úgymond csak haláluk után ismernek el.

Ha valaki a demoscene-t akarja üzenetei továbbítására használni, akkor ő nem élhet
azzal a lehetőséggel, amivel egy festő. A festmény ugyanis korlátlan. Csak két szem
kell hozzá. Ellenben a demoscene feltételez egy számítógépes architektúrát, ami
óhatatlanul elavulttá válik. Éppen ezért nem használhat bonyolult kódot, hogy
majd a jövő generációja megfejti, olyat kell használnia, amit itt és most használnak.
Ha viszont a jelen nézője nem érti, akkor nem hiszem, hogy a néző a hibás, hanem a
művész, aki nem képes kifejezni az üzenetét. Azt már csak zárójelben jegyzem meg,
hogy nincs sehol sem előírva, hogy az üzenetnek nehezen emészthetőnek és érthetetlennek
kell lennie. Sajnos pont az a helyzet, hogy sokan ha számukra érthetetlen alkotással
találkoznak, azonnal úgy tesznek, mintha értenék és az egekig magasztalják azt.

De térjünk vissza a demókhoz. Navis azt mondja, hogy az Utolsó vacsorára hajazó jelenet
előtt megjelenő Happy meal szöveggel azt akarta jelezni, hogy a vallás nem segít. Én
viszont úgy értelmeztem, hogy kigúnyolja a vallást. Ki a hibás? Én, mert nem értettem
meg, vagy ő, mert nem volt képes kifejezni magát?

A többi alkotással nem volt ilyen probléma. A junkyard opera érdekes volt, de nem
az én ízlésvilágomnak való. Ennek ellenére elismerem, mint igényes alkotást. A
győztes xmen demó inkább fogható fel viccesnek, mint komolynak. Sok vidám
percet szerzett a nézőknek. A Nuance invitációja számomra csalódás volt.
Breakpointon a csapat megmutatta, hogy ők is tudnak félelmetes demót csinálni,
de ez inkább rutinból összerakott produkció. A többi nem volt számottevő.
 

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Main party riport 4. rész

2010.10.02. 16:00 Travis.CG

Az előző részben nagyon elkalandoztam a város leírásával, ezért a partiról
inkább külön részben teszek említést. A szervezők mindent bevetnek, hogy jól
érezzük magunkat. Az ingyen három gombócos fagyit nyalogatva össze is
gyűjtöttem, mi mindennel kedveskednek nekünk. Először is az utazás. Ennek
költségét a parti állja. Lefoglalták a repülőre a jegyet, mikor megérkeztünk,
a partira szállítottak minket. Reggelit kapunk minden nap.

Az első compo a mash-up volt. Heten indultak. Én, aki úgy osztályozom a zenét,
hogy tetszik vagy nem (amivel azt akartam érzékeltetni, hogy nem értek hozzá),
azt tudtam megállapítani, hogy a legtöbb résztvevő mintha csak egyszerre
játszana le párhuzamosan két számot. Hiányoltam a kreatív felhasználást.
Szerencsére Slyspy ezt ellensúlyozta. Először is mennyiségi csapást mért az
ellenfelekre. Nem kettő, hanem egyenesen négy (vagy több?) zenét használt fel.
A második csapás pedig minőségi volt. Ügyesen élt az eszközökkel.

A fotók elég vegyesek voltak. Akadt közöttük professzionális műtermi fotó,
művészi minimalista, mobiltelefonos minőségű életlen makró és vicces. Adtam
be ide is egy képet. Nyilván az én tudásom nem versenyezhet a többiek
profizmusával, de nem is ez volt a célom. Készítettem egy képet, és úgy
éreztem ezt másoknak is látni kell.

Ha valaki az gondolja, hogy a képek túl széles spektrumát ölelik fel a
témáknak, akkor a grafikai versenyt még nem is látta. A kézi rajztól a három
dimenziós renderelésen át a fényképig minden volt. Ez utóbbi azért került ide,
mert az illetőnek már volt egy fényképe (amit le is adtak), és ezt is be
akarta mutatni. Grass biztos ír versenyről részletesen a scene.hu-n.

A Main party jellegzetessége a tetőre épített óriási kivetítő. A direkt erre a
kivetítőre írt demókat csak a kültérről láthatjuk. Mindenki kivonult, hogy
megnézze az alkotásokat. A legtöbb produkció nélkülözött minden kreativitást,
csak gyorsan valamit összedobtak. Pedig egy ilyen helyszín lehetőségek
garmadáját tartalmazza annak, aki ügyes. Mi megpróbáltuk ezeket
kihasználni, de még mi is csak a felszínét súroltuk. Unreal szerint mi voltunk
a legjobbak, de már tartom magam olyan vén rókának, hogy tudjam, egy jó
produkció nem jelent feltétlenül győzelmet. Ott van például a haveri ráhatás.
A Trsi hangulatos videót mutatott, ami remekül érvényesült a tetőn, még akkor
is, ha csak régi Amigás demók összeollózása.

A wild kompón volt egy Wii, egy Amstradt CPC és egy Spectrum demó, valamint
videók. Az egyik videót biztos győztesnek merem kikiáltani. Két ember
párbaját mutatja be, akik demózenéket mutatnak egymásnak, hogy a másik
kitalálja. Remek humor jellemzi, ráadásul francia alkotás (hazai pálya előnye).
Minden esélye megvan a győzelemre. Volt egy számítógépes animációs rövidfilm.
Valószínű második lesz. Itt a témát választották meg ügyesen. A többi alkotás
könnyen a feledés homályába veszhet. Következő cikkemben az intrókat és
demókat fogom bemutatni.

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Main party riport 3. rész

2010.10.02. 10:02 Travis.CG

Fél tízkor ébredtem. Megfürödtem, majd az ingyen reggeli után néztem. Mivel
Franciaországban vagyunk, croassan és csokis bukta várt minket. Ellőttem
pár kockát, majd Unrealel kimentünk a városba. Erős mediterán hatás
érvényesül az egész városon. A fő látnivaló egy római kori aréna,
ahol bikavialdalokat is rendeztek. Ennek állít emléket a milliónyi bika plüs
az ajándékboltokban, a bikás pólók tömege és a torreádorok hősiességét
bemutató festmények.

Van Gogh is itt élt, de a róla elnevezett patikán kívül nem sok minden
tanúskodik arról, hogy kötődik a városhoz.

A város mellett a folyóban rengeteg halat látni. A folyó melletti kövek között
pedig patkányokat, akik a nappali világossággal mit sem törődve hol a sziklákon
ugrálnak, hol pedig a vízben kergetik egymást.

Az már csak újabb ajándék, hogy a szűk utcákat járva melegen süt a nap, mintha
nem is október lenne. Rengeteget fényképeztünk, de még így sem tudjuk
visszaadni a város hangulatát.
 

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Main party riport 2. rész

2010.10.01. 23:53 Travis.CG

A Marseille-be menő út korántsem volt zökkenőmentes. A mellettem lévő utas
arról kezdett panaszkodni, hogy rosszul érzi magát. Nemsokára a testét görcsös
remegés kezdte rázni. Az utaskísérőknek jelzett, azok mégis csak kb. 2 perc
múlva vették csak észre. Akkor viszont megkérdezték a nevét. Azt vettem
észre, azonnal a kiképzésen súlykolt dolgokat vetették be, meg sem
próbálták felmérni a helyzetet. Például az én kezembe nyomtak egy pohár vizet
és szinte felszólítottak, hogy igyam meg. A beteg melletti másik utasnak is
inni kellett. Egyáltalán nem voltam ideges. Latolgattam is, hogy nem iszom,
de végül úgy döntöttem, nem idegesítem a személyzetet, akik azért elég
nyugtalanok voltak. A beteg kapott a nyelve alá valami gyógyszert, majd
kólát itattak vele. Ettől gyorsan javult az állapota.

Arra is felszólítottak, hogy ne hagyjuk el a helyünket. Szerintem fertőző
betegségtől tartottak. Talán nem is alaptalanul, mert a hírek szerint
valami fertőzött szúnyog megszúrt egy embert Marseille-ben, így gondolom a
szokottnál is éberebbek voltak.

Később bemondták, hogy senki nem hagyhatja el a helyét, amíg az orvosok fel
nem szálltak és el nem látták a gyengélkedő utast. Már a leszállásnál láttam,
hogy a mentő várt ránk. Az orvosok feljöttek, és béna angolossággal
megkérdezték a beteget, hogy hogyan érzi magát. Megállapították, hogy csak
enyhe vérnyomás ingadozás volt. Adtak neki valami gyógyszert, majd távoztak.
Utánuk mi is.

A reptéren már vártak minket, és a parti helyszínére szállítottak. Elég kevés
embert láttunk. Fáradt voltam, de a produkciókat feltöltöttem a parti
szerverre. Első a kötelesség, utána a szükségletek. Miután minden fent
volt, elmentem aludni. Összecsukható tábori ágyakat kaptunk. Beállítottam a
fal mellé, kibontottam a hálózsákomat, bedugtam a füldugót és már aludtam is.

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Main party riport 1. rész

2010.10.01. 18:45 Travis.CG

Frankfurt, nemzetközi repülőtér. Akár egy kémtörténet kezdősorai is lehetnének.
Unreal-al ülünk itt (bár ő már fekszik), és várjuk a csatlakozást, ami Marseille-ba
repít minket. Hozzávetőleg 5 órát kell várnunk, de szerencsére a járat, amivel
érkeztünk, késett, így a kényszerű várakozás lerövidült.

Unreal-nak nem ez az első késése. Vonattal érkezett a repülőtérre, ami szintén
késett, szinte az utolsó pillanatban értünk a bejelentkező pulthoz. Az utazás
ezt leszámítva eseménytelen volt. Utitársamnak ez volt az első repülése, mégsem
tetszett neki. Reméltem átragad rá az én lelkesedésem, de mikor azt ecseteltem
neki, milyen remek érzés, amikor a felszállásnál a székbe préselődik az ember,
inkább megrökönyödést láttam az arcán, mint örömöt. Elmesélte, hogy még a
hintát sem szerette gyerekkorában.

Frankfurt azt hiszem a legunalmasabb része az utazásnak. Megpróbáltam valami
munka szerűséggel foglalkozni, de nagyon hamar meguntam, és inkább egy effekt
írásába fogtam. Unreal aludni próbál egy kínai csoport mellett, akik a közelünkbe
vertek tanyát. A programozást is hamar meguntam. Nem csak azért, mert a CPU
nyüstölése gyorsabban emészti az akkumulátor kapacitását, hanem azért is,
mert nem jutottam közelebb a megoldáshoz.

Fáradok. A laptop telepe és az agyam versenyt merülnek. Minden egyes mondat
leírását két ásítás követ. Még két óra a gép indulásáig.
 

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene parti riport

Felhő számítás

2010.09.30. 11:11 Travis.CG

A felhő alapú számítások (cloud computing) nagy népszerűségnek örvendenek manapság. Segítségükkel meg lehet határozni Isten számát, vagy a bioinformatika egyre növekvő tárhely éhségét,

Az Amazon rendszerét használva viszont nem tapasztalom azokat az előnyöket, melyeket a jelmondatok ígérnek. Hozzá kell azonban tennem, hogy az Amazon folyamatosan fejleszti szolgáltatását, ezért remélem jelen bejegyzésem minél előbb elavulttá válik.

1. Korlátlan tárhely

Az S3 szolgáltatás keretében rengeteg tárhelyünk van, feltéve, hogy betartunk néhány szabályt. Először is nem akarunk 2GB-nál nagyobb fájlt feltölteni. A biológusoknak ez igen kényelmetlen, mert egy nyers szekvenciafájl könnyedén elérheti a 25GB-t. A másik probléma, hogy nem áll rendelkezésünkre a hagyományos értelembe vett fájl struktúra. A fájlok ugyanis bucket-ekben vannak. Egy bucket elnevezése egyedi kell, hogy legyen a teljes S3-ban. Ha már egy felhasználó létrehozta a "cucc" nevű bucketet, akkor más felhasználónak nem lehenek "cuccai". Egy bucketen belül a fájlnévben elhelyezett per jelek imitálják a könyvtárszerkezetet.

2. Korlátlan virtuális gép

Egy felhasználó annyi virtuális gépet indíthat, amennyit a pénztárcája elbír. Feltéve, ha az Amazon rendszer maximális limitjét nem éri el. Személy szerint már három órája nem tudok egyetlen virtuális gépet sem elindítani, mert az Amazon "tele van". Ez ellen nem lehet mit tenni. A másik probléma a sávszélesség. Bizonyos esetekben, még nem jöttem rá, miért, de a kapcsolat megszakad a virtuális gép és a saját gépem között. Szerencsére a nohup parancs a segítségemre van.

Szerk: Közben sikerült megoldanom a problémát. A megoldás, hogy a virtuális gépről egy "képet" készítünk (Amazon Machine Image), amit elindítva megadhatjuk, hogy melyik régióba essen az új gép. Ugyan ezt eljátszhatjuk a virtuális meghajtókkal is.

3. Könnyű fejlesztés

Az Amazon Java SDK-ja szerintem megfelelő. Minden funkciót lefed. A fejlesztési nehézség az elosztott rendszer jellegéből adódik. Ha például lekérdezzük a futó virtuális gépek számát, csak egy hozzávetőleges számot kapunk. A rendszer tehetetlensége folytán előfordulhat, hogy a gépek közül néhány már nem fut. Ugyancsak nehéz fizetős szolgáltatást tervezni, mert nem tudjuk, hogy az ügyfél hitelképes-e. Aki tehát ilyen szolgálatást tervez, még azelőtt nézzen ennek utána, mielőtt begépel 10 ezer sort.

4. Elérhető szolgáltatások

Két nagyobb bioinformatikai adatbázist említenék meg, a GenBankot és az EnsEMBL-t. Felületesen szólva ezek tartalmazzák az összes megszekvenált élőlényt, ami csak laboratóriumot megjárt. Ennek ellenére a GenBank csak egy emberi Blast adatbázist, az EnsEMBL pedig egy két verzióval ezelőtti emberi genomot tartalmaz. Valóban, a kutatások legtöbbje az emberre irányul, de akadnak még muslicával, fonalféreggel, baktériumokkal foglalkozó kutatók is. Úgy gondolom, ha ezek mindent feltennének az Amazonra, másnak nem maradna hely, talán ezért is ilyen kurta a kínálat.

Szólj hozzá!

Címkék: cloud computing bioinformatika

süti beállítások módosítása