Az úgyintézés kapcsán egy régi vicc jut eszembe. Ha ismertétek, bocsi: Parasztbácsit elviszi a fia egy vadászrepülővel. Gondolja a fiú, mutat pár trükköt az apjának. Csinálnak egy dugóhúzót. Bácsi csak ennyit mond:
- Hát öszt gondutam.
A pilóta meg akarja mutatni, hogy ő azért érti a mesterségét, utánégetővel éles jobb kanyart vesz. Bácsi még mindig csak ennyit mond:
- Ezt is gondutam.
A fiúnak elönti a méreg az agyát, fejtetőre állítja a gépet.
- Na, eztet nem gondutam.
Leszállás után megkérdezi a fiú az apját.
- Miért mondta, amiket mondott?
- Tudod fiam, először behúgyoztam. Ezt gondutam. Aztán betojtam. Ezt is gondutam. De, hogy mindez a nyakamba ömlik...
Most én a nem gondoltam fázisban vagyok. Még otthon elkezdtem olvasni a különböző fórumokat és beszélgettem emberekkel, akik már megjárták Angliát, hogy mire figyeljek. Azt tanácsolták, először bankszámlát nyissak, utána ügynökségen keresztül lakást keressek, aztán a többi.
Már egy héttel a munkakezdés előtt kijöttem, hogy legyen mindenre időm. Még otthon foglaltam egy szobát, hogy onnan induljak ügyintéző portyára. Igyekeztem a legolcsóbbat választani, ami sikerült is. Az ablakok nem voltak zárhatóak, a zuhanyzóban nem volt melegvíz (később rájöttem, hogy melyik másik zuhanyzóba kell menni), a reggelinél pedig megsúgta a szintén magyar származású alkalmazott, hogy a szalámiból inkább ne egyek. Tisztára, mint a Harcosok Klubbjában. De ez minimális kellemetlenség. Ez egy több napos kirándulásnál is előfordul.
Másnap be is mentem egy bankba, ahol nagyon örültek, hogy náluk akarok számlát nyitni, de kell nekik NI szám. Ok, ha az kell, akkor az kell. Nincs mese. Azt csak telefonon lehet elintézni, ami délután már teljesen foglalt. Ezért másnap reggel felhívtam őket. (Persze nem tudtam, hogy aktiválni kell a roamingot, annak kiderítése is időbe került). A telefonnál közölték velem, hogy kell cím, különben nincs NI szám. Rendben, akkor címet szerzek. Bementem egy ügynökséghez, ahol elkérték az összes adatomat. Adtak egy katalógust, ahonnan böngészhettem. Találtam egy igazán jó házat. Másnapra megbeszéltünk egy találkozót, hogy személyesen is megnézzem.
Másnap már egy órával a találkozó előtt ott voltam. Nézegettem a környéket, néztem, milyen messze vannak a boltok, buszmegálló, stb. Minden ideális volt. Több, mint fél órát vártam az ügynökre, amikor kezdtem sejteni, hogy itt valami átverés történt. Visszamentem hozzájuk és kérdeztem, miért nem volt senki a megbeszélésen. Természetesen azért, mert már kiadták. Elkérték az összes elérhetőségemet, de arra képtelenek voltak, hogy felhívjanak. Szerencsére még van 10 másik ügynökség.
A másodiknál én szúrtam el a találkozót. Ott is megbeszéltük, mikor találkozunk, de a gondos tervezés ellenére eltévedtem és nem találtam oda. Ingyen wi-fit sem találtam, ezért még a gugli térképre sem támaszkodhattam. Még így is van 9 ügynökség.
Az idő közben fogyott, már csak egy pénteki nap volt, jövő héten meg kezdődik a munka, akkor tuti nem lesz időm ilyesmire, Ezért elkezdtem módszeresen végigjárni az ügynökségeket. A következő kettőnél nem volt olyan, amit ki tudtam volna fizetni, vagy már elkeltek. A harmadiknál már szerencsével jártam. Több lakás is volt, ami tetszett, de csak egy tűnt olyannak, amit érdemes kivenni. Az ügynök viszont felhívta a figyelmemet, hogy a leírás nem tartalmazza a fűtést, annak még szeretne utána járni. Mondtam, rendben. Telefonált, majd közölte, hogy a lakásban nincs fűtés és a gyermekemmel inkább nem menjek oda. Fenébe.
Ez elég elkeserítő volt. Az ügynök viszont javasolt, amit korábban elvetettem, mint lehetőséget, mert nem Cambridge-ben volt, hanem Great Shelfordban. Ott volt a szállásom, tudtam, hogy ott nincs még egy rendes bolt sem. Az egész egy végeláthatatlan lakóövezet. Ezt el is mondtam, de az ügynök rögtön megmutatta a térképen, hogy de, van bank is, bolt is. A ház ráadásul szigetelt, jobban megfelel egy kisgyereknek. Végül beadtam a derekam. Szombaton meg is nézhetem.
Hangot adtam annak is, hogy félek, hogy elviszik előlem, de megnyugtattak, hogy ha több jelentkező is van, a tulaj dönti el, ki kapja. Ez elég fairnek hangzik. Nem bíztam semmit a véletlenre. Csináltam offline térkép profilt, memorizáltam, mint állat, megnéztem utcaképen. Már egy órával előbb ott voltam. Láttam az ügynököt is megérkezni. A ház tényleg jó volt, ezért le is stoppoltam. Adtak egy rakás papírt és mondták, hogy várni kell, amíg a tulaj elfogadja a jelentkezésemet. Hétfőn közölték is telefonon a jó hírt, a tulajnak megfelelek. De le kéne tenni a foglalót. Levonhatják-e telefonon keresztül? Egy feltöltő kártyás telefonom volt nálam 5000 Ft-al. Mondták, hogy akkor be kellene jönni, mert már mások is meg akarják nézni.
Fenébe. A Sangerből bejutni Cambridge-be nem egyszerű. Kint voltam a semmi közepén. Szerencsére egy munkatársam felajánlotta, hogy bevisz a vasút állomásig. A vonat kb. 10 perc alatt Cambridge-ben volt, de ehhez negyed órát kellett autózni, mert pont akkor volt torlódás az utakon. Szerencsére viszonylag keveset késtem és kifizethettem a foglalót is. Egyébként nem értem: ugyan annak a háznak a foglalója egy házaspár esetén kétszer annyi, mint ha csak egyetlen felnőtt veszi ki.
Ezután küldtek még egy csomó papírt, amit szerencsére elektronikusan alá lehetett írni. A kis tableten szépen aláírtam mindent, és a feleségem is otthon. Ekkor derült ki, hogy kell biztosítás is, mert a tulaj ragaszkodik hozzá. Természetesen semmi gond, mert az ügynökség kapásból tudott biztosító társaságot, akik már el is küldték a szerződést, amit szintén elektronikusan aláírhattam. Nem is tudom, mit csináltam volna tablet nélkül.
Eljutottam abba a fázisba, amikor kérték a referenciákat. Erre a lépésre fel voltam készülve. Volt nálam számtalan elektronikus számla, de kiderült a feleségemtől is kell valami. Neki persze semmi nem jön e-mailen, ráadásul elutazott otthonról. A papírok miatt visszautazott, de otthon nem volt net, mert még indulás előtt kikapcsoltattam (mondván, minek, ha úgysem vagyunk otthon). Nem tudta elküldeni a papírokat, közben az ügynökség nem érte el a Sanger HR-s ügyintézőjét, mert szabadságon volt, nekem meg ki kellett költözni a szállásról. Addig meg nincs beköltözés, míg mindent le nem ellenőrzött az ügynökség. Ez volt nekem az a pillanat, mikor fejtetőre állt a repülő.
Munka után visszamentem a szállásra és mondtam, hogy szeretnék még maradni. A recepciónál a tulaj volt. Leült a gép elé és elkezdte nézni a foglalásokat. Egyre aggodalmasabb képet vágott, nagyon ráncolta a homlokát én pedig arra gondoltam: rendben, essünk túl rajta. De nem, még mindig nagyon gondolkodott, mintha ettől hihetőbbé válna a produkciója. Végül elkezdte mondani, hogy már van foglalás arra a szobára és ha áthelyezi azt a vendéget, akkor kénytelen neki drágább szobát adni, de ő már kifizette a teljes összeget, nem kérheti, hogy fizessen még. Végül kibökte, amit már tudtam, hogy ki fog: fizessem ki én a különbözetet. Szóval megkaptam ugyan azt a szobát drágábban.
Az elkövetkező napokban vándoroltak a papírok oda-vissza és elsimultak a gondok. Miután sikerült beköltözni és a szerződést is aláírtuk, gondoltam nyithatok bankszámlát. Elmentem egy másik bankba. Ott is nagyon örültek, hogy náluk akarok számlát nyitni. Kérdezték, voltam-e már másik banknál. Mondtam, hogy voltam, de holtvágányra jutottunk az NI szám hiánya miatt. Elkezdtük a papírokat kitölteni, Bemutattam az útlevelem, mutattam a munkáltató papírját, a lakászszerződést (pdf-ben elküldtem az ügyintézőnek ott helyben). Közben meghallgattam a milyen-fasza-bank-vagyunk mondókát, amit már a netes vizsgálódásaim során olvastam is. A fickó el is ment, hogy kinyomtassa és lefénymásolja az útlevelemet. Tíz perc múlva vissza is jött. Elkezdte nézni a lakászszerződést megakadt a szeme a tulajdonoson, akinek a keresztneve Mohammed. Egy percre ledermedt, majd elkezdett hadoválni, hogy ő azt hitte ügynökségen keresztül megy a lakásbérlet, nem közvetlenül bérlem az ingatlant. Mert akkor kell még egy csomó más papír. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy ügynökségen keresztül megy minden, nézze meg, ott a nő aláírása, aki Mohammed nevében eljár. Nem sikerül meggyőzni. Ismét felkapta az útlevelem, a frissen kinyomtatott lakászszerződést, meg amit még az asztalon talált, hogy ezeket most beszkenneli. Elrohant. Nekem meg az járt az eszemben, hogy ez most azt hiszi terroristákat pénzelek lakásbérlet címén. Végiggondoltam, a netes kalandozásaim során mi olyat csináltam, ami felkeltheti a GCHQ figyelmét. Megnéztem egy Crimson Jihad demót! Most biztos bekerülök a rendszerbe.
Negyed óra múlva visszatért. Egészen nyugodtnak tűnt és közölte, hogy náluk nem kell NI szám, de az NI visszaigazoló levél viszont igen vagy valami számla. Négy napja költöztem, milyen számlám lenne? De igaz is, miért nem kaptam visszaigazoló levelet? Másnap újra telefonáltam a JobCenter-be, elmondtam a panaszomat, mire közölték, hogy nem foglaltam időpontot. Én bűnöm, de határozottan emlékszem, hogy úgy indítottam a beszélgetést. Két nap múlva meg is érkezett a visszaigazoló levél. Azzal ismét bementem a bankba, majd ismét nyomtatás, ismét szkennelés, aláírás, szkennelés. Egy órát voltam bent, de az idő nagy részében csak ültem, az ügyintéző meg valahol kószált. Majd megjött a rohadt kártyával. El nem tudom mondani, mennyire örültem annak a nyavajás plasztik lapnak. Mert meg kell hagyni a magyar kártyával az esetek nagy részében tudtam fizetni (vonat automata például soha nem fogadta el), de mindig felhívták a figyelmem, hogy plusz két százalék díjat számolnak fel.
Már csak egy dolog hiányzott a teljes boldogsághoz, egy angol mobiltelefon. A bankban is mondták, hogy most még rendben van a számla, de amint lesz telefon, sürgősen jöjjek vissza. (Egy külön bejegyzés lehetne az ágy beszerzése is, de legyen elég annyi, hogy azért késtem le a házhoz szállítást, mert ők nem hívnak fel külföldi telefont. Ezt az adataim felvételénél nem jutott eszükbe közölni.) Szóval kell teló is.
A telefonról annyit, hogy az árak szinte pennyre pontosan megyegyeznek. Első látásra úgy tűnik van különbség, de amikor az összes költséget összeadjuk, ezek eltűnnek. Bementem egy plázába és négy üzletet végigjártam, adtam a hülye külföldit és szájbarágósan elmondattam velük mindent. Végül az alapján döntöttem, hogy kinél volt raktáron az adott modell.
Tehát aki nem akar szívni, az először telefont szerezzen, utána lakást, NI számot és bankszámlát.
