Az élet kódjai

Milyen furcsa, hogy már évtizedek óta tanulok biológiát, mégis vannak furcsa fehér foltok a tudásomban. Nem is olyan apróságokra gondolok, mint egyetlen anyagcsere út köztes terméke, hanem olyan alapvető dologkra, mint a nemek közötti különbség genetikája.

Az egészre úgy derült fény, hogy kaptunk egy megbízást, hogy keressük meg egy növényfajnál a nemi különbségeket meghatározó genomi régiókat. Egyszerű, nem? Emlősöknél már csináltam párszor. De ezek növények! A ploiditás kicsit másképp működik, meg önmagukat is megtermékenyíthetik. Kicsit elbizonytalanodtam.

Nem vártam nagy eredményt, de megkérdeztem a hazugGPT-t, mi a véleménye, és már ott is megfigyelhető volt a torzulás. Váltig állította nekem, hogy a növényeknél is van X kromoszóma, ami a nemi bélyegeket kódol. A dolgot az sem könnyítette meg, hogy a Cannabisnál tényleg így is van. Legalábbis a kétlaki formában. Az egylaki formánál már nincs így.

Teljesen elbizonytalanodtam. Ha növényfajon belül is eltérhet a nemek genetikája, akkor hogy fogok bármit is megtalálni? A főnököm is erősködött, hogy kromoszómális különbséget kell találnunk. Én viszont még mindig nem voltam meggyőződve, hogy eleget tudok, hogy nekilássak a melónak. Újabb cikkeket kerestem. Végül rá is akadtam a válaszra. No, nem arra, mit kell keresnem a növény genomjába, hanem arra, miért vagyok összezavarodva.

A cikk ugyanis arról beszél, hogy rosszul oktatják ezt. A biológia oktatásban emberközpontúság van, mindent azon keresztül tanítanak, a nemi különbség genetikáját is. Aztán később jön a Drosophila, ahol, hogy-hogynem szintén XY kromoszóma párok vannak. A tanulóban meg kialakul egy kép, hogy akkor a többi állatnál is biztos így van. Esetleg a tanár megjegyzi, hogy "vannak kivételek". Tovább erősítve azt, hogy a csigák, férgek, lepkék, halak, kétéltűek között megjelenő hermafroditizmus, környezeti hatásokra történő nemváltás mind valami kivétel, ami csak azért létezik, hogy tankönyvek apróbetűs részeit is meg lehessen tölteni.

A valóság ezzel szemben az, hogy az evolúció során többször alakult ki nemi dimorfizmus. Tehát a Drosophila és az ember XY kromoszómája csak a véletlen műve.

Ilyenkor mindig elgondolkodom, vajon mennyi mindenről lehet még hibás ismeretem?

Eggyik nap megnyitotam a levelezést. Benne vót, hogy beválasztottak a zelitkutatók közzé. Egész pontosan a zelitkutató pilot program pilot kiválóságos program izébe. Aztarohadt! Ez mit jelent? Mostantó csak a zelitet kutathatom? Mé csak a zelitet? Én nem akarom a zelitet kutatni.

Deaztán kiderült, hogy azt akarják még jobbb legyek. Mert akik résztvesz a programon annak megmongyák hogyan legyen jobb és írgyon D1 cikket. Én akarok írni D1 cikket, de hát franc tuggya hogy kő azt írni. Ezt má meg ke mondanijuk nekem.

És akkó aztatat mondtam, hogy bennevagyok. És hivatalos lett hogy zelitkutató lettem. És akkó kellett regisztrálni a múdira vagy moodira. Ami kicsit más, minta többi? De senki a résztevökk közű nem tudott regisztráni. Mert nem tuttuk, hol a múdi. A programm vezetői meg nem árúták el. Aztán a guglival megkerestettem. Beirtam, hogy inrul, meg minden. És én megtaláltam múdit, ami az előrning vót. Megirtam mindenkinek, mire én lettem menő a zelitkutatyók között. Azzota nekem ír ják a levelet, ha nem meggy a múdi. De montam, hogy ne irgyanak nekem, mert én is csakk ojan tahó vagyok akit ki ke okkosítani. Én nem tok másokat okosittani mert nekem is okosodnom kő.

Aztán vót megnyitó is. Zúmon. Megmonták, hogy a zegyetem mostmá elitegyetem lett, me benne van a top100-ba. És a zegyetem top100 akar maradni, mert azzal lehet menőzni. Ezé felkérték a Mérfődkövet, ami még intézett is, hogy csinájjanak még elitebbet a zegyetembő. Emondták, hogy 100 zelitkutatót választottak ki, mert a zegyetem öszes hivatkozásának 50%-t ők produkáták. És a többiek akkó micsinátak? Ménem őket javittyák fő, he? Mé minket, akik tuggyuk hogy kő cikket írni? Dehát ők tuggyák hogy köll elitegyetemet csinálni, én nem tok sömmit.

Megis kérdezzte az eggyik zelitkutató, mégis mit tud eza Mérfődkő? Mondta, hogy má 30 éve kutat. Tuggya mi azaz újjság, amibe lehet publikáni. Mégis mit tudnak mondani neki a bugrisok? Lehet, nem szószerint eztetet mondta, de ez vót a lényeg. És akkó a bugrisok megmondták, hogy ők megnézték a külfődi egyetemeket. És ott megnézték miket kapnak a kutatók és azt kapjuk mi is. Kivéve kutatási pénzt, kivéve műszereket, kivéve vegyszert,  kivéve mentessülést a közbeszerzés alúlt, kivéve fojékony szappant a budiba, kivéve tonert a nyomtatóba, kivéve védelmet, hogy ne rugjanak ki. Ja, nálunk senkitnem rugnak ki. Nálunk racionalizájják a létszámot. És a létszámm egyre racionálisabb.

De kapunk angolszövegfordítást. Ha nem hósszú a szöveg. Kapunk mentesületet a zoktatástól. Bár programm ideje leginkáb nyáron van. Kapunk kutatói szabit, de csak kéthétit. Kapunk konferecia támogatást, ha nincs mesze a konferencia. És nem drága. Ebbő a sok jóbúl lehet kettőt választani. Amit mindennki kap, az a zsé és a láthatóság. Mer a kutatok nem elég láthatóak. Én gyorsan megnéztem a kezem, de láttam. Mer apám nem vót üveges. Viszont a zúm kamera ki vót kapcsóva. Lehet ezé nem látttak. De aztatat monták, hogy csinának egy honlapott, ahó mindenki látható lesz. Ez jó, mégse kell bekapcsóni a zúmkamerát.

De csak akkó kapunk zsét, ha válalunk valamit. Például irunk D1 cikket félév alatt. Vagy kóperálunk valakivel. Vagy terjesztyük az ismeretet a nemkutatók közt. Vagy pájázunk. Vagy kapcsolatott építünk. De nincs elég majter. Hogyan épittsek így? Pláne kapcsolatot.

Aztán vót találka is. Az összes elitkutatót beterelték egy terembe és mindennki kapot egy istennevet. És meg kellett keresni a hasonszőrű isteneket. Hangozás alapján azték isten vótam, de nem ismertem a többi azték istent. Csetdzsipiti meg nem vót. A többi azték isten sem ismerte egymást, ezért bajba vótunk. Aztán a sok tanácstalan végű egymásra talát. És kiderűt, hogy mennyit dógoznak a többi zelitkutatók. Benne vannak bizoccságokban, takságokban. Mentorának, meg minden. Monta is az eggyikük, hogy a munkálya nagy része "nem számit", mer csak megbeszélés, kérelem íráss, kapcsolatartás. Mégis ez viszi el az ideje nagyrészit.

Másikuk aszt monta, sokk az oktatás, de senki nem tuggya átvenni. Akkó hogy kérjen mentesséket? Meg ott a kutatói szabi. Addig azok csinájják a melót, akik nem elitek? Aztán odagyütt egy másik zelitkutató és kérdezte hogylehet virágillat genetikát csinálni. Aztán beszéltünk. És kiderült, hogy az illat rigazából vegyület. A virágró meghogy igazábó gomba. Tehát nem is az kellett neki, amit mondott, de monta, hogy ő fizikuss. Ezé megbocsátottam neki.

Szóva reszkessen mindenki. Én vagyok a zelitkutató!

Azt hiszem szembe kell néznem azzal, hogy a Cybernetic genetics ideje lejárt. Nincs csapattag, egyedül meg nem tudok mindent megcsinálni. Próbáltam, de nem az igazi. Felesleges erőlködni. Felesleges ócska, felejthető demókat készíteni. Persze a többi scener tartja bennem a lelket, hogy "mi lenne a partikkal, ha nem adnának be produkciókat". Ez kedves tőlük, de ócska produkciókat beadni, csak azért, hogy meglegyen a létszám, felesleges.

Ezért úgy döntöttem, nem lesz több Cybernetic genetics produkció. Még kacérkodtam a gondolattal, hogy esetleg kiadhatnám az utolsó kódokat az utolsó Function-ön, és ahogy búcsúzik a magyar scene ettől a partitól, úgy búcsúznék én is. De rájöttem, hogy egyrészt lényegtelen, mert úgysem érdekel senkit ez a szentimentalizmus, másrészt csak feleslegesen elodázná az elkerülhetetlent: Abba kell hagyni.

Az Interstellarban volt egy gondolat, hogy "ahhoz, hogy az ember előre jusson, hátra kell hagynia valamit". Ez nagyon jó meglátás, mert én is látom magam körül, hogy emberek azért nem lépnek meg fontos lépéseket, mert nem akarnak megválni valami régi felesleges kolonctól. Én sem tudtam megválni a Cybernetic genetics-től, de nincs semmi oka sem, hogy megtartsam. Csak az erőlködés van vele. Ezért egy gyors, fájdalommentes döntést kellett hozni.

Aminek lenne értelme, egy másik csapathoz tartozni, ahol vannak grafikusok, zenészek és buzog az életkedv. Pontosan ezért, mikor megláttam, hogy a Wanted-en kódert keresnek, jelentkeztem. Megmutattam, mit csináltam eddig, és fél óra múlva már a csapat titkos Discord csatornájához is hozzéférhettem.

Meglátjuk, mi sül ki belőle, de bizakodó vagyok. Ha mást nem, a kapcsolati hálóm szélesedik. Ezért visz`lát Cybernetic genetics, hello MoonShine.

- Pszt, van egy tuti kütyüm. Érdekel?
- Mit tud?
- Univerzális TV távirányító!
- Akkor nem érdekel.
- Várj, és egy univerzális TV távirányító USB csatlakozóval?
- Uncsi.
- Univerzális TV távirányító USB-vel és Bluetooh-al?
- Nocsak.
- Univerzális TV távirányító USB-vel, Bluetooh-al, NFC-vel?
- Próbálj lenyűgözni.
- Univerzális TV távirányító, USB-ve, Bluetooth-al, NFC-vel és gigahertz alatti rádióval?
- Lehet, hogy érdekel, lehet, hogy nem.
- Univerzális TV távirányító, USB-vel, Bluetooth-al, NFC-vel, gigahertz alatti rádióvevővel és GPIO portokkal?
- Fogadjunk, nem tudod fokozni.
- Te programozhatod.

Oké, tényleg sok hülyeségre rá tudok kattanni, de ez most más (vagy legalábbis én másnak hiszem). A Flipper Zero egy hozzám hasonló megalomán geekeknek kifejlesztett kütyü. A fenti dolgokból mind tud egy kicsit. Nem egy Proxmark, nem egy Pandwan Pro, de elég funkciót zsúfoltak bele, hogy az embernek beinduljon a nyáltermelődése. Mindezt egy delfines körítésbe csomagolták, ami például szomorkodik, ha ki akarod kapcsolni. Egy kis retro beütése is van a monokróm 128x64-es felbontással és a csipogó hangjával.

Azt azért mindjárt az elején le kell szögezni, hogy ez nem olyan csodakütyü, mint ahogy a TikTok-on látni lehet. Aki azt hiszi, hogy megveszi, és utána titkosügynökként beosonhat minden lezárt létesítménybe, az nagyot fog csalódni. Viszont nekem például segített, hogy jobban megértsem a vezeték nélküli világot. Használat közben jöttem rá, milyen keveset tudok az engem körülvevő rádiókommunkikációról. Például számomra összemosódott az RFID és az NFC, nem tudtam, hogy ekkora különbségek vannak közöttük. Azt sem tudtam, mi az a moduláció és miért van rá szükség. De ahogy utánaolvastam, egyre több dolog vált világossá.

Ha pedig ez nem is érdekelne, akkor is jó, hogy van tartalék távvezérlő az összes otthoni berendezéshez, a belépétető kártyát sem kell cipelnem a melóhelyre, meg a kaput is ki tudom nyitni vele. Sőt, a karácsonyi fények is vezérelhetőek vele. (Akár még a szomszédé is, ha bevilágít a lézere az ablakon, [gonosz kacaj])

Viszont a funkcionalitása kiterjeszthető, hála a GPIO-nak. Sok esetben jobb választás lehet, mint egy Arduino, mert eleve van képernyője, gombok és akkumulátora. Igaz, kevesebb portot tudunk használni és a kódot írni rá bonyolultabb, de ha valaki eleve rak egy kis LCD-t az Arduinora, már azzal elfoglal 7 csatlakozót.

De a lényeg, hogy programozható. Méghozzá nagyon egyszerűen. Nem kell bűvészkedni környezeti változókkal, nem kell inkompatibilis könyvtárakkal jásztani, gyakorlatilag egy GitHub repot leszedünk, és már mehet is a kódolás.

Fontos még megjegyezni, hogy a rendszer aktív fejlesztés alatt áll, ezért nem biztos, hogy minden információ érvényes lesz két hónap múlva is. Éppen az aktív fejlesztés miatt előfordulhat, hogy egy firmware frissítés után a programunk nem fog futni. Ilyenkor frissíteni kell GitHub-ról a kódbázist és újra kell fordítani a programunkat.

A kódolás alapja egy fbt nevű szkript, amit el kell indítani a forráskód letöltése után. Ez fogja leszedni a fordítóprogramot és mindent beállít, amit csak kell. Még Slackware-en is gond nélkül megoldja a problémákat. Új programjainkat az application_user könyvtárba kell elhelyezni, mindegyiket egy külön alkönyvtárba. Ezután létre kell hozni egy application.fam nevű fájlt. Ez határozza meg a programunk paramétereit, például nevét, a program belépési pontját, melyik menüponton érhető el, stb. Egy alap application.fam a következő módon nézhet ki:

App(
appid="myapp",
name="My first app",
apptype=FlipperAppType.EXTERNAL,
entry_point="myapp_main",
requires=["gui"],
stack_size=1 * 1024,
fap_category="Examples",
)

Ezután már létre is hozhatjuk a forráskódot. Ebben a példában C-t fogunk használni, de természetesen lehetséges Rust-ban is feljeszteni. Többféle programot írhatunk. Van, amelyik a firmware része, más csak debug-olásnál indul, de ami engem érdekel, az a felhasználói programok fejlesztése, amelyek az SD kártyán csücsülnek, függetlenek a firmware-től (vagyis ha lefagynak, nem rántják magukkal az egész rendszert), és menüből indíthatóak.

A forráskódnak tartalmaznia kell értelem szerűen a belépési pontot, amit az application.fam-ban definiáltunk az entry_point résznél. A program erőteljesen támaszkodik a callback függvényekre. Ha képernyőt, nyomógombokat akarunk kezelni, különböző callback függvényeket kell definiálnunk.

Lássunk egy nagyon egyszerű alkalmazást. Létrehozunk egy teljes képernyős felületet és ott kiírunk egy szöveget. Az egyszerűség kedvéért megspóroljuk a bemenetet figyelő callback függvényt, és közvetlenül a kilépés gomb állapotát figyeljük.

#include <furi_hal.h>
#include <gui/gui.h>

static void myapp_draw_callback(Canvas *canvas, void *ctx) {
  UNUSED(ctx);
  canvas_set_font(canvas, FontPrimary);
  canvas_draw_str(canvas, 5, 8, "My first Flipper App!");
}

int32_t myapp_main(void *p) {
  ViewPort *wp = NULL;
  Gui *gui = NULL;
  UNUSED(p);
  gui = furi_record_open(RECORD_GUI);
  wp = view_port_alloc();
  view_port_draw_callback_set(wp, myapp_draw_callback, NULL);
  gui_add_view_port(gui, wp, GuiLayerFullscreen);

  do {
  }while(furi_hal_gpio_read(&gpio_button_back));

  gui_remove_view_port(gui, wp);
  return 0;
}


Ha készen van a kód, akkor a következő paranccsal fordíthatjuk: fbt fap_myapp. Programunk azonosítója előtt a fap_-nak kell szerepelnie. Ha pedig a kütyün is ki szeretnénk próbálni, akkor a következő módon tehetjük meg: sudo fbt launch APPSRC=applications/myapp. Igen, annak ellenére, hogy az application_users könyvtárban van a kódunk, itt csak az applications-t kell megadni.

Most, hogy van szép új SD kártya olvasó az Amigában, szerettem volna, ha az energia ellátása is rendben lenne. Ugyanis van az Amiga saját tápegysége, és van egy PC-s tápegység, ami csak a vinyót működteti. Ha nagy néha rászánom magamat, hogy elővegyem, elfoglalom a fél szobát ezekkel a kiegészítőkkel. Ha pedig arra vetemednék, hogy elviszem egy partira, akkor plusz táskákat kellene telepakolnom.

Ha már úgyis kell PC-s táp, mi lenne, ha az hajtaná meg a gépet is? Már van egy moduláris PC tápegységem átalakítva labortápnak, gondoltam azt ruházom fel új funkcióval, de sajnos a tesztek alatt nem tudta felpörgetni a vinyót. Kénytelen voltam egy másik tápegységet használni.

Először a PC-s tápról levágtam a felesleges kábeleket. Itt nézegettem egy ideig az ATX csatlakozót, majd arra gondoltam, ezt még fel tudnám használni egy másik projekthez, ezért eltettem. A többi kábelt csutkára visszavágtam és leszigeteltem, nehogy valami meglepetés érjen később.

Maradt egy vinyó csatlakozó, meghagytam a régi AT alaplapi csatlakozót is, hátha mégis rászánom az időt a GUS PC felélesztésére, meg négy vezeték (-12V, +12V, föld, +5V). Még a floppy emulátorokkal együtt rendeltem egy Amiga tápcsatlakozót is, arra ráforrasztottam a vezetékeket. A vezetékeket kábelkötegelővel fogtam össze.

Mivel nem volt rajta kapcsoló, kifúrtam az egyik lemezt és beletettem egyet, amit a kacatok között találtam. Sajnos kicsit ferde lett, mert megcsúszott a fúró a kezemben.

Mindent háromszor ellenőriztem. A PC-s feszültséget, a tűkiosztást a csatlakozón, a kábel színét. Néztem a neten fellelhető anyagokat, hogy semmit se rontsak el. Aztán összeszereltem, majd kimértem multiméterrel is, hogy biztosan jó helyre mennek-e a feszültségek.

Persze nem volt jó. Sikerült összekevernem két tűt. Még jó, hogy nem kötöttem rá az Amigát! Átforrasztottam a hibás részt, újra ellenőriztem mindent. Most már jónak tűnt.

Az Amigát szépen meghajtja, de a vinyó folyamatosan felpörög, majd leáll, mintha nem adna le elég teljesítményt a tápegység. Írták, hogy kellene egy 10W-os ellenállás, de ezt nem tartottam itthon. Sajnos nem sikerült tökéletesen a projekt.

Nem hagyott nyugodni, hogy a Nethunter Store nem ment a LineageOS 20 alatt a Nokia telefonomon. Egyszerűen nem volt képes kapcsolódni a hálózathoz, annak ellenére, hogy az összes többi program remekül működött.

A legjobban az idegesít ezeknél a grafikus tapicskolós programoknál, hogy nincsenek rendes logok, hibakódok. Így esély sincs rá, hogy az ember megoldást találjon. Hacsak nem fordítja le a programot magának. Gondoltam, talán a forráskódból ki fogom tudni találni, mi a nagy büdös helyzet.

A forráskód 4 éves! Átnéztem a felmerült problémákat, de csak egy embernek volt olyan gondja, mint nekek, és ő sem kapott semmilyen választ. Viszont feltűnt, hogy valaki arra panaszkodik, hogy a Nethunter Store F-Droid felirattal szerepel...

Találtam egy másik oldalt is, ahol azt javasolták, hogy az F-Droidot használjuk a csomagok letöltésére. Oké, telepítsük az F-Droidot.

Az F-Droid gond nélkül felment, tudtam böngészni a programok közül. Nyilván az appok száma erősen limitált, ráadásul az igazán szaftos dolgok hiányoztak belőle. A felhasználói felület viszont nagyon ismerős volt. Pont úgy nézett ki, mint a Nethunter Store felülete. Minő véletlen! Ekkor már nagyon erősen kezdtek az agytekervényeim összefüggéseket keresni. Mi van, ha nem csak külsőben, hanem például a kódbázisban is vannak hasonlóságok?

Úgyhogy megnyitottam a nem működő Nethunter Store applikációt, kimásoltam a repo elérési utakat és bemásoltam az F-Droidhoz. A program elkezdett letölteni, frissíteni. Két perc múlva megjelent minden program, amire szükségem volt. Nem is kellett semmit fordítani.

Fájlokat mozgatni különböző architektúrák között igencsak nehézkes. Főleg, ha ezek a gépek a számítástechnika evolúciójának különböző állomásain tartózkodnak. Elméletileg a 3.5-ös floppy, mint médium hordozható lenne, hiszen a legtöbb géphez lehet szerezni ilyen perifériát, a gyakorlatban viszont képtelenség úgy megformázni a lemezt, hogy azt minden gép maradéktalanul használni tudja.

Szerencsére a retro gépek szerelmesei, ha nem is tervszerűen, de felhasználhatóságot szem előtt tartva, megalkották azokat a perifériákat, amelyek segítségével jelenleg SD kártyával szinte valamennyi gépet fel lehet szerelni. És ez jó.

Az SD kártya remek médium. A PC-k képesek olvasni, legfeljebb egy USB olvasó kell hozzá. Pár éve még a telefonok is használták. A Raspberry-k és más mini számítógépek alapból erről indulnak. Fényképezőgépeknél kötelező legalább egy foglalat. Drónok, kütyük és még sok egyéb szerkezet is előszeretettel olvassa.

De mi a helyzet a retro gépekkel, amelyek jóval az SD kártyák születése előtt készültek? Akár hiszitek, akár nem, erre is vannak megoldások.

A hagyományos kislemez meghajtókat ki lehet cserélni HxC-re, ami egy teljes értékű floppy emulátor. Tehát minden eszköz, ami 3.5-ös floppyvan van felszerelve, felszerelhető SD kártya olvasóval. Csak szétkapjuk a gépet, floppy olvasó ki, HxC be. Még az olyan huncut dolgokat is kezeli, ha esetleg a floppy kábel fordított polaritást igényel. Mivel egy SD kártya, még az ősi fajtából is többszöröse egy floppy kapacitásának, ezért több floppy lemez képet rakhatunk a kártyára, amik közül az előlapon kis gombokkal tudunk kiválasztani.

Ilyen eszköz került a GUS-os gépbe és az Amiga 1200-be.

Az Amiga esetén úgy döntöttem, a házat is megfaragom. Még a korai időkben egy teljesen autentikus Amigát szerettem volna, de a gép, amit meg tudtam venni, már eleve faragott volt, ezért erről a tervemről letettem. Most, hogy a floppy emulátor is több helyet kért magának, szívbaj nélkül kivágtam a megfelelő helyet.

A doksi szerint nézni kell, hogy a kábel melyik felén fut a piros csík, ami a polaritást jelöli, de szerintem inkább az alaplap jelzéseit kell nézni, mert az a biztos (kivéve persze csavart kábelnél).

Az SD kártyát FAT32-re kell formázni. Linux alatt ez elég egyszerű, csak a mkfs.fat -F 32 opciót kell használni. Ha nem ezt tesszük, vagy az SD kártya nem kompatibilis az emulátorral, akkor a kis LCD a reading FAT... üzenetet fogja kiírni, és nem csinál semmit.

Kell egy konfigurációs állomány is az SD kártyára. Ezt az emulátorhoz tartozó programmal tudjuk elkészíteni. Van Linuxos verziója, amit egy-két apróságtól eltekintve gond nélkül tudtam használni. A konfigurációs fájlt az SD kártyára kell másolni.

Ezután jöhetnek a lemezképek. Bár sehol nem írják explicite, de az emulátor csak egyetlen formátumot kezel. Igaz, a hozzá tartozó program tud konvertálni szinte mindent, maga az emulátor csak a HFE formátumot kezeli.

A GUS-os gépbe először rosszul raktam be a meghajtót, ezért nem tudta olvasni a képfájlokat. Másodszor viszont nem tudom, mi történt, de a HxC szó szerint elfüstölt. Először azt hittem véletlenül a 12V-os ágat kötöttem be, de a csatlakozó kialakítása olyan, hogy nem lehet rosszul bekötni. Minden esetre az akció után a számítógép sem ad képet. A ventillátorok felpörögnek, de a power led csak villog. Egy ideig nem kell GUS demókat néznem, azt hiszem. Remélem a GUS nem ment tönkre, mert azt nem tudom pótolni.

A C64 esetén nekem egy SD2EIC teljesít szolgálatot. Ez nem a legtökéletesebb megoldás, mert nem biztosít teljes 1541 kompatibilitást. Mit jelent ez a gyakorlatban? A demók 90%-a nem fut, a játékok közül pedig azok, amelyek "folytontöltősek", tehát rendszeresen használják a merevlemezt. Lehet változtatni a meghajtó kódját, ezért egy 1541 mellett második meghajtóként is használható.

Viszont az intrókat, és a játékok óriási részét gond nélkül használhatjuk. Grass le is töltött egy nagy halom scene alkotást, amit SD2EIC-bel tudok használni.

A dokumentáció szerint legalább 2GB méret kell, meg gyors sebesség, de nekem gond nélkül ment egy 256MB-os kártyával is. Ekkora helyre rettenetes mennyiségű játékot lehet pakolni, így ennek az elavult kártyának is új felhasználási lehetőséget teremtett.

Itt is több lemezképet használhatunk, amelyeket lehet váltogatni. Én az FD64 programot használom, tökéletesen megfelelt, nem tapasztaltam hibát.

Az SD kártya, mint univerzális adathordozó kiváló megoldás a fájlok átvitelére. Netről PC-re letöltve a fájlokat könnyedén SD kártyára másolhatom és a megfelelő eszközzel más gépekre tudom átvinni azokat. Nem kell CD-re írni, nem kell furcsa kábelekkel össze nem tartozó perifériákat összekötni. Egyszerű dolgoknak is lehet örülni. Az élet szép.

Legújabb publikációnk elég érdekes volt. Vaddisznó béltraktusában kutakodtunk baktériumok után. Az én feladatom a 13 baktérium genom összerakása volt. Csak Illumina szekvenciák voltak, tehát semmi eget rengető módszert nem kellett használni. A legrosszabb összerakás is 60 kontig volt, de nem is volt cél, hogy teljesen meglegyen a referencia. Utána a genomban különböző gén családokat kellett keresnem, majd az azonosított géncsaládok filogenetikai elemzését végeztem.

Nem volt bonyolult, Viszonylag hamar végeztem vele, és a kézirat is sokkal hamarabb elkészült, mint a többi projektnél. Tulajdonképpen 1 év alatt megszületett.

Habár a módszerek, amiket használtam, pont ugyan azok voltak, mint a többi bacis cikkemben és elküldtem a teljes jegyzőkönyvemet is, többször is az jött vissza, hogy "nem tudják, mit csináltam". Például nagyon érdekelte őket, hogyan rajzoltam a törzsfát, ami igazából két sor R kód: Betöltöm a mátrixot, kiplottolom. A többszörös illesztés igényel jóval nagyobb odafigyelést a változatos paramétereséz miatt, de az persze senkit nem érdekelt.

De a fa kirajzolása az teljesen más volt. Még a kéziratba is betették a két sor R kódot, bár az R értékadó operátora átalakult nyíllá, hála a Word csodálatos képességeinek. Mikor megláttam a kéziratot, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Értem én, hogy a tudománynak átláthatónak kell lenni, de azt sem írták le, milyen márkájú pipettával mérték ki a vegyszereket. Szóval ezek ilyen felesleges részletek. Kértem, hogy vegyük ki őket.

A másik, amin ledöbbentem, egy heatmap volt. Én tényleg sok heatmappet láttam és generáltam, de ez volt az első, amit Word táblázatban készítettek el. Heatmap. Nem Excelben, hanem Wordben. Igazából most sem tudok túllépni rajta. Felajánlottam, hogy elkészítem R-ben, de nem kérték. Igazából egyetlen javaslatomra se érkezett válasz, mert annyira gyorsan kellett beküldeni a kéziratot, hogy még egyszer nem is küldték körbe a javításokkal. (Vagy csak én nem kaptam, mert látták, mennyit akadékoskodok.)

Egyetlen említésre érdemes dolog történt, az egyik bíráló teljesen kiakadt a Bacilus substilis-el kapcsolatos eredményektől. Hosszan ecsetelte a problémákat ezzel kapcsolatban. A probléma csak annyi, hogy az egész cikkben egyetlen B. substilis sem szerepelt. Sehol. Még az irodalom jegyzékben sem. Persze az editor sem vette észre, hogy egy Lactobacillus-os cikkben mit keresne Bacillus substilis.

Mikor erre felhívtuk a szerkesztők figyelmét, akkor már zöld utat kapott a cikk, és ment a kiadóhoz.

Már annyi különböző melót csináltam, hogy erről a cikkről teljesen megfeledkeztem. Őszintén szólva, nem is tudom, pontosan mit csináltam. Csak jöttek egymás után a kérések, hogy keressünk mutációt itt, fúziós fehérjéket ott, annotációt amott. Összefolynak a feladatok, határidők.

Úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül. Felvette velem a kapcsolatot egy szerzőtársam, mert már ő sem emlékezett pontosan melyik munkából született ez a cikk. Böngésztük a régi levelezéseket, még egy megbeszélést is tartottunk, ahol nyomoztuk, ki mit csinált ebben vagy a többi, még meg nem jelent publikációban.

A témák csak gyűlnek, PhD hallgatók jönnek-mennek, majd a témák gazdát cserélnek. Én meg nem követem mindezeket, csak táblázatokat generálok szekvenálási adatokból. Hova vezet mindez? Régen minden projekttel tisztában voltam. Emlékeztem, mit miért csináltam, átlátható volt számomra a teljes folyamat. Most pedig 20 kutatás felé szétaprózva dolgozom, és nem tudom, melyikkel hol tartok. Van egy listám, amin kipipálom, ha valami készen van, és megyek a következő pontra.

Egy projektnek vannak fázisai. Van eleje, közepe, vége, mint egy általános iskolai fogalmazásnak. Manapság számomra semminek nincs eleje, sem vége. Minden összefolyik. Az egyes projektek helyett kérések sorozata van, amik futószalagon érkeznek, mert minden projekthez ugyan azokat a lépeseket kell csinálnom, ugyan olyan módszerekkel. Nem kell gondolkodni, csak kicserélni a paramétereket, és már fut is az elemzés. Nem is látom a különbséget közöttük. Ha a levelezésben mégis meglátok valami projekt-szerűségre utalást, azt sem értem, mert három betűs rövidítésekkel vannak tarkítva. Számomra csak heatmap-ek, táblázatok, listák vannak.

Nem szabad ebbe az állapotba kerülni. A cikk jó, a cikk kell. De a cikk nem lehet cél. A cikknek eszköznek kell lenni, hogy célokat érjünk el. Azt hiszem, ebben az esetben még a kéziratot sem láttam, csak egy email jött, hogy az egyik bíráló hiányolta az adatbázisok verziószámát, és kérték, hogy azokat küldjem el. Innen tudtam, hogy lesz új publikáció. Még az is lehet, hogy további cikkeim is vannak szerteszét, csak a bíráló nem kifogásolt egyetlen bioinformatikai elemzést sem, és ezért nem is írtak róla nekem. Majd utánanézek. Ha végeztem a következő táblázattal...

Az év első magyar bioinformatika tematikájú konferenciája nagyon furcsa volt számomra. Annyi előadót zsúfoltak az egyes szekciókbat, hogy mindenkire csak 10 perc jutott. Nyolc perc jutott az előadásrai, amit valamennyi előadó be is tartott. A fennmaradó két perc a kérdésekre jutott. Ketten visszaléptek az előadástól, mégis folyamatosan csúszott a program, pedig még a szünetekből is faragtak a szervezők. A szekció szünetekben úgy vettük magunkhoz a pogácsát és a kávét, mint a Fókák a kiképzésen.

Bár már én is veterán korú vagyok, elég kevés embert ismertem, amin meg is lepődtem. Voltak ismerős arcok, de a legtöbb előadóról még soha nem hallottam. Megérkezett az új generáció.

Than Nándor: A praeeclampsia korai betegségútvonalai és molekuláris alosztályai – rendszerbiológiai eredményeink
A terhességi magas vérnyomás egy nehezen azonosítható állapot, csak akkor veszik észre, amikor már késő. A csoport megpróbálkozott egy rendszerbiológiai szemlélettel, hogy miként lehet ezt előre jelezni. Az anya, a placenta és a magzat különböző tulajdonságaival korreláló biomarkereket kerestek. Az eredményeket 10-14 fehérjére tudták szűkíteni, amit vérteszt alapján lehet azonosítani.

Bödör Csaba: Újgenerációs szekvenálás és bioinformatikai algoritmusok alkalmazása a mindennapi molekuláris diagnosztikában
Ezen projektek némelyikében én is részt veszek, de az előadás így is tudott újat mondani. Különböző tumortípusokra léteznek génpanelek, amelyekkel a lehetséges a tumor alcsoportok azonosítása és ezáltal jobb terápia alkalmazása. Van egy Palladis nevű rendszerük, amivel a beteg adatok tárolhatóak és vizualizálhatóak. Használják a PierianDX nevű döntéstámogató rendszert is.

Schmalz Dániel: Onkológiai biomarkerek jelentősége a génpanelek alkalmazásában
Az immunterápia alapvetően két módon valosulhat meg. Az első az immunellenörző pont gátlása, a második a PARP gátlása, ami a DNR repair inaktivációja. Ha az NMR nem javítja ki a hibákat, akkor a frame shift mutációk feldúsúlnak. Teljes exom szekvenálással meghatározták a tumorsejtekben a mutáció/megabázis jellemzőt. A másik jellemző a DNS törések száma. Ugyanis a DNS töréseket javító mechanizmus sérülésénél (mint amilyen a BRCA 1 és 2) ezek száma fog megnövekedni. A PARP inhibítorok ilyen esetben segíthetnek.

Posta Máté: Omika és rendszerbiológiai vizsgálatok habituális vetélésben: trophoblast működészavar és gyulladásos folyamatok kritikus szerepe
A fogantatások 50-70%-a vetéléssel végződik, és az esetek felében az okokra nem derül fény. Ezért szereztek szövettani mintákat habituális vetélésekből és abortuszokból. Ez utóbbi a kontroll csoport volt. Sikerült 1537 gént azonosítani, amiből 113 gén a placentában expresszálódik. Négy génmodult sikerült azonosítani. A graft versus host betegség volt a legszignifikánsabb ontológiai kategória. Tehát vetélésnél a szervkilökődéshez hasonló folyamat játszódik le.

Bukva Mátyás: Extracelluláris vezikulák, mint a tumorasszociált protein mintázat hordozói
Vezikulák tartalmából lehet-e a tumorra következtetni? A vezikulák tartalma függ a kibocsátó sejt összetételétől, speciális tulajdonságuk, hogy képesek átmenni a különböző barriereken. Logisztikus regresszió segítségével azonosítottak fehérjéket, majd lasso szelekcióval sikerült a fehérjék számát 172-re csökkenteni.

Menyhárt Otília: Multipletesting.com: hatékony megoldás többszörös hipotézis teszt korrekciójára
Többszörös teszt korrekció fontos, de a biológusok nem szeretik az R-t. Ezért csináltak erre az egyszerű lépésre egy weboldalt.

Csősz Éva: Molekuláris hálózatok az elhízás, cukorbetegség és atheroszklerózis kutatásában
Hálózatokat készítettek proteomikai, transzkriptomikai adatokból. Mintákat vettek kettes típusú cukorbetegekből, elhízott, de nem cukorbeteg emberekből és az eredményeket megnézték a hálózatokon. Saját adatbázist fejlesztettek és sikerült géneket azonosítani, amelyek egyik vagy másik csoportra jellemzőek.

Rajkó Róbert: Bioinformatika - Biokemometria
Bevallom őszintén, fogalmam sincs, miről szólt az előadás. Először arról volt szó, mi a bioinformatika, majd mi a biostatisztika, utána a D1 és Q1 cikkek számítási módjáról, majd láthattuk, hogy a Matlab milyen eredményt ad egy differenciál egyenletre, ha két különböző megoldó algoritmust használnak.

Szüts Dávid: Humán sejtek spontán mutagenikus folyamatainak megértése mutációs szignatúrák használatával
Egy sejttípusban kiütötték a Rev1 és Rev3  DNS repair mechanizmust és nézték, milyen hatása van ennek a mutációs szignatúrákra. Komponensekre osztották a szignatúrákat. Sikerült két komponensre szűkíteniük a spektrumot. A szubsztitúciós mutációk száma lecsökkent, de cserébe hosszú deléciók és kópiaszám változások szaporodtak fel.

Magyar Csaba: Mutual Synergistic Folding fehérjék azonosítása molekuladinamikai szimulációkkal
Egyes fehérjék egyedül rendezetlenek, de más fehérjékkel együtt feltekeredve rendezettek lesznek. Ezekre az esetekre ugye nem működik az AlphaFold, de még az AlphaFold multimer sem. Készítettek egy adatbázist is, ahol a különböző eredményeket tárolják.

Páhi Zoltán Gábor: Emlőtumor-specifikus szérum miRNS-profil elemzése gépi tanulás módszerével
A miRNA-ek stabil vegyületek, amelyeket többek között qPCR-el is ki tudnak mutatni. Van közöttük tumor szupresszor és onkogén is. A kísérlet célja, hogy lehetővé válljon csupán a vérszérum vizsgálatával olyan miRNS markerek azonosítása, amelyeket a diagnosztikában is használhatnak. Pearson korrelációt, PCA-t és PAM klaszterezést használtak. Az eredmények hatékonyságát ROC görbével mérték. Azt találták, hogy több miRNS kombinációjával jobb diagnosztikai eredményeket érhetnek el. Kandidánsaik a mir15a és mir16.

Fekete János: ROC elemzés - biomarker azonosítására alkalmas webes eszköz alkalmazása
Az előadást már hallottuk egy párszor. Semmi újat nem tartalmazott.

Juhász János: Baktérium-bakteriofág interakciók ágens-alapú modellezése
A fágok lehetnek virulensek és temperáltak. A baktériumok restrikciós modifikációval vagy CRISPR-el védekeznek. Egy ágens alapú modellezéssel vizsgálták, milyen lehetőségei vannak a két élőlénycsoportnak különböző feltételek esetén. Nem meglepő módon, ha a fág erős, kiírtja a teljes baktérium populációt, és ezzel együtt saját magát is. Amennyiben a baktérium képes védekezni, akkor nem pusztul ki. Ha csak temperált fágok vannak, akkor az eredmény az lesz, hogy minden baktérium fágot fog tartalmazni. Ha a szimulációban CRISPR és temperált fágok is vannak, stabil együttélés lesz.

Daróczi Gergely: R közösségek Magyarországon és a nagyvilágban
Ez egy könnyedebb előadás volt, megtudtam, hogy némelyik R meetup olyan, mint egy demoparty.

Horváth Péter: Élet a pixelek mögött: daganat és víruskutatás mesterséges intelligenciával
Ez az előadás olyan volt, mint egy sci-fi. Felépítettek egy olyan rendszert, amibe bemegy egy szövet, barcode-ot kap, azt automatikusan elemzi egy tanuló algoritmus, ha daganatot talál, autamatikusan megkeresi, egy robot lézerdisszekcióval kivágja és küldi molekuláris analízisre. Terabyte-os adatokat generálnak naponta, mert mindent egy adatbázisban tartanak, és az eredményeket azonnal visszavezetik a tanuló algoritmusba, hogy még pontosabban tudja azonosítani a következő mintát. A kutatót pedig egy kereső segíti, ami a képes hasonló sejteket mutatni.

Barta Zoltán: Mélytanulás a természetvédelemben
Már az ökológia sem olyan, mint amit az egyetem alatt csináltam. Ott még bizony vagdosták a csapdába esett kisemlősök lábujját. Ma már vannak kamera csapdák, amelyek sok adatot generálnak, de rengeteg fals eredményt is, amit nehéz feldolgozni. Ezen segíthet a mélytanulás, de ennek nagy az erőforrás igénye, a betanított rendszer nehezen alkalmazható más esetre (bár nem értem, a transfer learning miért nem működhet). Még más területen bevetve ugyan azt az algoritmust is csökken annak hatékonysága.

Falus András: Mesterséges intelligencia alkalmazása a biológiai és orvosbiológiai kutatásokban
Ez az előadás nem szólt másról, mint felvetített cikk címekről. Bár az elején az előadó hírdette, hogy "megnézzük, mi van a black boxban". Erről mégsem volt szó. Helyette hektikusan ugrált különböző témák között. Mikor leült, hallottam, hogy a mellette ülőnek odaszólt: "Túl kevés volt az idő". Kivételesen ennek most örültem.

Ligeti Balázs: Genomikai nyelvmodellek és transfer learning a bioinformatikában
A hagyományos gépi tanulás során sok adattal létrehoznak egy prediktív modellt és azt használják. Amennyiben nincs elég cimkézett adat, akkor használhatják a transfer learning-et, amikor is sok, általános célú adaton előtanítják a rendszert, majd a kis mennyiségű speciális adattal finomhangolják azt. Ezt a  megközelítést használták itt is, ahol egy nyelvi modellt előtanítottak, majd 1000 nukleotid hosszú bakteriális szekvenciákon finomították a rendszert. A cél a promóterek azonosítása volt egy bináris klasszifikálással. Rövid szekvenciáknál jól működött a rendszer, de amikor genomokra engedték rá, akkor rosszabb eredményt produkált. Az előadás után megkérdeztem, hogy miért jobb a nagy nyelvi modellek használata, amire azt a választ kaptam, hogy ezek kontextus függő eredményt tudnak adni, szemben mondjuk az autoencoderrel.

Ezután egy kerekasztal beszélgetés következett Ari Eszter vezetésével, ahol a gépi tanulás mindennapi hasznáról volt szó. Elhangzott egy csomó eszköz, amit napi szinten lehet használnia egy kutatónak a munkája során. A chatGPT csak egy porszem volt ezek között. Ahhoz képest, hogy hírközlő médiákban micsoda pánikkeltés megy, itt nem láttam, hogy annyira egymásnak feszültek volna a pro és kontra érvek. Igazából elég rezignált volt a legtöbb kutató. Annyit jegyzett csak meg az egyikük, hogy a mesterséges inteligencia alkalmazásánál hiányolja a kritikai gondolkodást. Úgy látja, hogy nagyon könnyen elfogadják az emberek azokat az eredményeket, amelyeket egy ilyen rendszer ad. Ezzel úgy egyetértettek az emberek és a kerekasztal beszélgetés véget is ért.

Barta Endre: ChIPSummitDB adatbázis bemutató
Ebben az előadásban is érdekelt voltam. Ezt az adatbázist mutatták be.

Deutsch Norbert: DisCanVis: Integrált szerkezeti és funkcionális annotációk vizualizációja a rendezetlen fehérjékben található rákos mutációk hatásának jobb megértéséhez
A rendezetlen fehérjék hibás működése tumoros elváltozásokat okozhat. Ezeket a hibákat gyűjti ez az adatbázis, ami 30 annotációt tartalmaz.

Mentes Anikó: SARS-CoV-2 receptor-kötő domén mutációinak modellezése AlphaFold2 segítségével
A SARS-CoV-2 mutációk befolyásolhatják a tüske fehérjék szerkezetét. Ezért a PDB-ből letöltötték a mutáns szekvenciákat, majd AlphaFold2-vel meghatározták a térszerkezetüket. A térszerkezeteket illesztették a referenciához, és nézték a potenciális eltéréseket.

A Mr. Robot egyik részében a főszereplők mobilról hekkeltek és kíváncsi voltam, hogy ez mennyire reális. Elkezdtem túrni a netet. Mint kiderült, a Kali Linuxnak van Androidos változata NetHunter néven. Méghozzá többféle változatban, attól függően, mennyi buherálásra hajlandó valaki.

Elkezdtem a használt mobilokat kajtatni. Olyan típusokat kerestem, ami nem drága és van hozzá hivatalos verzió, hogy ne nekem kelljen fordítanom a kódot. Sajnos nem olvastam el részletesen a telepítési útmutatókat, ezért egy Nokia 6.1 Plus-t vettem. Ez több szempontból is hibás választás volt, de erről majd később.

Jótanács: ha valaki olyan telót akar, amin NetHunter fut, akkor olvassa el a telepítési útmutatókat, töltse le hozzá az összes fájlt, csak utána vegye meg a készüléket. Ha valamit nem tud letölteni, akkor nem adott ki egy csomó pénzt feleslegesen.

Az első akadály ott volt, hogy Nokia 6.1-en a bootloadert nem lehet csak úgy kikódolni. Az egyetlen megoldás, hogy letöltünk egy programot, ahhoz szerzünk egy egyszer használatos jelszót, amiből egy napra az egész világon csak 15-t adnak ki, és negyed óráig lehet felhasználni. Vagy fizetünk a kikódolásért.

Pár napig próbálkoztam a jelszó megszerzéssel, de hamar ráuntam. Úgy tűnt, a világon mindenki Nokia telefonokat kódol ki, mert egyszer sem voltam benne az első 15 szerencsés próbálkozó között.

Gondoltam, jó lesz nekem az a verzió is, ahol nem kell rootolni a készüléket, csak feldobja az ember a NetHunter alkalmazásboltot és válogat, amiből lehet. Jótanács 2: Kedves olvasóim, ez a verzió nem jó. Teljes egészében használhatatlan. Még a Google Play-en is jobb programokat lehet beszerezni, mint ami abban van.

A második próbálkozás a termux-os verzió volt. Ez már egy fokkal jobb. Legalább van egy jó konzol benne, ahol az alap parancsokat be lehet gépelni. A grafikus felület nagyon nehezen használható, mert kicsi a képernyő, de a konzol teljesen jó. Ezzel már lehet egyszerűbb dolgokat csinálni. Viszont hamar kibukik, hogy hiányzik a root hozzáférés. Például több nmap keresés csak root jogokkal megy, és hiába írjuk be, hogy sudo, hibaüzenetet kapunk. Úgy tűnik a sudo csak a termux-on belül él, az alacsony szintű rendszererőforrásokat továbbra sem érhetjük el.

Egyre csak oda kanyarodtak vissza a gondolataim, hogy mégis csak rootolni kellene a telót. Már eltelt pár hónap, mikor egyszer unalmamban megint kértem egy egyszer használatos jelszót. És kaptam! Hmm. Másnap mindent előkészítettem, hogy beleférjek a 15 perces intervalumba. Végrehajtottam a lépéseket és sikerült kinyitni a bootloadert!

Szerencsére a további lépésekhez már nem muszáj Windows-os gépet használni, viszont az Android SDK-t telepíteni kell a gépre. Sajnos az egyes leírások itt kezdtek eltéréseket mutatni, hogyan is kell installálni a NetHuntert. Abban viszont valamennyi leírás egyetértett, hogy telepíteni kell a LineageOS-t.

A gond csak az volt, hogy ehhez a telefont típushoz a hivatalos telepítő szerint a NetHuntert csak a 18.1 verziójú LineageOS-re lehet felrakni. Ez a verzió egyszerűen nem létezik. Csak a legújabb van fent. Végül hosszas hezitálás után úgy döntöttem, felteszem a legújabbat, a 20-as verziót, talán sikerül azzal is a mutatvány.

Ez nem volt bonyolult. Először fastboot módba kellett rakni a telót. Kikapcsolt állapotban rádugni a számítógépre (amitől persze bekapcsolt a nyomorult, tehát újra ki kell kapcsolni), majd lenyomni a hangerő fel + bekapcs gombot. Ha valami megjelenik a képernyőn, engedjük el a bekapcsoló gombot, de a hangerőt ne. Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer csak erre a telefonra vonatkozik. A másik megoldás platform független:

adb reboot bootloader

A számítógépen adjuk ki a következő parancsokat (ezek az Android SDK részei, a boot.img a LineageOS fájlja):

fastboot flash boot boot.img
fastboot reboot

Ezután újra bootolunk fastboot módba. Az új fastbootnak lesz egy csomó plusz funkciója. Az egyik, hogy le tudjuk cserélni az oprendszert. Itt ez a videó volt a jó megoldás. Tehát bemegyünk az új fastbootba, ahol lesz egy olyan opció, hogy Apply update. Ha kiválasztottuk, elfogadtuk az opciót, akkor kiadhatjuk a következő parancsot:

adb sideload lineage-20.0-20230518-nightly-DRG-signed.zip

Hurrá, megvan a LineageOS. Ez egy teljesen minimális oprendszer. Lehet telefonálni, netezni, meg fényképezni. Nincs GMail, Asszisztens meg a többi hülyeség. Viszont, mivel Android kompatibilis, elméletileg az appok felmennek rá.

Egy csomó leírás szerint fel kell rakni a GApp-ot. Elég sokára esett le számomra, hogy ez a sok Google vacak. Igazából nem értem, miért jó egy egyedi oprendszert felrakni, ha utána minden erőnkkel azon vagyunk, hogy Google-ösítsük. Akkor már maradhatunk az Androidnál, nem? Mindegy, én nem tettem fel ezeket.

Mivel ez egy új oprendszer, újból aktiválni kell a fejlesztői módot.

Amit még fel kell rakni, az a Magisk. Ezzel szerezhetünk root jogokat a telón. A doksik említik még a TWRP-t, de ez igazából felesleges, mert a LineageOS eleve tartalmaz saját bootloadert, ahol saját cuccokat telepíthetünk.

A Magisk hivatalos doksija számomra érthetetlen. Egyfolytában valami képfájlt akar foltozni, de azt nem értem, melyiket. Mint kiderült, ha adb sideload-al telepítjük, akkor erre nincs is szükség. Az egész folyamat jóval egyszerűbb.

Jöhet a NetHunter. Először ezt is adb sideload-al telepítettem, valami települt is, de nem működött. Elment 37%-ig, majd kaptam egy Success nevű hibaüzenetet. Újraindítás után pedig minduntalan fastboot-ba kapcsolt. Még ki sem tudtam kapcsolni. Azt hittem, használhatatlanná tettem a telefont. Végül újra feltettem a LineageOS boot loaderét, és újból használható lett a rendszer. Ismét fel kellett tenni a Magisk-et, de legalább még használható volt a teló.

Jöhet a B verzió. Megpróbáltam a Magisk-en keresztül telepíteni a NetHunter-t, azzal jobb eredményt értem le, egyszerűbb is a folyamat. Ehhez annyit kell tenni, hogy felmásoljuk a NetHunter zip-et, a Magisk applikációban kiválasztjuk a modult, majd megkeressük a NetHunter telepítő fájlt, és telepítünk.

Nekem egyetlen dolog nem működött, mégpedig a NetHunter Store. Úgy tűnik, mintha nem tudna kapcsolódni a hálózathoz, miközben az összes többi komponens vígan használta az internetet. Azért az eredménnyel viszonylag elégedett lehetek.

A parti elég nyögve-nyelősen indult számomra. Sokáig még az sem volt biztos, hogy el tudok menni, a család hetente változtatta a terveket a QB hétvégéjére. A végén szerencsére mégis úgy alakult, hogy el tudtam menni, de ennek a sok tesze-toszaságnak a releasek itták meg a levét. Nem készültem el semmivel.

A Matthew-nek beígért demó még mindig közepes állapotban van, de legalább még egy résznek az alapját sikerült megcsinálni. A csapat bővítés sem sikerült, ami tovább rombolta a motivációmat. Mikor láttam, hogy nem leszek kész a demóval, nekiláttam az egyik régi 256byte kezdeményt gatyába rázni. Igazából ezzel is sikerült előbbre jutni, de még látszik, hogy nem vagyok az assembly kódolásban olyan rutinos, hogy minden hibát egyből felderítsek. Egy előjel hibát nem sikerült megtalálnom, amitől a maradék kedvem is elment a kódolástól.

Úgy jártam, mint a viccbéli székely fafaragó, aki a mestergerendából végül a fogpiszkálóig jutott. Csak én még a fogiszkálót is elrontottam.

Legalább az egyesület dolgaival jól haladtam, mert sikerült kinyomtatnom a módosított alapszabályt, és a támogatásokról szóló határozatokat is alá tudtam írni. Ezt is a partin szoktuk megejteni, mert ott jelenik meg minden tag.

Az időjárás is pocséknak igérkezett. Öreg csontjaim fáztak, de erre legalább fel voltam készülve extra ruhákkal.

Az emberekkel sikerült beszélnem. Matthew nem volt mérges a demó csúszása miatt, sőt teljesen fel volt pörögve. Készített játékot, zenét, grafikát, fotót. Ellensúlyozta az én lustaságom. Szinte mindegyik beszélgetésben előkerült Az Utolsó Function. De találkoztam egy vészmadárral, aki már arról beszélt, hogy jövőre egyetlen magyar parti sem lesz. Mondtam neki, hogy nem igaz.

Az első kompóblokk egész jó volt. A grafikák közül az oldschol releasek vitték a prímet. A fotók száma kényelmes volt, bár volt egy olyan érzésem, hogy Amigán bogarat mintha már láttam volna (és tényleg!). A játékok közül volt egy poén, ahol Feryx bőrébe bújva kellett megmenteni a demópartit úgy, hogy demoscenereket dobált CRT monitorokkal. Ez a finoman szólva is kontraproduktív hozzáállást sok poénnal fűszerezték, bár némelyik számomra érthetetlen volt. Például a Game Over feliratot egy hibaüzenet kíséri, ami a készítő szerint "feature, mert akkora a Game Over, hogy elszáll tőle a program". Volt egy kalandjáték, ahol gyilkosságot kellett nyomozni a QBPartyn. Ezt már csak a poén kevdéért is végig fogom játszani. Netro egy régi C64 játék remakejét készítette el, TomCat egy logikai játékkal lepett meg minket, DerHase pedig valami macskairtós pong játékkal nevezett.

Azt kell mondanom, hogy a QBParty elindult a nemzetközivé válás útján. Egy argentín zenei együttes jelezte, hogy fel akarnak lépni, a szervezők meg rábólintottak. De igazából senki nem gondolta (talán csak az argentínok kivételével), hogy ténylegesen el is jönnek. Eljöttek, hoztak releaseket és egy koncertet is adtak.

A hazai demoscene közönségnek biztos vagyok benne, hogy teljesen szoktaltan hangzást hoztak. A zene nagyon más, mint amit megszoktunk, és én ezt pozitív dolognak fogtam fel. Például nem volt olyan hangos, hogy kiszakadjon a dobhártyám. Az emberek nem is menekültek ki, mint más koncerteknél lenni szokott. Akusztikus hangszerrel előadott koncertet adtak, miközben a háttérben DOS alatt futó VJ ment.

Akiknek az igazi parti kint van, azoknak Viti továbbra is nagyüzemben állította elő a grillhúsokat. Amikor meg nem sütött, lézerezett. Wild kategóriában indult. A mostani lézer annyiban volt más, hogy színes volt. A ködgépe elromlott, de McGyver-módra improvizált egyet, ezért a compóblokk nem akadt fenn.

A vonat miatt majdnem leléptem, de Aha felajánlotta, hogy elhoz a kompóblokk után, ami nagyon pozitív volt, mert akkor itt tudtam maradni és első kézből írhatom a tapasztalataimat a második kompóblokkról is.

A 256 byte intrók kellemes meglepetéssel szolgáltak. Antiemestől kaptunk egy kicsi részecske szimulátort, ami nagyon ügyes volt. A végén persze már látszott, hogy fake a fizika, de az eleje nagyon meggyőző, nekem tetszett. A TomCat - ern0 páros ismét kreatív volt a Magyar Népmesék feldolgozással, de a nosztalgia vonat sem segített BiTL ellen, aki egy óriási path tracing labirintust rakott ki. Borítékolható volt az első helye.

Új elem volt a 45 másodperces demó, ahol egyetlen part segítségével kellett elkápráztatni a nézőket. Eredetileg a kezdőket akarták motiválni egy külön nekik szánt kompóval, de félő volt, hogy helyette rengeteg veterán fog trollkodni álnéven, ezért változtattak rajta. A release dömping végül elmaradt, csak hatan gondolták úgy, hogy megmérettetik magukat. Egy kis keverés is volt. A Dilemma alkotása nem felelt meg a kiírásnak, de a szervezők mégsem diszkvalifikálták. A nézők meg is szavazták nyertesnek, ami viszont némi feszültséget okozott, elvégre egy szabályt szegő alkotás nyert. Végül úgy oldották fel az ellentétet, hogy egy fekete kacsát adtak nekik különdíjként, és az első három pedig az utánuk következő helyezettekből került ki.

Lusta 4K kategóriában (ez a 8K intró volt) csak egy bátor csapat mert indulni, teljesen vállalható alkotás volt.

Oldschool platformon a négy C64 demó hatalmasat harcolt a helyezésekért, aminek Kaszi75 itta meg a levét. A kompó maga visszafogott volt, a scrollernél és egyetlen képernyőnél senki nem mert bonyolultabb dolgot bemutatni.

PC demók esetén senki nem panaszkodhatott, hogy nem jutott neki díj, mert pont hárman voltak. Netro egy Fermi paradoxon utánérzést hozott, bár elmondása szerint inkább a 80-as évek sci-fi toposzai jártak az eszében, mint a Mercury 64K intrója. A Fresh!Mindworkz címében a ismét megjelent a droid szó, ezzel folytatta a korábbi hagyományokat. Látványra hozta a kötelező színvonalat. Jimmi Rust engine működött. Pont mellettem tesztelték. Először úgy volt, hogy "csak Rust fordító kell" mondat hangzott el. Mikor elkezdődött a függőségek függőségeinek letöltése, akkor már nem tűnt olyan egyszerűnek a helyzet. Aztán kellett Git, CMake, végül a Windows is úgy döntött, hogy drivert frissít, amitől még a képernyő is villódzi kezdett. Negyed óra képernyő bámulás után tényleg fordult a demó. Témája a káosz elméletből ismert attraktorokat rajzolt ki, és mindegyiket különböző tulajdonságokkal jellemezte. Nagyon meggyőző volt, megérdemelten nyert.

Milyen demoscene csapattagokat szerezni 2023-ban? Olyan, mint egy sztereotíp geeknek barátnőt találni. Reménytelen.

A scenerek randioldalával kezdtem, a Wanted-al, ahol hosszú vagy rövid távra kereshetnek partnert maguknak a magányos scenerek. A hírdetéseket átnézve először azoknak írtam, akik csatlakozni akartak egy csapathoz. Két grafikust céloztam meg, majd naponta ellenőriztem, hogy kapok-e visszajelzést. Zéró válasz. Igaz, már több hónapos hirdetésekre írtam, de azért ezek az emberek nem tűntek el a scene-ről. Elképzelhető, hogy csak megunták a csapat után kajtatást?

Mivel ez a megoldás nem vezetett eredményre, én is adtam fel hírdetést, majd reménykedve vártam a jelentkezőket. Azóta is várom őket, egyre kevesebb reménnyel.

A probléma nem hiszem, hogy általános lenne, valószínűleg én vagyok a kivétel. Hiszen ott van például a Lethargy, ami akkorára duzzadt, hogy lassan két csapatra fog szétesni. Vagy sarjadzani fog, nem tudom. Esetleg egy külön szubkultúrát fog alkotni a demoscenen belül. Már látom is magam előtt a partyt, ahol csak Lethargy-sok adnak be prodokat és egymással versenyeznek. A nyertes prodot pedig beadják egy igazi demoparty-ra.

Persze ez nem meglepő, hiszen egy élvonalbeli csapatról van szó, nyilván szívesen lépnek be. A sereghajtókhoz senki nem akar csatlakozni. Ebből a nézőpontból ez a kritikák legőszintébbje.

Miközben nagy erőkkel kerestem, miféle játékban vehetett részt az egyik tanítványom, ráakadtam a CTF-ekre. Azokon belül is a "jeopardy" típusú CTF-ekre. Ezek amolyan kis számítógépes rejtvények, ahol nagyon sokféle tudást kell használni. Különböző kategóriák vannak, például bináris programot kell visszafejteni, fájlokat esetleg partíciókat kell átvizsgálni vagy hálózatokat kell szkennelni.

Ha sikerül megoldani a feladatot, akkor a végén kapunk egy speciálisan formázott szöveget, amivel bizonyíthatjuk, hogy a feladatot megoldottuk.

Én a picoCTF-el kezdtem, mert azt írták, hogy ez középiskolásoknak való. Ehhez képest kegyetlenül nehezek még ezek is. Vannak feladatok, amelyek napokat igényelnek (legalábbis nekem), hogy megoldjam őket, és akadnak olyanok is, hogy csak ülök és nézek, azon gondolkodva, hol is kezdjem el?

Miért írom le mindezt? Mert a közelgő QBParty alkalmából egy kis mini CTF-et is csináltak a szervezők, amit a következő módon oldottam meg. (Nem én voltam az első.) De ez a kis példa megmutatja, milyen feladatok lehetnek egy CTF-ben.

Először is, letöltöttem a QBParty teljes weboldalát a gépre, minden sallanggal együtt. Tehát az összes JavaScript, CSS, kép is lejött. Először grep-el kerestem végig, hátha gyorsan ráakadok valamire. Sok esély nem volt rá, de ezek úgyis gyors módszerek. A HTML forrás tartalmazott egy csomó kikommentelt részt, először ezeket néztem át, de nem találtam semmi érdekeset. A forrás végén volt egy ./container szöveg, ezért megnéztem, hogy ez nem-e egy titkos weboldal, amire nem mutat link, de nem az volt.

Érdekes módon az egyik gif HTML volt, de ez a PayPal-nak kellett, semmi köze nem volt a feladványhoz.

Végül eltávolítottam a kommenteket és megnéztem úgy a weboldalt. A régi Covid rendszabályok jelentek meg. Itt találtam egy PDF-re mutató linket, ami még a szerveren volt, de ez sem bizonyult nyomnak. Átnéztem a CSS-eket, itt találtam egy pókerező kutyákra mutató linket, amit sehol nem használnak a weboldalban. Azt hittem, ez a kép lesz a megoldás, úgyhogy pár napot csak erre a képre szántam, hátha ebbe rejtették el az üzenetet, de ez is zsákutcának bizonyult. A CTF-ekben ugyanis néha képekben rejtenek el üzenetet, amivel nekem nagyon meg szokott gyűlni a bajom, ugyanis rengeteg módszer létezik erre.

Jöttek a JavaScript fájlok. Itt elsőre semmi érdekeset nem találtam. Próbáltam nézni, hogy van-e valami rejtett funkcióra utaló sor, ezért az obfuszkált kódokat csak átfutottam (ez hiba volt, pár napot emiatt vesztettem)

Végül nem találtam semmit. Pihentettem is a problémát.

Utána arra gondoltam, hátha valami nem odaillő dolgot kell keresni. Például a party weboldala minden kategóriához mutatott egy prodot. Érdekes módon a fotó kompóhoz egy demó képe került, ezért itt szaglásztam jobban körül, de ez csak valami trehányság lehetett, a játékhoz semmi köze nem volt.

Közben Pohár is gőzerővel kereste a megoldást, mire Feryx megírta neki, hogy valaki már megfejtette a megoldást, csak nem kérte az ingyen jegyet. Szóval a játék még élt. Ismét aktivizáltam magam.

Ekkor előről kezdtem az egész keresést. A Web Developer Tool-al elkezdtem nézni, milyen fájlokat tölt le, hátha dinamikusan változik a weboldal egy JavaScript segítségével, és ezér nem találtam eddig semmit.  Ekkor vettem észre, hogy a JQuery fájlok a szerveren vannak, nem a googleapis site-ról tölti le őket. Ez korábban elkerülte a figyelmemet. A jquery.min.js végén pedig ott volt egy kommentelt üzenet, hogy majdnem nyertem!

Az üzenet után 9 karakter hosszú szavak voltak, 0-1 számokkal és egy nagy betűvel. A nagy betűk a szavakon belül különböző pozícióban voltak. Az egyértelmű volt, hogy a 0-1 valami bináris szám lesz. Viszont a betűk helyzete miatt arra gondoltam, hogy biztosan el kell tolni a számokat. Először úgy toltam el őket, hogy a betűk helyzete mindegyik szóban ugyan ott legyen.

Maguk a betűk nem hordoztak önmagukban információt, mert a sorrendjük az angol billentyűzet kiosztásnak felelt meg.

A számokkal viszont nem boldogultam. Nem volt ismétlődés a szavakban, márpedig ha ez egy üzenet, akkor ismétlődéseket kell találni. Ezért napokat szenvedtem azzal, hogy a betűk és a bináris számok különböző kombinációiból valami értelmeset tudjak kihozni. Mindegyik kísérlet kudarcot vallott.

Már majdnem feladtam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, mi van, ha csak egyszerűen kiszedem a betűket a szavakból. A számok ekkor mutattak ismétlődést, sőt az ASCII kisbetűs tartományba estek. Ekkor tudtam, hogy megvan a megoldás. Karakterekké konvertáltam őket, és máris olvasható volt. Mivel kicsit perverz szöveg volt, inkább nem írom le.

A CTF-ek is hasonló mini nyomozásokat igényelnek. Cserébe az ember megismer egy csomó hasznos eszközt, amit a rendszergazdai munka során is használhat. Sokkal célravezetőbb ez a tanulási módszer, mint a száraz doksik olvasása. Ott van például a Wireshark, aminek remek doksija van, csak éppen az hiányzik, hogy hogyan kell használni. A CTF-ekben pedig pont ezt lehet megtanulni.

Az algoritmusok ajánlásai maguk alá temettek. Pörgetem a Twittert, itt egy jó cikk, ott egy érdekes bejegyzés. A YouTube ajánl egy érdekes, öt órás videósorozatot, jönnek a cikkek a ResearchGate-en, és pont olyanok, amelyek engem érdekelnek. Én meg csak nyomkodom a készülékeket, mentem, letöltöm.

Milyen jó lesz, ha majd egyszer lesz időm, és megnézem, elolvasom az összeset! De nincs idő, mert egy órával később újabb adag érdekes, nekem való tartalom jön. Kezdődik elölről az egész. Nyomkodás, letöltés, minden szanaszét van a sok gép, operációs rendszer, tárhely között.

Lassan azt vettem észre, hogy igazából semmivel nem foglalkozom, csak gyűjtögetek mindent, mint valami idegbajos hörcsög, és a képletes pofazacskóm már nem bírja. De az információ csak ömlik minden csatornán megállíthatatlanul.

Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Egyrészt, egy csomó idő elmegy az ajánlások szortírozásával, miközben a nettó eredmény, hogy mindezeket asszimilálom, nulla. Mert egyiket sem olvasom, nézem, csak lementem őket. Ennek semmi értelme, ez csak az időm elpazarlása.

Úgyhogy elzártam az információs csapot, és eldöntöttem, hogy megpróbálom feldolgozni azt, amit eddig összeszedtem. Azt hiszem, ez sokkal nehezebb lesz, mint összeharácsolni ezt a sok mindent. De meg kell tenni, mert a másik lehetőség, hogy az eddig gyűjtögetett tartalmakat szépen letörölöm és elismerem, hogy a gyűjtögetéssel töltött idő felesleges volt.

Hétfőn egyfajta kollektív depresszió tört a kis csapatra. Vége volt a nagy bulinak, el kellett búcsúzni a régi/új barátoktól. Elég nehezen indultunk el, valahogy mindenkinek akadt "csak még ezt csináljuk meg" típusú ürügye, amivel talán akaratlanul is húzta az indulást. Másokat is látni lehetett, ahogy a szedelőzködő sörsátor utolsó szabad padjain ülnek, és úgy csinálnak, mintha még lenne party. De már nem volt. A zene elhallgatott, a projektor kialudt.

A szervezők annyira komolyan vették a munkájukat, hogy még ekkor is árgus szemekkel nézték, van-e rajtunk karszalag, amitől egy kicsit úgy éreztük, ez még tart.

Egyre több szó esett arról, hogy mi lesz holnap. Jönnek vissza a gyerekek a nagyszülőktől, készülni kell a megbeszélésre, egyszóval a valóságról beszélgettünk. A hétköznapokról, amik kitöltik az időt. Vagy inkább felfalják, hogy ne maradjon semmi utánuk.

A kisbuszban a vezetőt kivéve hamar elaludtak az emberek. Mikor felébrednek, nem zenész istennők, grafikus guruk vagy kóder ninják lesznek, akik vagány beceneveket aggatnak magukra, hanem családanyák, telefonos ügyfélszolgálatosok és rendszermérnökök. Elvegyülnek olyan emberek között, akik semmit nem tudnak intrókról, Amigákról.

Egyszer megkérdezték tőlem, igazából miről szól a demóparty. Valami olyasmit válaszoltam, hogy "ott vagyunk és együtt kockulunk". Talán most van egy jobb válaszom. Újra gyerekek leszünk. Újra gyerekek leszünk, akikre nem felügyel senki, mint Sohaországban. Sokáig fent vagyunk és nézzük a képernyőt, rengeteg cukros kaját eszünk, hangosan hallgatjuk a zenét. Úgy csinálunk, mintha semmilyen szabály sem vonatkozna ránk. Önmagunk vagyunk.

A magam részéről egy fontos tanúságot tudok leszűrni. Bár továbbra is kompofiller kategóriában nyomulok, anélkül, hogy bármi komolyabb hatást tudnék gyakorolni a hallgatóságra, még mindig van elég szufla bennem, átlagosan évi 2 release születik. Visszatekintve, 5 éve csinálom egyedül. Itt az ideje csapattársakat keresni.

Nyolc után keltem. Próbáltam még visszaaludni, hogy legyen elég energiám az éjjel, de nem sikerült. A délelőttöt turistáskodással töltöttem. Találtam egy nagyon szép parkot, abban sétálgattam. Ha esetleg el tudnám csalni a családot is ide, akkor a gyerkőc biztos szívesen rohangálna a sok kacsa között. Kedvcsinálónak lőttem pár képet.

Mikor beértem, a színpadon valami kerekasztal beszélgetés ment, már ott mondták, hogy ne sok alvásra számítsunk, mert rengeteg entry van. Csak el ne aludjak rajtuk. Nincs annál rosszabb, mint amikor rákészülsz a demókra, a tested meg lehúzza a rolót aludni. Talán 2000-2200 között tudok egyet hunyni, ha nem lesz csúszás. Ez van, ha valaki nem él kémiai rásegítéssel.

Futtatható zene

Sine Time: Ahhoz képest, hogy a leírás szerint most tanulja a DSP-t, elég jól megy neki. Az Organ donor igéretesen kezdődött, de aztán hamar vége lett. Oh, mégsem, csak az orgák rontottak el valamit. Másodszorra végigjátszották. Azért így már mindjárt más! Egészen jó, gazdag hangszerelés. A Bright Velvet kicsit nehezen indult, de aztán belelendült.

Streaming music

Állítólag ez a legérdektelenebb kompó a partikon. Hmm, nem tudom. Azért végig szoktam hallgatni, ahogy most is megtettem. A Patschikpambom-ban (szigorúan copy-paste, ezt le nem írom) japán hangú MacOS próbált felolvasni német szöveget. Képzeld el az eredményt. Igen! Pont olyan! Chaos Wrapped: nagyon pontos cím. Run to survive: Ez volt az első, ami tetszett. Micsoda dinamikája volt! Back before dark: Azt gondolod, hogy ez egy nagyon sötét, félelmetes valami, igaz? Ez egy rajzfilmzene. Már csak a gyalog-kakukk hiányzik belőle. Higítatlan jókedv az elejétől a végéig. Jazzcat zenéje is tetszett, sokkal hagyományosabb volt, semmi formabontó, az alkotó jól ismert kézjegyével. Streamers ütött. Aztán jött az It's you. Nos, erre nem voltam felkészülve. Olyan volt, mint amikor beülsz egy hülye romkomra, csak mert a párod meg akarja nézni, majd úgy jössz ki, hogy "hiszen ez az én történetem!" Valami ilyesmi érzésem volt.  Nem várt darabbal gyarapszik a zenegyűjtemény. Utána már a sem a Chroma, sem a Divide by zero nem tudott kizökkenteni, pedig más kompón biztos jobban tetszett volna. Overload a büntető zene. Persze nem hallgatni büntetés, hallgatni nagyon jó.

Megjegyzés a külvilág felé: Már fél óra csúszásnál tartunk, és még nincs vége a compó blokknak.

Modern grafika

A Souvenier-en Pöttyös túrórudi? neu, ki vagy? A Telecoute a leírás szerint túl nagy színteret használ, hogy lokálisan lehessen renderelni. Nekem nem tűnt túl bonyolultnak a színtér. Howl of the forest: Na, ez biztos tetszene a lányomnak. Nahát, Leon is adott be release-t. Gift for the mankind: Az emberiség nevében nem beszélhetek, de nekem ajándék volt látni. Pocahontas ruha nélkül az Ouroboros-ban. Made ismét megmutatta, hogy nagyon tud rajzolni. Unreal is adott be grafikát. Emlékszem, tegnap mindenki azzal idegesítette, hogy 20x megkérdezték tőle: "készen van?" Nos, a képen a Xenomorph valami földi kutyát fogdos. Drag on racers: Szörnyi verseny, ahol sárkányok ülnek az anyósülésen és fújják a vitorlákat, hogy menjenek a kerekes hajók. Newton szerint az ilyesmi nem szokott működni. Bull race: durva 3D jelenet. Kegyetlenül sok modell, textúra. Mennyi idő lehet egy ilyet összerakni?

Fast music

Audiodrámát kellett összerakni, amiben két scener a pandémia után újra találkozik. Mindezt 90 másodpercben, egy nap alatt összehozni. A One day in Scoland volt az első, amelyik le tudta zárni a zenét. Addig az összes egyszer csak véget ért. Tévedtem. Utána is voltak olyan alkotások, amelyek csak véget értek. Echoes of the past: Hoppá, ez a sok felszabaduló energia, biztos a találkozás hatására jött létre. Lovbirbs: Három teljesen össze nem illő részből épült fel. Valahogy hiányzott a kohézió belőle. Love System: Valami generatív L-rendszer csinálta, de csipogás lett, a rosszabb fajtából. 2023akármi kezdetű, Gorbo és kywr története, Meeting in the tunnel, Love bytes, ezek az entryk beszéd alapúak voltak, nem zenék. Arra ment ki az egész, hogy őrülten egymásra vetik magukat a szerelmesek, és 18-as karikát pirongató dolgokat csinálnak. Viccnek jók voltak.

4k futtatható grafika

Space filling ez nagyon ötletes. Néha a realizmust nehéz elérni, de egy jó öltettel egyedi, emlékezetes produkciót lehet alkotni. Pind and needles: jajj de szép. Poshbroli, már mádosdszor olvasom. Voyager: szép szaturnusz. Fraktál virág a Fracaelidben. Demo mode: játékgép. Mentally: gyönyörű táj piramissal. Lost under surface: fantasztikus táj. Retro kamerát rajzoltak a RetroVision-ben. xy egyszerre három grafikát is csinált egy release-en bellül, kiállításba rendezve. Komolyan, most hány csllagot adjak nekik? Mindegyik tök jó. Nem elég ezekre az öt csillag. Van valami, amit nem tudnak elkészíteni? Még a platform is mindegy nekik. Már JS-ben is meg tudják csinálni, ha akarják. Ez a 4k procedurális releasek sokkal jobbak voltak, mint a 3d grafika, ahol gyakorlatilag semmi megkötése nem volt az alkotóknak. Hogyan van ez, kérem szépen?

Oldskool grafika

Nem pihenünk, megyünk a régi gépekre. Volt nyuszi c64-re. Nagyon sok jó kép volt, sajnos nem tudtam mindegyikre jegyzeteket készíteni, mert csak jöttek és jöttek a jobbnál jobb képek. A Gracefulnál talán a női (köhöm) anatómiát kicsit elrontották. De voltak olyan képek, hogy felnéztem: Csak 16 színt használt? Én mintha 100-t láttam volna. Vagy a Broken soulnál a felbontás nem tűnt 320x200-nak. Az a felbontás pixeles szokott lenni, ez nem volt az.

Wild

Vitinek mondtam, ha nem csinál lézer demót, majd más fog. Lett is lézergravírozás. Van valami Android app, amivel hülye zenét lehet csinálni. Volt egy TIC-80 durvulás is. Arduino cucc is volt, ahol a programozó keze plusz effektnek számított, mert táncoltatta a hangszórót. ZX Spectrum capture tool is volt. Hallgathattunk chiptune-t is, mert olyan release-t is adtak be. LFT megint kraftolt valamit, amive két SID szól egyszerre. Hmm, vajon van ennek köze az oldschool-ba beadott entryijéhez? A Masírozás 2880FPS-el valami érdekes dolog, de nem lehetett elolvasni, mert annyi szöveg volt, hogy a betűtípus összement. (Looking Glass Portrait eszközre írták) Singular Crew is csinált egy musicdiscet. Volt még egy TIC-80 egy robot zombiról, de a sok szöveg, amiben ugráltak a betűméretek össze-vissza, rontotta az élvezeti értéket. Túl hosszú is volt, le is keverték a végét, nem tudom, sikerült-e kitörni a zombi létből a robotnak. A TRSI jóvoltából már a világűrből is demó szól. Egy mikroműhold kódjába helyeztek el valamit, amitől 437.075MHz-en egy idegen fej jelenik meg a rádióhullám spektrumban, ha kirajzoljuk azt. A Cruisin 5 egy hosszú videó volt, amiben bemutattak egy platformot, majd a videó második részében jött a háttérinformáció, amibe a fejlesztők extravagáns mindennapjait is belecsempészték.

A blokk többi compóján nem tudtam jegyzetelni és a fáradság is kezdett előjönni. Fogtam magam, és elmentem aludni. Inkább a játékokról, meg GIF-ekről maradjak le, mint a demókról. Mikor visszajöttem, ment a koncert. Nem viccelek, remeg a laptopom. Nem tudok tovább írni. Beszéltem Dexterrel, aki az árkád gépet hekkelte, majd ránéztem a release-emre. Az enyém az 58. Mennyi demó lesz???

8K intró

Compofiller: Kicsit egyszerű raymarching, de nekem bejött. Reach the stars: Invitáció, ahol lesz ai compó is? Mi a fene? Nuance intró: Precalc, ez jól kezdődik. Majd jött a nagy fraktál. Imádom a fraktálokat. Szarvas fraktááál. The sheep and the flower: Bárányka megy kajálni, majd... Nem lövöm le a poént, de ez kegyetlen volt.

Amiga demó

Az első egy PC-be oltott amigás demó volt, mert még Charlie-nak sincs olyan gépe, amin lefutna megfelelő sebességgel. Min fejlesztették akkor? Visor Beams: Klasszikus felépítésű Amiga demó. Minden részlete szépen és igénesen összerakva. Bár a második részt nem értettem, nélküle is teljes értékű lett volna. A Cycle-Op jó ötlet, de a sok töltögetés/effekt megszakítás nem volt túl szeremcsés. Bár nem tudom az 5 effekt ötletet hogyan máshogy lehetett volna összefűzni egy koherens egésszé. Így legalább volt egy kerete. Blood sugar rising: Tök jó sztori demó, rengeteg belső poénnal, kikacsintással. Nekem nagyon bejött. A The Loop kevésbé formabontó volt. A zene erős, fülbemászó. A Neocolora, mint a neve is mutatja széles színpalettával dolgozott. Ez azért nem jellemző az amigás demókra. Általában egy árnyalatra állnak rá. The nature of magic: Ennek is nagyon jó zenéje volt. A varázslat volt a fő témája, párhuzamot vonva a demoscenével. A Sojourn of the soul inkább design demó volt, mint kód. Digitalizált videókból és állóképekből állt. Kevés volt az effekt, de ennek nem ez volt a lényege.

PC demó

 Rengeteg demó volt, mindről nem tudnék írni, szerintem így sem fogja elolvasni senki ezt a rengeteg szöveget. Kezdődött a szokásos compofillerekkel, amit a finneknek sikerült egy új dimenzióba emelni. Ezt a hajós, egyszerű zenés témák beadták háromszor. Blala már mikor a címet meglátta, kiabált, hogy kapcsolják ki. A Still az Intrinsic Gravity ötletét vezette tovább, csak most optikai illúzókat mutattak be. Majd ezek az illúziók megvalósultak. Ők másik demót is adtak be, amiben nagyon szép fenyőfák voltak. Az Aberration Creation ismét belevágott a demókészítésbe Ziggel és Vulcannal. Nagyon meggyőző volt az eredmény. Slyspy a jól ismert technikával, képi világgal készített egy Function invitációt. A Reality Check az Exist első demója, de nagyon meggyőző. Rengeteg 3D modellel dolgoztak. Cocoon most ismert elemekből rakott össze egy demót, még saját bevallásuk szerint is gyorsan. Ennek ellenére nagyon szép és igényes alkotás lett. Az MFX beizzította a cables.gl-t és igen impozáns demót rakott össze. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy van-e bármilyen hátrány, ha az ember csak JS-ben készíti a demókat. Régen mintha látszott volna a különbség. Legalábbis én így emlékszem. Most már nem látszik. Illetve nem látszott, amíg meg nem jelent Smash demója az új csilli-villi engine-ével. Minden volt benne, amit el tudtok képzelni. Robotok, űrhajók, füst, víz, atmoszférikus effektek, emberek hátán gyorsan kinövő vegetáció, valami pucér fenekű ember frakták, pucér fenekű ember fraktál vegetációval. Az üzenet egyértelmű volt: Nesze neked JS, nesze neked AI.

Reggel elmentem boltba, hogy a több napi tápanyagot beszerezzem. Szerettem volna egy kis városnézést is, mert akadtak szép látnivalók, de a C64 készítést bemutató szemináriumra is kíváncsi voltam. Az elejét lekéstem. A fazon élőbe akarta bemutatni, hogyan rakja össze, konfigurálja be és futtatja a vasat. (Ami gyakorlatilag Raspberry + FPGA kombináció volt.) "Kezemben a vas, mi baj történhet?" Kitaláltátok? Minden. Roszul rakta össze, amitől nem tudott bele SD kártyát rakni. Fel volt készülve, gyorsan előkapott egy másik gépet, amit már korábban összerakott. Bemutatta, hogyan kell előkészíteni az SD kártyát, ami ... Nem működött. Közben folyamatosan mesélte, mennyi más dolog mehet gajra az összeszerelésnél. Volt nála egy olyan C64 gép is, amibe beépített monitor volt, hogy azt is tudja tesztelni, ha a kivetítő nem tudja kezelni a 15KHz-es HDMI-t. (Természetesen nem tudta.)

Közben sikerült beszerezni a pólót is. Gondoltam csatlakozom a compoteam munkáját bemutató kiránduláshoz, de az csak annyiból állt, hogy Franky ült, és magyarázott. Nem láttam, ahogy Charlie verejtékezve próbálja működésre bírni az öreg gépeket. Szerencsére elkezdődött a kompó, úgyhogy megmenekültem attól, hogy tovább kelljen hallgatni a mesedélutánt (ami délelőtt volt, de ez most mellékes).

Tracked music

Crossfade Persuader király és ez még csak a második! A maga zsúfolt hangszerelésével a Keep is tight is nagyon bejött.

Befejeztem a demót is. Mikor egyben megnéztem, úgy döntöttem, beadom. Francba az egész elitista bagázzsal, akik azzal jönnek, hogy "ez már 97-ben is gáz lett volna". Megpróbáltam AppImage-et csinálni a demóból, de hiába volt fent a fuse, a gép nem találta. Bohóckodtam 10 percet vele, majd letöröltem az egészet. (Mármint az AppImageKit-et, nem a demót.)

Bementem egy shader tömörítő szemináriumra, ami nagyon érdekes volt. Megtudtam, hogy néha a "túl okos tömörítés" az ember részéről hátráltathatja az exe tömörítő munkáját, ezért fontosabb, hogy struktúráltak legyenek a shadereink. De ami igazán tetszett, az a Godzillás előadás. Bemutatták a filmtrükkök evolúcióját a Godzilla filmeken keresztül, az ötvenes évektől napjainkig. Annak ellenére, hogy sok mindent ismert a közönség, mégis nagyon jó volt együtt látni az egészet. Főleg, hogy az egésznek egy keretet adott az, hogy 2014-ben új technológiákkal, de az eredeti történetet hozták vissza. Nevezetesen, hogy Godzilla egy rohadék, aki városokat pusztít el, mert úgy tartja kedve.

ASCII

A karakterek most nem nyűgöztek le, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak nagyon szép alkotások. A Purple Road például többféle techinkát kombinált. Tudni kell, hogy amikor színeket is használnak, akkor a felhasznált karakterek száma drasztikusan lecsökken. Ebben viszont nem így volt. Egy csomó apró részletet helyeztek el olvasható karakterekkel. Talán túl sok részlet is volt.

Oldschool music

Whisk it! Olyan hangokat mutatott be, amiről nem is tudtam, hogy léteznek C64-en. A Straight Forward nagyon dallamost volt. Hmm, lehet, hogy érdemes lenne egy C64 zene lemezt készíteni és meghallgatni igazi vason is? A Macro egy Tesla PMD 85-ön szólt. Azt írták valami MIF 85 is beleszólt a dolgokba, ami gyanítom sokkal jobb hangzást ad, mint az alapgép. Nem volt annyira 8bit prüttyögés. Az Overflow-val kicsit felemás érzésem volt. Egyrészt nagyon jól szólt, de dual SID-el. Ez azért mégiscsak jogosultalan előny. Mennyire oldschool egy ilyen rendszer? Ezzel pont ellentétes volt az 1-bit high and rising, ahol csak a ZX beeperét használták. No igen, Hoffmannak nem kell dual SID, hogy ütős zenét csináljon ;-)

Fotó

Hungry moment nagyon szép természetfotó. Beauty and the Beast azért tetszett, mert soviniszta vagyok. Maya: nekem is volt kutyám. Azért komolyan nem értem, hogy például a tetriszes képet miért nem szelektálták ki? Valami hozzáértő elmondhatná, mi a jó abban. A Pixel art sem volt egy eget rengető valami. És nekem ne mondja senki, hogy Iloe képe nem manipulált, Persze amúgy féltékeny vagyok, mert én ilyen képet még akkor sem tudnék csinálni, ha akarnék. Nagyon, nagyon jó kép lett. (Oké, megnéztem, kollázsokat lehet beadni, szóval nem lehet egy rossz szavam sem.)

3D grafika

Luis Armstrong-os nagyon jól elkészítették. A többi nem volt olyan érdekes. Hiába, ez egy elég fiatal kategória, még mindig.

Video

Kezdődött egy nagyon érdekes videóval, ami nagyon nagyon elvont volt. Kevés szín, kevés pixel, kevés dinamika. Ócska zene. Nem írom le a címét. Nem akarod látni. A másodikban valami mászott, de nem bírt átmenni az út túlsó oldalára. Azután volt egy egyszínű film Mono néven, de legalább a zenéje jó volt. A Wraith már volt valami. Kár, hogy nem csinálták meg realtime-ba. Nosfe, a fehér zaj mestere is adott be valamit. Aztán jött a Boing, amit sajnáltam, hogy olyan rövid, szerintem kicsit jobban is ki lehetett volna bontani, a lehetőség adott volt. Toxygen egy olyan entry, ami egy jövőbeli film előzetese. Ígéretes steampunk, elvont izé lesz. Volt egy rakás part/partira utazás videó, de azok olyan egyformák. A Contact nem semmi egy videó volt. Megjelent benne egy üveg szarvas. Biztos ez az előzménye a Deus Cervidae-nek. Volt HBC film ismét! Ennek nagyon örültem. Azt írták, hogy egy régen elfelejtett, be nem fejezett projektet vettek elő újból. Érezni lehetett a korai Maxon videók energiáját. Végül egy kiskacsa kenyeret sütött és beadta a kenyérkompóba. És nyert! Mármint a kacsa. Hogy a videó nyerni fog-e, azt nem tudom.

Sikerült egy fél órás csúszást összeszedni. Eredetileg azt terveztem, hogy visszamegyek a szállásra, hogy hunyjak egy kicsit az esti kompóblokk előtt, de ez nem jött össze. Maradt a második lehetőség, hogy ugrálok egy kicsit a táncparketten.

Amiga Nitro (sick!)

Szép nyugisan indult a kompó. Aztán valós idejű fizikai szimuláció a Bantamban. A Hope-ban remekül használták a 2D layereket, hogy álomszerű hatást hozzanak létre. Szeretem, mikor egy technikát céllal használnak. A Sciatica megadta azt, amit a legtöbben várnak. Kiváló kódot, sok 3D-t. A Nah-Kolor duplázott, a Griffin volt a második. Aztán a Ghosttown feladta a leckét mindenkinek. Egy sima 500-on.

4K intro

Mindjárt másodiknak jött a fraktál földfelszín a GL-510-ben. Majd jött még egy JS intró az Amenther. Majd jöttek a táncoló macskák. De komolyan! Caturday night fever. A Fluxerator készült a hagyományos intrók kedvelőinek. Mindenféle alagutakban ment a repülő kocka-bigyó. Nem volt nagyon eredeti, cserébe a látvány kiváló. A Random Generation állítólag mindig más és más. Ezt biztosan ki fogom próbálni. A RoadTrip pedig maga a megtestesül szomorúság. Még ha egy macskát elcsapnak, az is lehangolja az embert. Mikor néztem, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy oké, eddig tök jó jelenetek voltak, nem tudják már fokozni. De tudták!

256 byte intro

Először jöttek a compofillerek. Három után kezdődtek a hanggal rendelkezők. Volt true color, 128byte hanggal (bár, azért hozzá kell tenni, hogy kódban kiváló, élvezeti értéke nagyon kevés volt.)

Oldschool demo

Reksio. Tiszta Basic C64 demó? Zenét leszámítva persze. Ez most elgondolkodtatott. Megint volt egy csomó invite + scroller. SilyVenture kettőt is kapott. Azokat annyira nem szeretem. Mélytengeri halak a Intro the Abyss-ban. A csernobilos sajnos nagyon tré volt, még akkor is, ha nehéz beszédszintit írni. Ez is a kódban kiváló élvezni nem lehet kategóriába tartozik. Utána már jött egy igazi oldschool demo, a Sincleres In Color.

Éjjel 2-re végeztünk. A napok kezdenek összecsúszni. Elő kell keresnem a pörgettyűmet, hogy tudja, ébren vagyok-e vagy álmodom.

Tehát kiszálltunk a kisbuszból. Bevallom, még soha nem értem oda egyetlen demopartira sem nyitásra. Annyira nem nagy élmény, de egyszer ezt is ki kell próbálni. Legalább volt helyünk.

A csapat egy helyre cuccolt. Gyorsan nekiláttam release-t heggeszteni, hogy a maradék részek is stimmeljenek. Mivel eleve nem volt bonyolult, amit csinálni akartam, ezért nem is kellett sokat gondolkodni. Ahogy fogyott az idő, úgy mentem egyre inkább a "működjön" típusú megoldások felé a "szép legyenből".

Ahogy közeledtem a vége felé, egyre inkább elbizonytalanodtam, hogy be kellene-e adni. Végül megmutattam két embernek. Detox szerint amit csináltam, nem is demó, inkább wildba kellene beadni. Való igaz, hogy nem egy hagyományos látványvilága van (ha lehet egyáltalán látványvilágról beszélni), de futtatható állomány. Higher(Than)-nek viszont tetszett.

Beültem egy kezdőknek szóló szemináriumra, de túlságosan kezdőknek szólt, hogy hol lehet aludni, meg mit lehet látni a vásznon.

Elvittem a cuccomat a szálláshelyre. Egy kicsit eltévedtem, ezért lekéstem a ceremónia nyitását, viszont a Meteorikos díjra visszaértem. A kívülállóknak jegyzem csak meg, hogy ez amolyan demoscene Oscar. Még öltönyt és estélyi ruhát is viseltek! Egy partin, ahol az emberek a földön alszanak...

Kicsit elnyújtottnak éreztem. Sokfős csapatok mutatkoztak be, ha több kategóriába jelölték őket, akkor többször is megnézhettük ugyan azt a bemutatkozó videót.

Próbáltak viccesek is lenni, bizonyára azok is voltak, csak én voltam túl álmos, hogy elmosolyodjam. Mintha a tapsolási kedv is csökkent volna a vége felé.

Amin nagyon meglepődtem, hogy sok jelöltet nem is láttam korábban. Hogyan maradhattak ki? Ezt pótolni kell. Főleg, hogy van egy Linuxos jelölt is.

Szép számmal voltak magyar jelöltek. Netro a Raw-al, kp a piromán papírfigurákkal, Slays Bell a Let this darkness be-vel, Gargaj a Box-al. kp győzött is, de nem emlékszem miben, mert kétszer is jelölték.

Arra mindenesetre jó volt ez a hosszú esemény, hogy szinte teljesen befejeztem a demót. Megvolt minden rész. Így már be is lehetne adni, de arra gondoltam, kicsit polírozom.

Az előadást nem tudtam levetíteni. A projektor nem kapott jelet egyetlen bemeneten sem. Kipakoltam a kábeleket, és ezt találtam:

A szikszalagozott förmedvényt kihúztam, majd rákötöttem valamit, amire azt gondoltam a projektor. Működött.

Leadtam életem legrosszabb előadásait. Eleve nagy élvezet úgy beszélni hallgatókhóz, hogy szoborrá merevedve néznek még akkor is, ha azt kérdezem, "lélegeztek?" Pislogni pislogtak, igaz ritkán. Kérdésekre viszont egy-két ember válaszolt csak. Az előadások így gyorsan lementek, és simán elértem a vonatot. A vonaton demót állítgattam. Átevickéltem Budapesten és csatlakoztam a csapathoz.

Mit mondjak az útról? Mint egy tipikus road movie. Kegyetlen sok részletet meg lehet ismerni más scenerek életéről. Tizennégy óra út emberekkel, akik eleve elég jól ismerik egymást. Az a rengeteg életút, sors, világnézet, amit végighallgattam... Rendkívül intenzív élmény volt.

Az autóval jól boldogultak a vezetők, egyedül a hátsó ablaktörlő élt önálló életet. A sok kocka közül senki nem tudta kikapcsolni.

Kiderült, mennyi zenész volt közöttünk. Megtudtam, hogy Citrus death metál dobos. Soha nem hallott zenei csoportosulások nevei röpködtek a fejem felett. "Igen, igen, és ismered XXX-t? - Persze, hogy ismerem, nagyon állatok." Én pedig eddig azt hittem, hogy a társadalom annyira fragmentálódik, hogy már nincsenek közös pontok.

A vonatra egy kutató szállt fel, de a kisbuszból már egy scener szállt ki. Bulizzunk.

Azt hiszem, egy kicsit kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. Azt számolgattam, hogy ha időben elkészülök a Revision-re szánt demó grafikáival és a dialógusokkal, akkor lesz két hetem, hogy a demót összerakjam.

Csatlakoztam a Feryx vezette kisbuszos csoporthoz, hogy együtt menjünk a partira. Aztán elvállaltam, hogy április 6-án még megtartok egy összevont előadást kb. 200km-re. Azért mertem, mert eddig akárkikkel is mentem, mindig pénteken indultunk. Gondoltam, a csütörtöki előadás még belefér.

Természetesen a grafikákkal nem sikerült az általam felállított határidőre elkészülni, ezért két hétnél kevesebb időm maradt a demóra.

Az előadás fehérje szerkezetekről és filogenetikáról szólt, két olyan területről, amiről alig tudok valamit. A rendelkezésre álló diái pedig olyan elavultak voltak, hogy DOS-os programok leírását tartalmazta. Ami nem volt annyira ósdi, az meg egy az egyben a Wikipédiáról másolták. Oké, ezt át kell dolgoznom. Elvégre 2023-ban mégsem tarthatunk úgy egy fehérje szerkezeti órát, hogy ne beszéljünk az AlphaFold-ról, amikor már a hírportálok tudományos rovatai is tele vannak vele.

Feryxéktől megkérdeztem, mikor indulunk, amire az volt a válasz, hogy este 8-kor. Hmm. Ez elgondolkodtatott. Péntek este akarnak indulni, vagy van még egy információ morzsa, amiről nem tudok? Volt valami, amiről nem tudtam, de az nem egy morzsa volt, hanem egy információ rög. Csütörtökön tervezik az indulást.

Oké, összecsapom a három órás előadást, két órára, és akkor elérek egy olyan vonatot, amivel lekéshetem az indulást. Ez nem jó. Aztán eszembe jutott Unreal, aki szintén ebből a városból indul Revision-re. Gyorsan felvettem vele a kapcsolatot, de kiderült, ők normális időben akarnak indulni, tehát rá nem számíthatok.

Maradt az az opció, hogy Feryxék indulását szabotálom. Be tudom rendesen fejezni az előadást, kényelmesen elérem a vonatot, legfeljebb többet csuklom a kelleténél, ha megint összeszedek egy másfél órás késést. (Tapasztalt vonattal utazó vagyok, a késés rekordom 2 és fél óra, ugye Netro?)

Összegezve: Az előadással nem vagyok kész. A demóval nem vagyok kész. Elutazom előadást tartani, visszautazom Revision indulásra, majd az éjjel megyünk ezer kilómétert.

Elhatároztam, hogy animációt fogok készíteni. Sztorival, mert a sztori demók jók. Mindenki szereti a sztori demókat, nem? A sztorihoz forgatókönyv dukál, ezért azt is írtam. Ez nagyon jó keretet adott a demó elkészítéséhez.

Majd rádöbbentem, hogy a demóban párbeszédek lesznek, amit nekem valahogy össze kell hozni. Nem vagyok egy Pogány Judit, aki egymaga szereplők tucatjait szólaltatja meg, viszont van számítógépem. Úgyhogy nekiláttam szinkronszínészt és rendezőt játszani egy személyben.

A forgatókönyvből csináltam egy olyan kivonatot, amiben minden szereplő szövege egy helyen szerepel, majd felolvastam őket. Azzal, hogy egyszerre csak egy szereplő hangját kellett adnom, és nem kellett váltogatnom közöttük, úgy érzem sikerült minden karakternek egy konstans hanglejtést adni.

A felvételt videókamerával csináltam, ezért először a hangsávot kellett kiszedni. Erre a VLC-t használtam. A kimeneti eszköznek ugyanis meg lehet adni fájlt. A hangokat betöltöttem FL Studioba és megkezdtem a munkát.

Ha másra nem is jó a bénáskodásom, arra biztosan, hogy nagyobb alázattal nézek ezek után mindenkire, akinek a szakmájában a hang szótag szerepel.

Edisonnal először szétvágtam a hangokat párbeszéd elemekre. Minden karakter saját hangsávot kapott és dedikált csatornát a mixerben. Ez sokat segített nekem, mert a párbeszédek sokkal követhetőbbé váltak. Amikor valamit ki akartam javítani, rögtön megvolt a helye és anélkül cserélhettem ki a dialógust, hogy a teljes felépítés borult volna.

A mixerben pedig egy helyen tudtam beállítani a torzításokat, amelyek a történet teljes egészében konzisztensek maradtak.

Aztán jöttek a problémák. Mivel a felvétel nem stúdió körülmények között zajlott, volt egy kis zaj. Ez annyira nem volt zavaró, de miután emeltem a hangmagasságon, rányomtam egy kis EQ-t, mindjárt nagyon feltűnő lett. Erre elkezdtem zajszűrőzni a nyers anyagon. Abból meg robot-szerű hangok lettek az EQ után.

Volt két rossz eredményem, de én sikeresen csináltam egy harmadikat belőle. Ahelyett, hogy eldöntöttem volna, hogy melyik megoldást választom és következetesen végigviszem, néha zajszűrőztem, néha nem, attól függően, hogy milyen kedvem volt, és mennyire pánikoltam a határidők miatt.

Mi tagadás, nagyon örültem volna egy nem destruktív hangszerkesztőnek. A grafikai és videószerkesztésben egyre több program épül erre, de az FL Studióban ha meggondolom magam Edison használata után, akkor vége. A nyers fájltól kezdve újra végig kell csinálnom minden szerkesztési lépést.

Azért sikerült összehoznom egy vállalható hangfájlt. (Illetve egy hangfájl, hogy mennyire vállalható, arról majd a kritika dönt.)

Mindent kiexportáltam OGG-ba, majd mentem Linux alá. Az demóimat a zene aktuális pozíciója szokta meghatározni, nekem meg be kell írnom, hogy az egyes jelenetek mettől meddig tartanak. A párbeszédet ezért betöltöttem Audacity-be, majd kijelöltem részeket. Most vettem észre, hogy minden kijelöléshez adhatunk egy címkét. Úgyhogy szépen el is neveztem a részeket.

A legjobb, hogy a címkéket ki is lehet exportálni szövegbe! Ha ezt korábban tudtam volna! Fiatal kori éveimet nem pazaroltam volna el kézi másolgatásra.

Régen a moziplakátokon voltak egymondatos szövegek, hogy az emberek az alapján is tudjanak dönteni, hogy megnéznek-e egy filmet. Manapság erre már nincs szükség, mert mire megjelenik a film, már annyi információt csöpögtetnek el, hogy egyetlen mondat a plakáton nem fogja befolyásolni a nézőt. Az egyik ilyen egy mondatos szöveg az volt, hogy "ha kettős életet élsz, kétszer annyi veszély les rád".

Ez a mondat a tudományos körökben úgy hangzik, hogy ha két munkahelyed van, kétszer annyi publikációs kötelezettségnek kell megfelelned.

A cikk rám eső részében egy targetált, nagy mélységű szekvenálást kellett elemezni. Az smCounter2-t használtuk, amiben már volt némi rutinom. Ha jól emlékszem, ekkor még nem érkezett meg a Semmelweis saját szervere, ezért külső gépeken futtattunk. Sajnos az smCounter2 Dockerben futott, amit a rendszergazdák nem nagyon akartak rendelkezésünkre bocsátani.

Azon a szerveren egyébként is megtűrt emberek voltunk. Folyton a tárhely miatt ment a huza-vona, mert mindenki rengeteget akart használni. Mi pedig nem voltunk alku pozícióban.

De ha az ember több helyen dolgozik, akkor nem csak az elvárások sokasodnak meg, hanem az erőforrások is. Ezért én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy át tudtam szervezni a dolgokat, és időre el tudtam készíteni az eredményeket egy másik gép felhasználásával. Ahol ráadásul akkor raktam fel Dockert, és akkor futtattam, amikor csak akartam.

A kollaboráció másik nagy előnye, hogy az ember helyett megírják a cikket, ami persze azt is jelenti, hogy nincs sok befolyásunk arra, mikor is jelenik meg. Valamikor 2019-ben fejeztem be az elemzést, és most jelent meg. Jobb később, mint egyszer sem.

Rendszeresen kimegyek a helyi bolhapiacra, hátha találok valami érdekeset. Legutóbb elég szegényes volt a kínálat, de van egy árus, akinél szoktak lenni műszaki cuccok. Például egy tápegység nélküli C64, amit hónapról hónapra kihoz. A gép mellett most két kazettás egység is volt, láttam egy PS2-t, és egy Sega Megadrive 2-t.

Alapvetően nem vagyok konzol párti, játékokkal is csak keveset játszom. Most mégis megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a Sega. Az eladó 3000-t kért érte, de mondta, hogy nincs hozzá semmi. Se tápegység, se kontroller, se kábel. Lehet, hogy nem is működik. Gondoltam, háromezerért megéri. Ha nem jó, legfeljebb odaadom Grassnak alkatrésznek. Még motoszkált is a fejemben, hogy fel kellene hívni, hátha tud valami okosat mondani nekem, de úgy gondoltam, ez jó vétel lesz.

Az árust annyira azért ismertem, hogy tudjam róla, ha értékes portékája van, annak megkéri az árát. Megnyugtattam magam, hogy biztosan a tápegység hiánya miatt adja olcsóbban. Mikor felemeltem, meglepően könnyű volt, de annyira örültem, hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogyan fogom rajta megnézni a demókat? Például az Overdrive 2-őt?

Milyen perifériák kellhetnek, hogy az ember fejlesszen rá?

Otthon észrevettem, hogy van egy kis bővítőport az oldalán. Viszont a panel mögött nincs semmilyen csatlakozó. De még ekkor sem fogtam gyanút. Azt gondoltam, biztosan mélyebben van a csati, azért nem látom.

Elkezdtem keresgélni róla dolgokat, de nagyon zavart, hogy a Duckduckgo egyfolytában a mini verzióról adott találatokat, nem tudtam beállítani olyan szűrési feltételeket, hogy a mini kulcsszó nélkül jelenjenek meg találatok. Ezért nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a képek kicsit mások, mint a készülék, ami nálam van.

Az i-re a pontot ez a videó tette fel. De az én verzióm még ennél is gagyibb, mert hiányoznak a bővítőportnál látható kapcsolók. Bár őszintén szólva nem biztos, hogy jobban érezném magam, hogy a "csak gagyi" verziót szereztem volna meg a "gagyibbnál is gagyibb" helyett.

Így néz ki:

A kedvencem az 16 bit úgy maszkírozva, hogy 1Gbit-nek tűnjön. A belseje is nagyon tanúságos:

Minek kellett a procikat epoxival lecseppenteni? Attól féltek, hogy valaki ezt is lekoppintja? Egy multiméterrel végignéztem azért, már amennyire én értek ezekhez. Szakadás nincs benne, lehet, hogy valamit képes megjeleníteni a TV-n.

A fejlődés nem áll meg. Míg az első egysejtes elemzésemnél a jól bevált genomikai módszereket gyúrták át az egysejtes világ igényeinek megfelelően, addigra mára sokkal kiforrottabb céleszközök segítik a kutatók életét. Az egyik ilyen eszköz a CellRanger, amit a 10x Genomics ajánl a mintáik elemzéséhez. Habár úgy tűnik rengeteg információ van róla a dokumentációban, azért könnyű elveszni benne. Ezért álljon itt néhány dolog, ami segít eligazodni a káoszban.

A CellRanger melyik alprogramját futtassam?

Három alprogram van: count, multi, aggr. Count: egyféle mintán kell futtatni. Multi: többféle adat van ugyan ahhoz a mintához. Aggr: van több minta. A 10x dokumentációja nem program szerint csoportosítja a leírásokat, hanem kísérleti elrendezés szerint. Tehát a count három helyen is szerepelhet. Erre figyelni kell. A különbség legtöbbször nem is a paraméterekben van, hanem a paraméterként beadott CSV-ben. Egy oszloppal kevesebb, és más elemzésed lesz.

Hol vannak a nyers eredmények?

Az eredmény minden esetben egy mátrix lesz. A mátrix megvan egyben, H5 formátumban, vagy három tömörített fájlban. Barcodes.tsv.gz: ez a sorok azonosítója, kis túlzással ezek lennének a sejtek, ha egy tökéletes világban élnénk. Features.tsv.gz: ez az oszlopok azonosítója. Gyakorlatilag a gének. Matrix.mtx.gz: Ez a mátrixunk. Első oszlop a sor száma a barcodes fájlból, a második az oszlop száma a features-ből, a harmadik a cella értéke. Nullás cellákat nem tartalmaz, hogy spóroljanak a hellyel.

Nekem X darab mintám van, hogy találom meg ezeket egyetlen táblázatban?

Itt kezdenek érdekesek lenni a dolgok. Az aggr kimenetében a barcode azonosító végén van egy -x, ahol x a minta számát jelöli. Tehát ha három mintánk van, akkor lesz -1, -2, -3 végű barcode-unk. A sorrend az lesz, amit az aggr-nak paraméterként a CSV fájlban megadtunk.

Miként tölthetem be ezt R-be?

A DropletUtils csomag használatával. Ez elkészíti a SingleCellExperiment osztályt, amit az összes többi Bioconductor csomag is használ. Betölti a H5-t is, de kezeli a három különálló fájlt is.

Miként tölthetem be ezt Pythonba?

A Scanpy csomag read_10x_h5() vagy read_10x_mtx() metódusaival.

Hol vannak a molekulalác szekvenciák?

Ha volt VDJ meghatározás is, akkor FASTA formátumban megvannak a szekvenciák a vdj_reference alkönyvtárban.

Hogyan tudom megfeleltetni a molekulaláncokat és a barcode-okat?

Van egy táblázat filtered_contig_annotations.tsv néven, ahol felsorolják a barcode-okat és a clonotype-okat, ami az oldalláncok nevei.